Gelencsér Máté
Szóval, ez hogy jött össze? Itt volt egy bájos hölgy, az ország egyik kedvence, legnépszerűbb sportolója éppen egy válás után, és jött egy szakemberek számára is alig ismert valaki, aki egy csapásra az edzője lett, közvetlen barátja, röviddel később szerelme, majd vőlegénye… Miként alakult ez ilyen gyorsan, váratlanul?
Az elmúlt tizenvalahány évben külföldön éltem, így fogalmam sem volt, mekkora klasszis lett ez idő alatt Katinka. Laktam többek között Ausztráliában, Milánóban, Párizsban, Amerikában, Sanghajban, Afrikában, közben futólag hallottam, hogy az a kedves kislány, akit többször láttam annak idején az uszodában, eredményes úszó lett, de hogy a világ egyik legnagyobbja is, arról fogalmam sem volt. Rövid időre jöttem haza, aztán egyéb, családi elfoglaltság miatt hosszabb ideig maradtam, és megismerkedtem Katinkával. Nagyon megörültünk, hogy ennyi idő után ismét látjuk egymást, felelevenítettük egykori uszodai emlékeinket, és a buli végén telefonszámot cseréltünk, hogy ne kelljen újabb tizenöt évet várnunk a következő találkozásig. Pár napra rá, húsvét hétfőn találkoztunk.
Ez szerintem újabb világcsúcs! Katinkát egyáltalán nem úgy ismerem, mint aki annyira könnyen megnyílna, barátkozna… Ez felér a Mount Blanc meghódításával.
Szerintem csak sokakban csalódott az elmúlt években, és ez tette kellően távolságtartóvá, ráadásul elég sok támadás is érte a személyét akkoriban.
Hozzátenném, elég sokat tett is érte… Ő nem igyekezett beilleszkedni, simulékony lenni. A Vaslady-mítosz sokakban nem ébresztett rokonszenvet…
Én úgy tudom, ezt egy külföldi szaklap találta ki róla.
Ő eltéríthetetlen jellemével, fanatizmusával, eredményeivel egy teljesen új, összehasonlíthatatlan jelenség volt az úszók világában is. A Vaslady szerep neki akkor sok tekintetben védelmet nyújtott, páncélt biztosított, hogy ne sérüljön lelkileg, hogy végigcsinálja azt, amit szenvedélyesen maga elé tűzött, és ezáltal lehetett a sportág történetének egyik legkiemelkedőbb egyénisége.
Abban az időben még nem ismertem, most kezd teljességgel magára találni. Idő, élettapasztalat kellett neki hozzá, hogy megtalálja önmagát és kibontakozzék, vállalva önmagát, miközben megélheti a szabadságát.
Mondd, egy ilyen nyughatatlan, világvándor pasasnak mit kellett adnia, hogy egy ennyire érzékeny lelkű kislány bizalmába férkőzzön? Hogy elfogadjon téged ilyennek?
Őszintén szólva, ezen nem is gondolkodtam. Mindig önmagamat adtam, tőle is ezt vártam, mindig elfogadtam olyannak, amilyen, soha nem a zseniális sportolót szerettem benne, hanem a nagyszerű társat, a megértő embert, a csodálatos nőt, és mindig szerelmes férfiként közeledtem hozzá. Ez adott volt.
Ahhoz nem kellett valami különleges vakmerőség, hogy elvállald azt, hogy az edzője is leszel? Mit tudsz mondani a világ egyik legjobbjának? Hogy merre vegyen levegőt?
Részben velem edz, részben édesapámmal. Nézd, senki nem ért jobban az úszáshoz, mint Katinka, hozzá sem ért jobban, többet senki önmagánál. Nem arról van szó, hogy edzéstervet kéne kidolgozni neki, vagy hajtani a partról edzésen, hanem inkább konzultálni, tanácsot adni, de legtöbbször megdicsérni, amire maximálisan rászolgál, mert ez még egy ilyen óriási sportolónak is nagyon jól tud esni.
Lehet, hogy csúnya kérdés, de Katinka mindent megnyert már, elért már, ami a sportban lehetséges, viszont az idő azért múlogat, jött egy sor tehetséges, „harapós” fiatal. Szerinted miért úszik még? Miért áll oda a rajtkőre? Miért teszi ki magát esetleg akár kudarcnak is?
Bármilyen döbbenetes, még mindig ugyanúgy szeret úszni, és ugyanúgy szeret versenyezni, mint akár kezdő, akár megközelíthetetlen világelső korában. Még mindig ugyanaz a tűz, belső szenvedély hajtja, ugyanúgy fontos számára, hogy a maximumot hozza ki magából.
Mondd, szerinted mi az, amitől Katinka nagyobb úszó lett, mint bárki más? Ez fizikai vagy lelki adottság? Te hogyan látod, mi is lehet a tehetség valójában?
Lehetne sorolni fizikai adottságokat, lelki pluszokat, mint szorgalom, akarat, kitartás, szenvedélyes győzni akarás, ami mind igaz, én azonban egy különleges képességet emelnék ki: a fantasztikus döntő-képességét. Azt, hogy minden kétséges helyzetben villámgyorsan és szinte tévedhetetlenül rátapint a lényegre. Nincs töprengés, nincs vacillálás, tétovaság, mint olykor mindannyiunknál, nem veszít időt, energiát azzal, hogy így-úgy mérlegel, hanem ösztönösen rátalál a legjobb vagy az egyetlen jó megoldásra.
Hosszú Katinka
Katinka, ti hogy a csudába jöttetek össze Mátéval? Máshol éltetek, más módon kerestétek a boldogulást, aztán egyszer csak minden valószínűség dacára útjaitok keresztezték egymást…
Mátét már kérdezted erről?
Míg téged sminkeltek, szó esett róla…
Ajaj! Mert ő másként emlékszik rá, mint én, és még nem egyeztettük…
Mondd, és mától a te verziódat fogadjuk el hitelesnek…
Emlékszem Mátéra még abból a korszakból, amikor pici voltam, tizenpár éves, és ő ugye három évvel idősebbként ügyet sem vetett egy magamfajta kis pisisre. Pedig nekem már akkor is tetszett.
Mi fogott meg benne?
Jóképű fiú is volt, meg tetszett a nevetése…
Érdekes, amit mondasz, mert az imént a fotózás alatt feltűnt, hogy mennyire illetek egymáshoz. Ez szerintem sokat elárul két ember kapcsolatáról…
Tényleg? Ezen még nem gondolkodtam, de valóban lehet benne valami… Szóval akkoriban ügyet sem vetett rám, aztán meg szerteszét hordott bennünket a sors, őt erre, engem arra. Teltek-múltak az évek, és a véletlen úgy hozta, hogy egy közös ismerősünknél összefutottunk. Illetve én tudtam, hogy Máté is ott lesz, ott pedig kiderült, hogy ő is éppen szabad, mármint úgy értve, meg én is, tehát külső akadálya nincs…
És mert közeledni? Ehhez némi vakmerőség kellett…
Ne hidd! Sokan sok mindent gondolnak rólam, anélkül, hogy én bármit tudnék mondani. De Máté nem itthon élt, és ő egyébként nem is nagyon hallott rólam, azon felül talán, hogy tudta, úszom.
És nem féltél egy olyan férfitól, aki közben utazgat a világban?
Amikor elkezdtünk beszélgetni, nagyon imponált Máté tudása, a világnézete, és soha nem volt unalmas. Mindig tudott mesélni valamiről, ami érdekes, izgalmas, amiből tanulhattam. Különleges ember, és nagy szíve van.
Katka, neked nem mindennapi ifjúságod volt, annyi fantasztikus dolgot éltél meg, sikereket, kudarcokat, annyi különleges élmény halmozódhatott fel benned, hogy ezeket nem nehéz megosztanod?
De. Biztos, hogy ez teremt némi távolságot másokkal, hiába is akarnának közeledni, és nagy adománya a sorsnak, hogy Máté érzi ezt, fogékony arra, ami történt velem az életem során. Valahogy tudtam, hogy ha Mátét nem, akkor senki mást nem fogok találni. Különleges volt a kapcsolatunk már az elejétől kezdve, mert nagyon megértettük egymást. Ő meg a világot látta olyan mélységekben, ami számomra ismeretlen.
Hogy az edződ is legyen, az neked jutott eszedbe?
Ez a szituációból adódott. Egyrészt most már azért elmondhatom, hogy sok mindent tudok az úszásommal kapcsolatban. Szerintem ő annyira nem akart edző lenni, mint ahogy én szerettem volna, hogy segítsen. Végül is mi már együtt készültünk az olimpiára, és sok jó tanácsot adott. Azért egy sportoló felkészülése mindig változik, és ehhez nagyon jó, ha van olyan segítője, aki tud újat hozzáadni.
Te mennyire vagy tehetséges?
Nem tudom, gyerekkoromban mindenki azt mondta, hogy nem vagyok tehetséges. Én inkább arról beszélnék, ki mennyire szeret úszni, versenyezni. A nap végén pedig az a fontos, tud-e jól versenyezni valaki. Imádok versenyezni is, meg győzni is. Úgyhogy én mind a kettőt szeretem.
És ha most a hazai világbajnokságon nem sikerülne?
Annyit nyertem már, hogy most már a vesztés nem olyan rossz. Ma már fontosabb, és sokkal inkább foglalkoztat, hogy otthont szeretnék, boldog házaséletet, gyereket, gyerekeket, akik célt, értelmet adhatnak az életemnek. Ha a következő olimpia lesz az ára esetleg, azt is szívesen megfizetem érte.
Van, amikor a siker mákonnyá válik…
Mi a siker? Mert szerintem egyrészt a sikert mindenki maga definiálja, másrészt meg az ember élete során változik, hogy mit tekint sikernek.
Neked most?
Nekem most az, hogy nagyon boldogan élünk a csúcsszuper párommal, hogy közel vagyunk a családhoz, egészségesek vagyunk, nekem ez siker. Az is siker, hogy tegnap megvalósítottuk régi álmunkat, és megnyitottuk vendéglőnket, a Kooolt a Szent István körúton.
És ebben is valami különlegeset szeretnél?
Persze! Cukor- és tejmentes, illetve természetes alapanyagokból készül minden az étteremben. Úgyhogy nagyon frissek és egészségesek a fogások. Ezenfelül megfizethető áron adjuk az ételeket. Tehát meg szeretném mutatni mindenkinek azt, hogy lehet úgy egészséges és friss alapanyagokból étkezni, hogy ne legyen túl drága.
Fotó: Kovács Szilvia
