Az internet különböző fórumain rengetegen kritizálják a Brad Pittről közzétett fotókat; a magazin olvasói közül sokan borzalmasnak tartják a képeket, volt, aki kinevette a címlapot, és rosszul sikerült viaszbabához, mások holttesthez vag vámpírhoz hasonlították a színészt, de olyanok is akadtak, akik a nemrég elhunyt Ray Liottát látták benne – már a halála után… A lényeg egy volt: legtöbben azt mondták, igencsak megijednének, ha az éjszaka közepén egy hasonló figura kopogtatna be hozzájuk.
A címlapfotó persze nem hiba folytán sikerült ennyire hátborzongatóra: inspirációjául egyértelműen John Everett Millais festménye, az Ofélia szolgált, amely a britek nemzeti galériájának, a londoni Tate Britainnek falain függeszkedik éppen. A mű Shakespeare Hamletjének kedvesét, Oféliát ábrázolja, miután édesapja elvesztésétől összeroppanva folyóba vetette magát.
Pitt a friss címlapinterjúban úgy nyilatkozott művészetével kapcsolatban, hogy „ha nem alkotok éppen, bizonyos mértékben haldoklom”. A fotókat elnézve a magazinnak sikerült is megragadnia ezt az elképzelést… A sztár azt is elárulta, mostanában sokkal inkább megválogatja, milyen projektekben vesz részt – de ennél meglepőbb kijelentéseket is tett karrierjével kapcsolatban, amit úgy is értelmezhetünk, hogy hamarosan „nyugdíjba” vonul.
„Úgy tekintek magamra, mint aki az utolsó szakaszába lépett, az utolsó félévbe vagy trimeszterbe…
De milyen is lesz ez a szakasz? És hogyan akarom megtervezni?” – elmélkedett a művész. Színészként legközelebb a Bullet Train című akció-vígjátékban láthatjuk, melyet idén nyáron mutatnak be világszerte. A filmben egy a kiégésből felépülni igyekvő bérgyilkost alakít, aki azt gondolja, hogy miután végigcsinált egy hónap terápiát, máris alkalmas rá, hogy visszatérjen a szolgálatba.
Pitt azonban nemcsak színészkedik mostanában, hanem Plan B Entertainment nevű, jól menő produkciós cégének köszönhetően produceri feladatokat is ellát, ez pedig „új és más módon kielégítő” munka számára – fogalmazott. A Plan B idén adja ki például a Women Talking című filmet, Miriam Toews regényének adaptációját, amely egy csoport mennonita (anabaptista keresztény – a szerk.) nőről szól, akik összefognak megerőszakolóik ellen. De a Plan B mutatja be Joyce Carol Oates Blonde című művének régóta várt filmváltozatát is, amely Marilyn Monroe fiktív életrajza – Andrew Dominik rendezésében és Ana de Armas főszereplésével.
Magánéletéről is vallott Pitt az interjúban, elmesélte például, hogy a világjárvány idején leszokott a dohányzásról. Módszereit tekintve az vált be neki, hogy egyik napról a másikra teljesen abbahagyta a pöfékelést, mivel bevallása szerint képtelen rá, hogy naponta mindössze egy-két szálat szívjon.
Ráadásul nem csak a dohányzás okozta függőségének intett búcsút, hanem az italt is letette. Miután 2016-ban elvált Angelina Jolie-tól, több mint egy évig járt az Anonim Alkoholisták gyűléseire. Erre úgy emlékezett vissza: „Volt egy nagyon klassz, férfiak alkotta csoport, zártkörű és szelektált, ahol biztonságban éreztem magamat… Merthogy láttam felvételeket más emberekről, például Philip Seymour Hoffmanról, akit videóra vettek, miközben épp kiöntötte a lelkét… kegyetlen és brutális dolognak tartom az ilyet.”
Rémálmok, arcvakság
Pitt a múltban már beszélt arról, hogy van egy különös problémája, ami főleg akkor kellemetlen, ha nagyobb eseményeken vesz részt. Nehezen jegyzi meg ugyanis az új embereket, nehezen ismeri fel az arcukat, és attól tart, hogy emiatt kialakul róla egy bizonyos benyomás: hogy távolságtartó, megközelíthetetlen és magába forduló személyiség. De az igazság az, hogy
szeretne emlékezni az emberekre, akikkel találkozik, és szégyelli, hogy nem képes erre.
Hivatalos diagnózis nem készült az állapotáról, de úgy gondolja, hogy egy bizonyos betegségben szenvedhet: prozopagnóziában, ami az arcfelismerési képesség hiánya, más néven arcvakság.
Azt is elemsélte a GQ újságírójának, hogy papírt és tollat tart az éjjeliszekrényén, hogy ébredés után mindent fel tudjon jegyezni, amire csak emlékszik. „Úgy tapasztaltam, hogy ez nagyon hasznos – mondja. – Kíváncsi vagyok, mi történik odabent, amikor nem én vagyok a kormánynál.” Különösen annak fényében, hogy hosszú ideig erőszakos álmok kísértették az éjszakáit: ezekben rendre követte vagy üldözte valaki, még akkor is, ha éppen ő akart segíteni máson, és gyakorlatilag minden álom úgy végződött, hogy megkéselték. „Mindig rémülten ébredtem. Nem értettem, hogy miért akar valaki bántani engem. Ez végül egy-két évvel ezelőtt szűnt meg, amikor elkezdtem célzottan visszamenni az álomba, és egyszerűen megkérdezni, hogy miért történik mindez?”
Végül pedig szívszaggató őszinteséggel mesélt arról, hogy egész életében társa volt a magány.
„Mindig is nagyon egyedül éreztem magamat az életben. Egyedül nőttem fel gyerekként, egyedül voltam mindig is, igazából csak mostanában karoltak fel jobban a barátaim és a családom – mondta, majd némileg derűlátóbb hangvétellel hozzátette: – Mi is az a mondás, vagy Rilke vagy Einstein… valami olyasmi, hogy amikor egyszerre hordozol magadban mély fájdalmat és igazi örömöt, az a valódi érettség, az növekedés” – foglalta össze a legendás filmcsillag.
Kiemelt kép: Brad Pitt az Oscar-gálán 2020. február 9-én, Hollywoodban – Fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic