Simon Newton neve elsőre valószínűleg nem ismerős, pedig a most 43 éves brit férfi sok éven át élt a sztárokra vadászó fotósok lencséinek kereszttüzében a celebek testőreként. Akkor szerzett hírnevet, és lépett ki a hírességek árnyékából, amikor a brit Vogue magazin újságíróinak néhány évvel ezelőtt feltűnt a marconának tűnő (de valójában nagyon is mosolygós és szerény), kivételes divatérzékkel megáldott férfi, és a londoni divathét egyik első számú divatdiktátorának kiáltották ki. De Simon Newton számára mindez nem fontos, mint mondja, mindig is szeretett jól öltözni, de ez a fajta hírnév nem érdekli. Karrierjét a brit hadseregben kezdte, majd magán testőri feladatokat vállalt, eleinte a Közel-Keleten. Ott volt például 2004-ben Irakban, amikor rakétával lőtték a Sheraton hotelt, majd olajszállító tartályhajókat védett kalózoktól. Hogy hogyan került a korábbiakhoz képest szinte nyugodt életformának számító testőr-bizniszbe, és lett Michael Jackson, majd Rita Ora vagy éppen Bella Hadid testőre (de dolgozott Kate Moss-szal és Naomi Campbell-lel is), és onnan hogyan lett színész, mesélje el ő maga!
Azt olvastam, hogy már gyerekként tudtad, hogy katona szeretnél lenni. Ez már önmagában veszélyes foglalkozásnak tűnik, de az, hogy testőrnek álltál, és tankereket védtél kalózoktól az innen Magyarországról még egy fokkal félelmetesebb…
Azért nem volt annyira rossz, mint amilyennek hangzik. Őszintén szólva, amikor Afganisztánban és Irakban mint testőr dolgoztam, az sokszor veszélyesebb volt. Ehhez képest az olajszállítók és a kalózok sokkal nyugodtabb munkának számított.
26 éves voltál, amikor egyszer csak Michael Jackson egyik testőre lettél. Hogy kerültél oda a háborús övezetből?
Akkoriban a brit kormánynak dolgoztam Afganisztánban. Néhány hétre hazalátogattam, amikor is valaki felhívott, és megkérdezte, hogy érdekelne-e ez a típusú munka. Ha egy héttel korábban hívott volna, elutasítom, hiszen még a Közel-Keleten voltam. De mivel otthon voltam, elfogadtam. Végül még két extra hétig voltam a testőrcsapatban, majd visszamentem Afganisztánba.
Michael Jackson megérkezik testőreivel (Simon Newton a kép bal szélén) a 2006-os World Music Awardsra Londonban. (Fotó: Dave Hogan/Getty Images)
Sajnos nem hagyhatom ki, hogy megkérdezzem, mégis milyen volt a popzene királyával dolgozni?
Jó srác volt, meglehetősen csendes típus. Elég feszes menetrendje volt Londonban, a 2006-os World Music Awardsra érkezett a városba, szóval rendkívül sok helyre kellett kísérni rövid időn belül, így inkább a munka részére koncentráltam. De tényleg elég rendes volt, az viszont biztos, hogy soha azóta senkinél nem láttam olyan keményvonalas rajongótábort, mint ami neki volt.
Ekkor már érezted, hogy ezt a fajta munkát inkább végeznéd?
Nagyjából hat éven át dolgoztam a Közel-Keleten. Közben egy másik munka is Londonba hívott. Nem volt olyan egyértelmű a választás, még két éven át csináltam párhuzamosan mindkettőt, ingáztam a Közel-Kelet és London között. 2012-ben alapítottam meg a saját cégemet, de még ekkor is ingáztam. Majd a vállalkozás egyre nagyobbra nőtt, jött az első nagyon híres név, akit védtem. Kendall Jenner volt, néhány londoni divathét alkalmával, aztán rajta keresztül megkeresett Bella Hadid csapata, majd Bella nővére, Gigi is az utamba került, és így tovább.
A hírességek köre egy meglehetősen szűk közösség, ha az ember egyszer bekerül a látókörükbe, akkor ott marad, a telefonszáma jó eséllyel rotálódik a menedzserek között,
hiszen azt hívják, aki már bevált. Így kerültem Rita Ora és egy sor más híresség mellé is.
A közel-keleti megbízatások során, úgy tudom, különböző királyi személyekre is vigyáznod kellett. Miben különbözik egy-egy ilyen ember védelme egy sztár védelmétől?
A legnagyobb különbség természetesen az, hogy egy közel-keleti herceget nem fognak felismerni az utcán Londonban. Szóval velük sokkal könnyebben lehet „mozogni”, mert az emberek nem tudják, kik ők. Ha olyan embert védelmezel, akit milliók ismernek, sokkal aprólékosabban meg kell tervezni minden egyes megmozdulást.
Simonnal Zoomon keresztül beszélgettünk
Pontosan mitől kell megvédeni a hírességeket?
Például a kukkolóktól, zaklatóktól, talán ők jelentik a legnagyobb problémát. De rengeteg kisebb kaliberű dolog is van, egészen odáig, hogy vannak, akik halálos fenyegetéseket küldenek a közösségi médián keresztül. De ugyanígy előfordulhatnak lopások, például drága órákat vagy táskákat akarnak elemelni tőlük néhányan. Ez elkerülhetetlen, hiszen ha a médián keresztül híre megy annak, hogy egy tehetős ember adott helyen tartózkodik, akkor a tolvajok is munkába állnak. Aztán persze ott van az az alapjáraton kicsinek tűnő gond is, amikor pusztán szeretetből és rajongásból meg akarják érinteni őket – ha egyszerre több száz ember kísérli ezt meg, az már életveszélyes helyzetté is válhat. Tehát önmagában a rajongók száma egy vészhelyzet – ők nyilván nem akarnak ártani, ahogyan te sem nekik, mégis kezelni kell valahogy a helyzetet.
Volt már dolgod úgynevezett nehéz esetekkel? Elég őrült sztorikat hallani a sztárvilágból.
(Nevet) Mivel én szabadúszó voltam mindig is, majd a saját cégemmel dolgoztam, megválogathattam az ügyfeleimet. Tehát ha olyan ügyfél jött, aki híresen rossz természetű volt, mondhattam, hogy nem vállalom. Vagy ha úgy éreztem a beszélgetés alapján, hogy nem jönnénk ki jól, akkor is. Szóval akikkel én dolgoztam, mind teljesen normális emberek, soha nem bánt velem senki sem rosszul. Pont ellenkezőleg! De tény, hogy vannak furcsa történetek híres emberekkel kapcsolatban.
Simon Newton Bella Hadiddal (balra) és Rita Orával (jobbra) (Fotók: Getty Images, simonnewtonlondon.com)
Dolgoztál például Naomi Campbell-lel is. Róla az olvasottak alapján azért nehéz elképzelni, hogy mindig jófej volt.
Igen… na jó, ő tényleg egy külön történet. (Nevet) De velem ő sem volt olyan szörnyű, mint amiket olvasni róla. Egyébként pedig, ha bárki nem volt szimpatikus, mindig mondhattam legközelebb, hogy bocs, nem érek rá.
Akkor kedvenc kliensed sem volt?
Nem igazán. Hiszen számomra ez csak egy munka, amiért megfizetnek. De talán mégiscsak Bella Hadiddal töltöttem a legtöbb időt, vele nagyon jól kijöttünk. De tényleg nem volt kedvencem.
Ez is egy kihagyhatatlan kérdés lesz: voltak feléd furcsa kérések?
Talán az, amikor egy híresség megkért, hogy vigyem el a kutyáját a Harrods állatrészlegébe (A Pet Kingdom azóta már bezárt – a szerk.), és festessem kékre. Kaptunk néhány furcsa pillantást, amikor utána végigsétáltunk a Knightsbridge negyeden… De egyébként nem voltak ilyesmik. A világ minden tájáról vigyáztam már mindenféle emberre, voltak köztük hírességek, politikusok, voltak nagyon nagy vagyonnal rendelkező emberek, bankok vezérigazgatói és hasonlók. És mivel sokféle helyről valók voltak, az azt is jelenti, hogy voltak sajátos elképzeléseik különböző dolgokról, elvégre a különböző kultúrkörökben másként csinálunk bizonyos dolgokat.
Amikből lesznek végül a sztereotípiák. Mit gondolsz, milyen előítéleteik, sztereotípiáik vannak az átlagembernek a testőrökkel kapcsolatban?
Szinte mindig azt gondolják, hogy a testőrök hatalmas emberek. Pedig az igazság az, hogy vannak testőrök mindenféle méretben, nők és férfiak egyaránt. Az a legfontosabb, hogy valaki fizikailag fitt legyen. De nem kell boxolónak vagy harcművésznek lenni. Ez egy mítosz, bár nyilván nem árt, ha képes vagy használni a tested. A 17 év alatt, amióta ezt elkezdtem, alig érintettem meg bárkit.
Mentálisan is topon kell lenni?
Bizony, hiszen ennek a munkának a legnagyobb része a tervezésből áll. Ki kell védeni minden lehetséges szituációt azelőtt, hogy valós helyzetté válna. Ráadásul gyakran napi 16 óra munkáról van szó a hét hét napján, amikor ott kell lenni fejben. Egyébként azt szoktam mondani, hogy
ha valakit meg kell ütni, akkor már elrontottad a munkád.
Ezt már csak azért is érdemes elkerülni, mert mi, testőrök nem állunk a törvények felett, fegyvert sem viselünk, esetleg csak néhány olyan helyen, például az Egyesült Államokban, ahol lehet hozzá jogosítványt szerezni. Arról nem is beszélve, hogy ha az ember hírességeket véd, akkor ott mindig vannak fotósok, így minden meg lesz örökítve, főleg, ha valami rosszul sül el.
Akkor repülő golyók elé ugrani és embereket üldözni inkább csak a filmekben a testőri munka része.
Hát igen. Bár a Közel-Keleten kétségtelenül voltak meleg helyzetek, de ha össze akarom foglalni, akkor a testőri munka egyáltalán brutális, és nem emberek püföléséről szól.
Simon fitness-nagykövet is (Fotó: SNHFOTO)
A cégedben, az Askari Secure-ban egyébként női testőröket is alkalmazol?
Persze. A legjobbak a kevert csapatok, de gyakran, különösen, ha gyerekek is képben vannak, sokan inkább női testőröket akarnak. És mivel kevesebben vannak, mint a férfiak, nagyobb is rájuk a kereslet.
Számodra a terep a múlté, és egy fokkal nyugodtabb, bár nem kevésbé izgalmas vizekre eveztél. Honnan jött a késztetés, hogy színész legyél?
2010-ben keveredtem először filmes munkába elé a Zöld zóna című Matt Damon-film forgatása során. Eléggé képben voltam a történettel kapcsolatban (a film az iraki háború során játszódik, amelyben Simon is szolgált – a szerk.), így felkértek, hogy dolgozzak benne. Ez volt az első közvetlen forgatási élményem. Aztán bekerültem a Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével készült Sherlock Holmes 2. – Árnyjáték című filmbe. És akkor egyre több válogatásra kezdtem járni, de mellette még testőrként dolgoztam.
Sokan kérdezgették, hogy miért nem váltok, de valahogy nem éreztem helyénvalónak, hiszen ha vigyázok valakire, aki nem híres, az nyilván nem szeretné, hogy a testőrét felismerjék az utcán.
Hírességeknél ez nyilván nem lett volna tényező. De aztán kb. négy évvel ezelőtt azt mondtam, hogy elég volt a testőrködésből, megcsináltam ebben mindent, amit akarhattam. A cég persze megy továbbra is, de én már nem vállalok klienseket. Elvégeztem egy színészképzőt, kb. egy éve leszerződtetett egy ügynök. Voltam mostanában több castingon is.
És van most valami izgalmas projekt? Olyan, amiről beszélhetsz?
Van bizony, de beletaláltál, mert köt a titoktartás, egyelőre nem beszélhetek róluk. Persze ez meglehetősen frusztráló, mert annyian kérdeznek róla, és én annyira szívesen mesélnék. De 2022 év végére, ha minden jól megy, két vagy három új filmen is túl leszek, ami azt jelenti, hogy ezek legkorábban jövőre lesznek bemutatva.
Van valamiféle szerepálmod?
Eléggé az akciófilmek területén mozgok, nem meglepő okokból, de előbb-utóbb, ha nem is most, de szeretnék valami olyan szerepet, amit alapjáraton nem várnál tőlem. Tehát valami olyasmit, amire az emberek azt mondanák, hogy „wow, ezt nem gondoltuk volna róla”. A legnagyobb vágyam természetesen egy Bond-film lenne, ha nem is James Bond szerepe (nevet), de abban egy szereplő.
Mondjuk a főgonosz?
Haha, akár az is! De nem is kellene főbb szerep, önmagában részt venni egy ilyen produkcióban, nagy szó volna.
Nyilvánvalóan sokat edzel, amolyan fitness-nagykövet is vagy. Futnak még nálunk a nőklapja.hu-n az Életmódváltó kihívások, így talán ér megkérdezni, hogy mégis mit tanácsolnál azoknak, akik nehezen veszik rá magukat az edzésre?
Nekem az testmozgás régóta az életem része, általában napi kétszer is edzek, hétvégén csak egyszer. Ha azonban mégis úgy érzem, hogy nem annyira van hozzá kedvem, akkor egyszerűen elképzelem, hogyan érzem majd magam edzés után, és hogyan, ha kihagynék egyet. Például: ha inkább otthon maradnék, és épp semmit sem csinálnék este 8-kor – amikor általában már végzek az esti edzéssel – csak arra gondolnék, hogy ha elmentem volna, már túl is lennék rajta, itthon pedig semmit sem csináltam… Számomra ez nagyon depresszív gondolat,
nagyon nem szeretem azt érezni, hogy kihagyok valamit olyasmit, amit igazából simán megcsinálhattam volna aznap.
Persze nekem is van olyan, hogy olykor kicsit lassan akaródzik elkészülődni és elindulni az edzőterembe. De bennem erősebb a félelem, hogy nem csinálom meg azt, amit szeretnék, és ez az az erő, ami akkor is elhajt az edzőterembe, amikor éppen semmi kedvem hozzá.
Kiemelt kép: Wingnut Photography
