A mozgás, na meg persze a természet közelsége köztudottan jó dolog, ezért nem is csoda, hogy a kirándulás nagyon népszerű elfoglaltság. (Ebben a cikkünben mutatunk is 5 csodás helyet a Balatonnál). Az már alap (sajnos nem mindenkinek), hogy túrázás közben (meg máskor sem) szemetelünk, nem dobálunk el csikket, de semmi mást sem az erdőben, és alapvetően törekszünk arra, hogy úgy hagyjuk a helyet, ahogy találtuk. De mégis van pár olyan dolog, amit ártalmatlannak gondolunk, de mégis veszélyesek lehetnek mind a környezetre, mind az emberre nézve is akár.

Kőtornyok építése

Sokan meditációs tulajdonságot tulajdonítanak a kavicsokból felhúzott tornyocskák építésének, de az utóbbi években – a közösségi oldalaknak köszönhetően elsősorban – gyakorlatilag divattá vált a jelenség. Rengeteg helyen találkozhatunk úton-útfélen egymásra pakolt kövekkel, amik lehet, hogy talán jól néznek ki, de ártalmasak lehetnek. 

Már a Bakonyerdő Zrt. és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság is adott ki közleményt az elmúlt években, melyben felhívta a túrázók figyelmét arra, hogy a kiemelten gazdag élővilágú természetvédelmi területen bármilyen nemű, ideiglenes vagy végleges eredménnyel járó beavatkozás (például idegen tárgyak elhelyezése, vagy a terület átrendezése) tilos. De nemcsak itthon, hanem például Tenerifén is szerveztek már ilyen kőtoronybontó akciót #PasaSinHuella (Ne hagyj nyomot!) hashtaggel, emellé pedig oktatóvideókkal el is magyarázták, miért káros is ez a – látszólag – ártalmatlan dolog.

Fotó: Getty Images

A kövek alatt ugyanis parányi élőlények élnek, melyek számára a kövek elmozdítása, egymásra rakosgatása akár végzetes is lehet. Például egy hazai patak partján a kövek ide-oda rakosgatása az ott meglapuló kérész, álkérész, szitakötő lárvák, a pataki csigák, köztük például a különleges nevű folyóvízi sapkacsiga életet zavarja meg. De a kövek között éldegél két védett hazai tízlábú rákunk, a kövi és folyami rák is – írja a Turista Magazin.

Túlélő „kunyhók” állítása

Szintén az utóbbi években terjedtek el a kirándulóhelyek, turistaútvonalak mentén ágakból eszkábált „túlélkunyhók”, amik valószínűleg a túlélős műsoroknak köszönhetik a népszerűségüket. De amíg Bear Grylls és társai állítólag az életüket mentik a rögtönzött menedékkel, egy átlagos túrázónak erre semmi szükségük, és a jópofa túlélősdi sokat árthat, sőt, egyes esetekben életveszélyessé is válhat.

Fotó: Getty Images

Ahogy a kavicsok esetében, úgy erre is érvényes az, hogy rengeteg kisállat élőhelyét bolygatjuk meg azzal, hogy elhordjuk a faágakat, ha pedig frissen törjük le, akkor azzal szó szerint kárt okozunk az erdőnek. Arról nem is beszélve, hogy ezek az általában csak tessék-lássék módjára felépített, majd aztán magára hagyott építmények veszélyesek lehetnek, ha mondjuk egy kisgyerek vagy egy állat arra jár, és ráomlik az egész. A legjobb, ha mindenképpen szeretnénk kipróbálni a túlélősdit, akkor azt nem a saját szakállunkra tesszük, hanem szervezett keretek között, mondjuk egy tapasztalt túravezetővel, és az elkészült kalyibát lebontjuk magunk után, hogy véletlenül se tegyünk kárt másokban.

Ha szólít a természet…

Nincs mese, ha menni kell, akkor menni kell, függetlenül attól, hogy egy viktoriánus toalettben, vagy éppen a természet lágy ölén vagyunk éppen. Viszont ha az utóbbi a helyzet, akkor is ügyeljünk arra, hogy mi csak vendégek vagyunk itt, és mint ilyen, ne okozzunk kárt a vendéglátónk otthonában.

Tehát bármennyire is azt hisszük, hogy ezek az anyagok természetesek (mert tényleg azok), mégis ügyeljünk arra, hogy a tisztításra használt zsebkendőket ne dobáljuk el. Nem tűnik elsőre éppen gusztusos ötletnek, de lehetőleg tegyünk így: mindig tartsunk magunknál egy erre kijelölt nejlontasakot, amibe az elhasznált papírt gyűjthetjük, majd a kirándulás végén szabaduljunk meg tőle, és dobjuk egy szemetesbe.

Fotó: Getty Images

Bármennyire is azt gondoljuk, hogy a papír celullulózból áll, és úgyis lebomlik. Igen ám, de nem mindegy, hogy mennyi idő alatt (átlagosan 2-4 hét), miközben akár valamelyik állat el is fogyaszthatja, megbetegedést okozva, vagy akár egy kisgyerek is megtapogathatja. Nem mellesleg, látványnak is eléggé lehangoló…

Ugyanez a helyzet a további, természetes anyagnak ítélt dologgal, mint mindjuk a banánhéj (3-4 hét alatt bomlik le), narancshéj (6 hónap), almamag (2 hónap), újságpapír (másfél hónap).

„Magányos” kölykök hazavitele

A madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonjakor (májustól) találkozhatunk magányosnak tűnő fiatalokkal akár a településeken is, de ezek többsége nem árva, nem szorul megmentésre, ezért ne szedjük össze őket.

A magányosnak tűnő fiatal madarak túlnyomó többsége – amint arra a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) felhívja a figyelmet – nem árva, a legnagyobb segítség számukra az, ha nem visszük haza őket! Hasonló a helyzet a kirándulás során talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel, vadmalacokkal, de ezeket jó szaglású szüleik miatt megfogni sem szabad!

Fotó: Getty Images

A kis és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző, hogy fiókáik a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket. Az emberek többnyire ilyen tollas, nem menekülő, magányosnak tűnő fiókákkal találkoznak az utcán, a parkban, a kertben a földön ücsörögve, gyakran hangosan csipogva.

A látszat ellenére azonban ezek a fiatalok tehát nem árvák, a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros, ha haza visszük őket.

Mi ugyanis nem tudjuk megtanítani a fiókákat a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra, ráadásul a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelemmel táplálva a fiatalokat maradandó egészségkárosodást is okozhatunk nekik – írja a greenfo.hu.

Ha mindenképpen segíteni szeretnénk, akkor a szakemberek szerint ilyen helyzetben az a legjobb megoldás, ha a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan megfogva a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá tesszük le. A hazai madárfajok nem szagolnak, így az érintésünk nem okoz problémát (a vadonban talált emlősök kölykeit viszont, ahogy fentebb írtuk, nem szabad megérinteni sem). Leszakadt fiókás fészek, viharos időben kiesett fiókák esetében a legjobb mentési megoldás a szülők segítése a pórul járt fiatalok vesszőkosárba telepítésével és ágak közé helyezésével.

Kiemelt kép: Getty Images