Amikor valami miatt rosszul érzed magad, teljesen természetes, hogy a hozzád legközelebb álló emberhez – jelenesetben a partneredhez – fordulsz törődésért és szeretetért. Hiszen ő az a személy, aki részese a mindennapjaidnak, és a lehető legkülönfélébb helyzetekben lát téged. Mindenkinek igénye szeretni és szeretve lenni, ott lenni egymásnak támaszként a bajban. De nem mindegy azonban, hogy milyen mértékben hagyatkozunk a másikra. Stresszesebb időkben ugyanis hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem várhatjuk el ugyanazt a társunktól, mint egy terapeutától. Saját önállóságunk, problémamegoldó képességünk és párkapcsolatunk sikeressége szempontjából pedig nem feltétlenül célravezető lelki „szemetesládaként” azonosítani a hozzánk legközelebb álló személyeket. A folytonos támogatás és megnyugtatás igényével egyúttal terhet is szakítunk partnerünk nyakába, aki idővel – és joggal – érezheti úgy, hogy a saját szükségleteit a mi boldogulásunk érdekében kell háttérbe szorítania. Ennek eredményeként megszűnik létezni a párkapcsolati egyenrangúság, és a partnerünk inkább tekint ránk gyerekként, mint önálló társként a közös élet során.
Ennek a dinamikának más negatív következményei is lehetnek. A pár romantikus vagy szexuális élete gyakran hanyatlani kezd, mert a kapcsolat általános hangneme inkább tűnik negatívnak, mintsem szórakoztatónak és pozitívnak. De miben rombolhatja még a párkapcsolatot és az egyént, ha terapeutaként azonosítjuk a másikat, és hogyan állapíthatjuk meg, ha mi is részesei vagyunk ennek a jelenségnek? Mik azok a csapdák, amelyek révén belecsúszhatunk a terapeuta, avagy a kliens szerepébe? És végül mikor van itt az ideje annak, hogy igazi terapeutához forduljunk?
„Meggyőződésem, sokaknak nem párkapcsolatra, inkább szakemberre lenne szüksége”
– vallja Lázár Gergely pszichológus, család- és párterapeuta A párod nem a pszichológusod – Ráadásul egy terapeutának sosem fáj a feje című, az Európa Kiadó gondozásában megjelent könyvében.
Lázár Gergely: A párod nem a pszichológusod, Európa Könyvkiadó, 2022, 3599 Ft
„Egy ilyen szenvedélyes sétánkon jöttünk rá arra, hogy mind a ketten egy évben és egy napon születtünk, sőt egy órában és egy percben is: 1885. március 29-én, virágvasárnap, hajnali pont hat órakor” – írja Kosztolányi Dezső az Esti Kornél című művében. Hasonló kísérletet tesz formabontó könyvében Lázár Gergely is, ahol dr. Gery személyében jeleníti meg saját – Esti Kornélhoz hasonló –, kissé lázadó, türelmetlen, időnként túlzottan fellengzős és költői arcát. A történetben dr. Gery belső monológjai életre kelnek, és lerántja a leplet arról, hogy a pszichológus is ugyanolyan gyarló ember, mint bárki más. Estitől eltérően a főszereplő maga is pszichológus, akihez fiktív, furcsábbnál furcsább kliensek érkeznek különböző szürreális problémákkal, ahogy azt a Margó Irodalmi Fesztiválon megtartott könyvbemutatón Szily Nóra felolvasásaiból is hallhattuk.
Búsuló Bertalan, aki ki akarja fizetni azt a terápiás órát, amit nem is ő, hanem a pszichológusa mondott le egy TV-s szereplés miatt, Romi, aki „Látta-szindrómával” (ne keressük ezt a diagnózist az interneten, mert ez a szerző saját kreálmánya) küzdve képtelen elviselni a Facebooktól távol lévő barátja hiányát, vagy Fatál Emma (vélhetően a femme fatale kifejezés szójátékaként), aki maga is ezoterikus stúdiót vezetve, a végzetre hivatkozva, a soha be nem teljesülő szerelmet hajszolja.
Szily Nóra és Lázár Gergely a Margó Irodalmi Fesztivál könyvbemutatóján 2022. 06. 12-én
A könyv tartalmilag nem kizárólag szépirodalmi elemekre épül. Az úgynevezett „Töltőállomásokon” kilépünk dr. Gery és páciensei világából, és a fejezetek második magyarázó részében olyan fogalmakkal, valós esetrészletekkel ismerkedhetünk meg, amelyek kapcsolódnak a témánkhoz (pl. betegségelőny, rendszerszemlélet, parentifikáció, társfüggőség stb.), nevezetesen, hogy miért nem jó, ha a „párunk pszichológusává” válunk.
Az igazi terápia a megoldás
Fontos feltenni magunknak a kérdést, szerintünk miért és hogyan kerültünk bele ebbe az egészségtelen párkapcsolati dinamikába. Gergely a megszokott önsegítő könyvektől eltérően – humoros, groteszk és ironikus módon – segít felismerni a terapeuta-kliens alapon működő párkapcsolatokat, emellett arra is rávilágít, mikor jön el az a pont az életünkben, amikor nem szégyen pszichológus segítségét kérni. Egy képzett szakember ugyanis megadhatja nekünk azt a szabadságot, amelyben a partnerre partnerként, nem pedig terapeutaként tekintünk.
Kiemelt kép: Getty Images
