A New York-i Garden Cityben található a Repülés Bölcsője Múzeumban (Cradle of Aviation Museum) avatták fel pénteken az első amerikai űrhajósnő, Sally Ride bronzszobrát.
Ride élete végéig hitt abban, hogy a nőknek igenis helyük van a tudományos világban. Első küldetése idején, 1983-ban, a Challenger űrsikló fedélzetén az akkor 32 éves fizikus Ride számított a legfiatalabb asztronautának. (Akitől első útja előtt egyébként azt is megkérdezték az újságírók, hogy sírt-e a kiképzésen, vagy visz-e magával sminkkészletet az űrbe – erről itt írtunk korábban). Az űrhajós asztrofizikus Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova és Szvetlana Jevgenyjevna Szavickaja után ő volt a világ harmadik női űrhajósa. Úttörő eredményei előtt tisztelgő bronzszobra Steven C. Barber dokumentumfilmes ötlete alapján készült, és ez már a harmadik olyan NASA-emlékmű, amely a filmes producer kezdeményezésére készülhetett el.
Az inspirációt az Apollo 13 űrhajósát, Jack Swigertet ábrázoló szobor adta, amelyet a washingtoni Capitol Nemzeti Szoborcsarnokában állítottak fel George és Mark Lundeen szobrásztestvérek.
A filmesnek szívügye, hogy megfelelő módon emlékezzünk az űrutazás hőseiről: ő avatta fel hat hónappal ezelőtt a houstoni Johnson Űrközpontban az Apollo 13 legénységének (James A. Lovell parancsnok, John L. Jack Swigert Jr. pilóta és Fred W. Haies Jr. pilóta) emlékművét, a holdra szállás 50. évfordulója előtt, 2019-ben pedig 750 000 dollárt gyűjtött össze a Rocket Mortgage-tól (az Egyesült Államok legnagyobb lakossági hitelezőjétől), hogy a floridai Cape Canaveralban lévő Kennedy Űrközpont kertjében hét láb magas emlékműveket állíttasson Neil Armstrongról, Buzz Aldrinról és Michael Collinsról, azaz az Apollo 11 tagjairól.
„Az Apollo 11 és az Apollo 13 emlékműveinek megépítése során elég gyorsan feltűnt,
hogy nem volt olyan emlékmű, amely a 65 asztronautának és a 12 000, a NASA-nál egyéb munkaköröket betöltő nőnek állított volna emléket”
– írta Barber az Artnet Newsnak küldött e-mailben.
A bronzszobor elkészítése és felállítása 300 000 dollárba került, és akárcsak egy NASA-küldetés, maga a kivitelezés folyamata sem volt zökkenőmentes – Barber ugyanis számos akadályba ütközött a tervezések során.
„Rengeteg zsigeri elutasítást kaptam a lehetséges szponzoroktól”
– mondta.
Végül a Matson Family Foundation és az X Prize Foundation – akik jótékonysági szervezeteknek nyújtanak pénzügyi segítséget –, valamint a Cinemark Theatre amerikai filmszínházlánc és Maria Shriver ügyvéd, újságíró (az ő édesanyja John F. és Robert F. Kennedy nővére, Maria pedig 2021-ig Arnold Schwarzenegger felesége volt) bizonyultak nyitottnak Barber ötletére – segítségükkel Sally emlékművét Joey Bainer tervei alapján a világhírű Lundeen szobrásztestvérek keltették életre. Barber terveit egyébként nagyban megnehezítette a munkálatok során keletkezett tűz is, ami mindent elpusztított a Lundeen testvérek műtermében – a hamvakból azonban óriási szerencsével mégis sikerült újrarekonstruálni Sally Ride bronzalakját.
Sally Ride az űrben 1983 júniusában (Fotó: Space Frontiers/Getty Images)
Az emlékmű mellett más médium is visszahozza Ride alakját: az Amerikai Női Negyeddolláros Program a következő négy évben nyomtatott érmékkel tiszteleg történelem híres nőalakjai előtt – március óta Sally Ride arcképe is megtalálható a negyeddollárosokon (Maya Angelou írónő és aktivista, Anna May Wong kínai-amerikai filmsztár, Wilma Mankiller cseroki aktivista és Nina Otero-Warren szüfrazsett-aktivista mellett). Az érmék tervezője Elana Hagler képző- és portréművész, az alkotás kivitelezője pedig Phebe Hemphill szobrász, aki 1987 óta dolgozik a pénzverdében.
Az érmét Ride egykori kijelentése ihlette:
„Amikor nem dolgoztam, legtöbbször az ablaknál ültem, és csak a Földet néztem.”
Sally Ride mindezt azonban már nem élhette meg, mert 2012-ben, 61 éves korában hasnyálmirigyrákban meghalt. Barack Obama 2013-ban posztumusz kitüntetéssel díjazta, melyet Sally egykori szerelmének és élettársának, Tam Elizabeth O’Shaughnessy tudományos írónőnek és egykori hivatásos teniszezőnek adott át – ezzel pedig azt is lehetővé téve, hogy az űrhajóst az LMBTQ-közösség egykori büszke tagjaként is elfogadják – elsőként a NASA történetében.
Áttörni a bronzplafont
Teljesen természetes dolognak tűnik, hogy Sally Ride szobrot kap, holott az valójában koránt sincs így. Hiszen a sztratoszférát átlépte ugyan, a bronzplafont eddig nem, azt idáig csak egy női űrhajósnak, Tyereskovának sikerült. Korábban mi is írtunk az üvegplafon analógiájára bronzplafonnak hívott kifejezésről, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy kevés történelmi nőalaknak állítanak köztéri szobrot világszerte, ami azért problémás, mert egy társadalom azokat önti bronzba (vagy faragja ki kőből), akikre felnéz, akik a hivatalos emlékezetpolitikával összekapcsolódó szimbólumok lesznek, példaképek az utókor számára. Az, hogy mit üzenünk a fiatal lányoknak azzal, hogy nincsenek nőket ábrázoló szobrok, szükségtelen kifejteni. A New Statesman nevű lapp cikke szerint például a brit köztéri szobroknak csak 2,4 százaléka ábrázol olyan nőket, akik valóban történelmi személyiségek, viszont nem a királyi ház tagjai (Budapesten ez az arány 2,9%). A New York-i Central Park 23 szobra közül pedig egy sem női történelmi alak, de Chicago városának parkjaiban sincs egyetlen női történelmi alak sem – a sort pedig hosszasan lehetne folytatni.
Magyarországon sincs ez másként, sőt. Budapesten 1200 szobor található, ebből csupán 35 ábrázol olyan nőt, akinek neve is van, tehát valós történelmi alak.
Amint azt az Átlátszó 2018-as gyűjtéséből megtudta az ország, ennél még állatszoborból is több van a fővárosban (és ebben nincsenek benne a lovak, amelyek szoborcsoportok részei!).
Emiatt az egyenlőtlenség miatt jött létre a Statues For Equality (Szobrok az egyenlőségért) nevű globális mozgalom is, amely azt tűzte ki céljául, hogy 2025-re legalább köztéri szobrok tekintetében megvalósulhasson az egyenlőség nemtől és bőrszíntől függetlenül. A szervezet korunk leginspirálóbb nőit ábrázoló bronzszobrok létrehozásával tiszteleg a nők társadalmi szerepe előtt.
Hozzájuk hasonlóan Lundeenék és Barber pedig azt tervezik, hogy folytatják a NASA történetében szereplő nők – például Katherine Johnson, Dorothy Vaughan és Mary Jackson afroamerikai matematikusok, valamint Mae C. Jemison, az első afroamerikai asztronauta – munkásságát elismerő műemlékek létrehozását. Barber egyébként egy dokumentumfilmet is forgat Ride-ról, ami reményei szerint 2023-ban debütálhat.
Kiemelt kép: Getty Images / Sally Ride a Challenger űrsikló pilótafülkéjében
