A kollégákkal való jó kapcsolat még az unalmasabb, vagy egyenesen rossz melót is elviselhetőbbé tudja tenni – ugyanakkor a kellemetlen légkör meg is keserítheti a mindennapjainkat. Jó, ha van kihez fordulnunk, amikor a főnök elkezd piszkálni semmiségekért, vagy amikor túl hidegre állítják a légkondit, akkor kérhetünk egy kardigánt (nem beszélve a kávé- és ebédszünetek élvezetes eltöltéséről).

A szakértők azt javasolják, hogy legyünk jóban a kollégáinkkal – de ne túl jóban. „Nem kell, hogy a legjobb haverok legyünk – mondta el Amy Cooper Hakim, ipari-szervezetpszichológiai szakember és munkahelyi szakértő a CNN Businessnek. – Kedvesek és professzionálisak akarunk lenni, de nem kell mindenkinek elmondanunk a mély, sötét titkainkat, hosszú távú céljainkat és álmainkat a munkahelyen. Meghívhatjuk őket egy kávéra vagy ebédre, de ne feltétlenül hívjuk meg őket az otthonunkban egy grillezésre vagy különleges családi eseményekre” – tette hozzá a szakember. 

A mérgező kolléga átka

Mérgező munkatársnak nevezzük azt a személyt, aki olyan magatartást tanúsít, amely káros a szervezet vagyonára és az emberekre nézve, állapította meg Housman és Minor egy 2015-ös munkapszichológiai tanulmányukban. Ha tehát egy mérgező munkatárs van a munkahelyünkön, akkor ezek a kihívások folyamatosan ismétlődnek. Ráadásul a viselkedése mérgező környezetet teremt a munkahelyen, ez pedig kihathat a mi fizikai és mentális egészségünkre egyaránt. Az egészségtelen munkahelyi környezet ugyanis nyugtalanságot, alacsony morált, felesleges versengést, állandó stresszt, negativitást, sőt feszültséget is szül. Ami még rosszabb, hogy a munkahelyi mérgező hatások ritkán maradnak a munkahelyen, hanem hazáig követnek bennünket, és átveszik a barátainkkal és a szeretteinkkel folytatott beszélgetéseinket. Gyakran éjszaka is tovább fenn maradunk, ami miatt kevesebbet és rosszabbul alszunk, ami további szorongást és stresszt szül (írja a az InPsychful szakmai magazin, idézve a Career Contessa 2020-as tanulmányt). Ami a legrosszabb, hogy akadályozza a lehetőségeinket is, miközben tudjuk, hogy sokkal többet tudnánk letenni az asztalra.

Fotó: Getty Images

A mérgező munkatársak hatása túlmutat az egyének fizikai és mentális egészségén, a vállalat termelékenységére is hatással van. Kimutatták, hogy ez a negatív munkahelyi kultúra és a mentális egészség közötti kapcsolat a becslések szerint csak a termelékenység elvesztése miatt évente 2,3 milliárd dollárjába kerül a szingapúri gazdaságnak.

Tehát a kollégáink között megbújó potenciális barátok ellenére jobban tesszük, ha néhány embertől távol tartjuk magunkat. Az alábbiakban munkahelyi szakértők hat olyan munkatárstípust emelnek ki, akikkel valószínűleg megbánjuk, ha összebarátkozunk.

A lepcsesszájú

A munkahelyünk unalmas és lehangoló hely lenne, ha nem tölthetenénk az időt azzal is (persze munka elvégzése mellett), hogy arról az új Netflix-sorozatról vagy arról a furcsa dologról beszélgessünk a többiekkel, amit a gyerekünk mondott a múltkor. De ha egy munkatársunk túlságosan belemerül a small talkba, olyannyira, hogy azzal lefoglalja mindenki más idejét, akkor érdemes távolságot tartanunk tőle, mielőtt az a teljesítményünk rovására menne.

„Ezek azok az emberek a munkahelyen, akiket jobban érdekel a haverkodás, mint a munka elvégzése – mondta Kate Snowise pszichológus és executive coach a Huffington Postnak. – Ha túl közel kerülsz hozzájuk, gyorsan elterelik a figyelmedet. A hátránya, hogy még mindig ott lesz az a halom munka, amit el kell végezned, viszont jóval kevesebb idő alatt. A csevegés hatalmas termelékenységi szívás lehet.”

A mindentudó

Mindenki ismeri azt a típust, aki mindent mindenkinél jobban tud (függetlenül a témától), és ezt rendszerint – kéretlenül – meg is osztja a többiekkel. A mindentudók az irodában akkor virágoznak, ha miattuk a többiek kevésbé alkalmasnak és alsóbbrendűnek érzik magukat: az informatikusokat az Apple új iOS-frissítéséről oktatják anélkül, hogy megkérdeznék őket, és a megbeszéléseken gyorsan túlbeszélik az alacsonyabb beosztásúakat, vagy akik visszafogottabbak náluk. „Lehet, hogy önbizalmukkal kényelmes pozíciót szereztek, de ne hagyjuk magunkat befolyásolni a felfújt hatalomérzetük által” – javasolja Teresa Marzolph, a Culture Engineered, egy phoenixi humántőke-tanácsadó cég alapítója a Huffington Postnak.

„Ha túl közel kerülünk hozzájuk, akkor a lakájok életére szerződünk, és soha nem fognak egyenrangúnak elismerni – tette hozzá. – A mindentudók egy olyan világban élnek, ahol ők okosak, mindenki más pedig nem. Ha valami rosszul megy, az a mi hibánk, nem az övék. A mindentudó hűséges az egójához. A barátai, a karrierje és a méltósága legfeljebb a második helyre kerül.”

A hátbaszúró

„Nyilvánvalóan nem akarunk olyan emberrel barátkozni, aki mások ötleteit lopja el, hogy a főnöknél pontokat szerezzen, vagy a Bajos csajok-szerű hatalmi játszmákra gerjed” – mondta Lynn Taylor, munkahelyi szakértő és a Tame Your Terrible Office Tyrant (Szelídítsd meg a szörnyű irodai zsarnokodat) című könyv szerzője.

„A hátbatámadók eleinte gyakran elbűvölőek, és tudják, hogyan kell elnyerni a bizalmunkat, amíg le nem csaphatnak ránk. Ha túl közel kerülünk hozzájuk, rájövünk, hogy bizalmasan tett megjegyzéseink pletykaként keringtek a munkahelyen, vagy egy ötletünk hirtelen az övéké vált.”

A halogató

A halogató bármit megtesz, kivéve, hogy ténylegesen is dolgozzon: most van Marikának a pénzügyről a nyugdíjazási partija? Ő biztos ott van. A titkárnőnek segítségre van szüksége a ruhaválasztásban az unokatestvére esküvőjére? Ő azonnal túrni kezdi a Pinterestet. „A probléma ezzel az, hogy az ő lustasága túl gyakran csökkenti a mi produktivitásunkat is – mondta Marzolph. – Ennek az embernek a munka egyetlen nagy napnyi dolgozást jelent, és alig várja, hogy valami elterelje a figyelmét róla, ezért slackezik, e-mailezik, megállít a folyosón, ok nélkül kérdezősködik, sőt, akár odáig is elmehet, hogy a mi szüneteink köré tervezi a napját. Maradjunk távol tőle – tette hozzá a szakértő. – El fogja rabolni az energiánkat, mert folyamatosan próbára teszi a koncentrálóképességünket és az elkötelezettségedet.”

A lélekelszívó

„A lélekszívó csak vesz, vesz és vesz” – mondta S. Chris Edmonds, humánerőforrás-szakértő, a The Purposeful Culture Group alapítója. Szükségük van a megnyugtatásunkra, mielőtt mindenki előtt prezentációt kell tartaniuk, de eszükbe sem jut, hogy egy nagy meeting előtt ezt viszonozzák nekünk. Amiatt panaszkodnak, hogy mennyire unalmas feladatot osztottak rájuk, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy mi évek óta ugyanabban a pozícióban gürcölünk…

„Semmit sem nyújtanak cserébe. Nem nyújtanak segítséget vagy támogatást – véli Edmonds. – Az ezzel a személlyel való barátkozás csak kimerültséget, frusztrációt okoz, és azt, hogy egyre ügyesebben tudunk elbújni előlük.”

A mártír

Ha ők nem lennének, az egész iroda leállna – legalábbis szerintük. Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy időnként kiadjuk magunkból a sérelmeinket, de az a munkatárs, akinek mártírkomplexusa van, a fél napját azzal tölti, hogy arról panaszkodik, hogy mindenki más milyen lusta hozzá képest. Ők végzik a munka oroszlánrészét, és mindenki más csak telefonozik meg lődörög – beleértve minket is, még ha ezt nem is mondják egyenesen a szemünkbe.

„Ha barátok vagytok, légy óvatos – tanácsolja Marzolph. – Mert ha a lábujjukra lépsz, vagy szerintük valami rosszat csinálsz, akkor azt úgy veszik, hogy szándékosan tetted, és addig nem nyugszanak, amíg ezt mindenki nem tudja. Számíthatsz arra, hogy egy feketeöves mártír csak akkor fogja magát jobban érezni, ha téged, a tettest megbüntetnek a munkahelyen.”

Kiemelt kép: Getty Images