Vámos Miklós kérdése:

Kedves Szabi, a Supernem punk-rock banda frontembere vagy, legalább másfél évtizede. Egyik rajongód ekképpen lelkesedik érted: „A mai magyar zene egyik kiemelkedő alakja, annak ellenére, hogy senki sem ismeri.” Mit szólsz ehhez? Gondolom, a helyzet megváltozott, mert amióta tévéműsorban zsűrizel, celebbé váltál. És ez hogyan érint? Továbbá: dadogsz (erről a nehézségről én is tudnék mit mesélni), de nem szégyelled – már. Nálad hogyan kezdődött? Végül: tudsz-e róla, hogy sok híved – többnyire nők – szexinek tartja a dadogásod?

Papp Szabi válasza:

1. Egyben vicces és megtisztelő! Ez valószínűleg azért lehet, mert soha nem vettem igazán komolyan a magyar zeneipart és az azt körülvevő dolgokat. Mindig is ösztönből zenéltem, kísérletező típus vagyok. Szeretem feszegetni a határokat, másokat és magamat is kirántani a néha már sémákban fuldokló hétköznapi komfortzónából. Ilyenkor mondja azt a feleségem: „Drágám, ez a szöveg ebben a megfogalmazásban nem biztos, hogy érthető lesz mindenkinek.” Egyszer egy általam nagyra becsült médiaszemélyiség azt mondta nekem, örüljek, amíg nem ért mindenki. Ide tartoznak még a mára már óriási teret hódító közösségi média roppant izgalmas és érdekfeszítő lehetőségei, történései is. Tudom, hogy megváltozott a piac, és áttevődött bizonyos internetes felületekre, de nincs hozzá gyomrom, meg egyáltalán nem érzek késztetést arra, hogy napi szinten tudassak magamról, ha kell, ha nem. Nem vagyok egy taposógép, gondosan kialakított és karbantartott fantáziavilágban létezem, amit persze néha el kell hagynom, ha mondjuk csőtörés van. A zene az életem, onnan jöttem és arra megyek.

2. Már gyermekkoromban kiderült, hogy nem jövök zavarba, ha közönség elé kell állnom, vagy ha rám szegezik a kamerát. Mikor a húszas éveim elején Budapestre kerültem, hogy zenéljek, és azt éljem, aki vagyok, elég hamar úgy alakultak a dolgok, hogy lett egy zenei tévéműsorom, ami által belecsöppentem a tévézés világába. Mivel mindig is az éjszakában éltem, így megismerkedtem sok olyan rendezővel, operatőrrel a tévés és a filmes berkekből, akiktől a mai napig kapok megkereséseket. A bárpultnál dől el minden! A fő csapásirányom akkor is a zene marad. A tévének óriási ereje van, ráadásul én az egyik legnézettebb műsor zsűrijében kaptam helyet egymás után négy évadban. Jó érzés, jó kis meló. Egy ilyen műsor rengeteg felkészülést igényel, a versenyzők és a zsűri részéről is. Az élő adás varázsa és egyben a feszített tempó mindig szolgál meglepetésekkel, és azonnali reagálást igénylő helyzetekkel. Izgalmas, ahogyan próbára tesz. Magyarországon a celeb mint olyan jóformán szitokszó lett, vannak azok, akik tettek róla. Nem sorolom magam a ’klasszikus’ celebkörbe, még ha egy kicsit azzá is váltam.