Helyzetjelentés – Klem Viktor: „A frissesség és a játékosság a színház lelke”

A fiatal színész merészsége és szakmai kreativitása figyelemreméltó, beszélgetőpartnerként pedig egy minden témára nyitott, karakán személyiség. 

Balla Esztertől tudom, hogy egy zenés produkció van születőben, amiben együtt dolgoztok. Mesélnél róla?
Egy kísérletező, merőben új formájú előadáson dolgozunk épp. Szép Ernő Vőlegény című darabjából készült prózai kivonathoz írtak zenét a zeneszerzőink, Szitha Miklós és Dani János. Vagy a szívem dobbant lesz a címe, műfajilag pedig jazzoperának tűnik leginkább, melyet Eszterrel fogunk énekelni. Muzsikál a Swing à la Django zenekar. A nagy sikerű Múviláv című előadásban – ami egy zenés-filmes színházi bolondság lett – már dolgoztunk velük, csodálatos csapat. Trokán Nórival együtt rendeztük, együtt is játszunk benne, nagyon a szívünkhöz nőtt az előadás is és a zenekar is. Július 30-án Nyíregyházán játsszuk legközelebb szabadtéren, a Vidor Fesztivál versenyprogramjában.

Múviláv – Trokán Nóra és Klem Viktor

Ugyanazzal az ambiciózus csapattal, a produkciós színtéren üdítően új KúlArt-al készítjük a Vagy a szívem dobbant című jazzoperát, melyet Forgács Péter koncepcionált és rendez is. Az ő ötlete nyomán elindult egy beszélgetés, abból Zöldi Gergő bátor és kísérletező dramaturg munkája végül a zeneszerzők előtt landolt mint librettó, és így egy vadonatúj zenés darab jött létre. Forgács Péter nemcsak a darab rendezője, hanem egyetemi osztályfőnököm is volt, mesterem, talán mostanra már barátomnak is mondhatom. Nemrég telefonon bevallottam neki, hogy évek óta nem voltam ilyen izgatott színházi munka kapcsán mint most, mert valami olyan dolog került a kezünkbe, ami nemcsak műfajteremtő, hanem egy igazi határátlépés az én színészi életemben is. Majd Péter reagált: „én is hasonlóan érzem”. Minden Szép Ernő mű hordoz nagy súlyú költészetet és elemelkedettséget, mindezt érdemes keresni a színházi interpretációk létrehozásakor is. Ezt az emelkedettséget most még jobban alátámasztja ez a fajta zenei forma, amely az előadásunkban domborodni fog majd. Október 18-án lesz a premierünk a Budapest Jazz Clubban.

Vagy a szívem dobbant – Klem Viktor és Balla Eszter

Honnan jött az ihlet, hogy pont ezt a darabot zenésítsétek meg?
A XX. század első feléből szerettünk volna darabot találni, amelybe korabeli dalokat fésültünk volna, egy korábbi ötletem alapján. Forgács Péter ajánlotta végül a Vőlegényt, és az ő bátor ötlete volt, hogy a már-már zenei sűrűségű és költészetű prózai szövegek kapjanak dallamokat. Csodálatos lett a zenei anyag, mondhatom. A történet pedig meseszerű szimplicitással bír: egy kezelhetetlen szerelemmel és rajongással bíró nő epedezik egy férfi után, aki gyakorlatilag tudomást sem vesz róla, majd fordul a kocka, s a fickó csúszik taknyán-nyálán, szerelemmel a nő után. Ebben is van valami olyan játékosság, ami leginkább egy Mozart vígoperát juttat eszembe vagy egy mulatságos Shakespeare-t. Egyik pillanatban én szeretlek téged visszafordíthatatlanul, majd ez egy varázsütésre megfordul, és teljesen megváltozik a kettőnk relációja. Játékos, zene után kiált, felemelő és már önmagában is nagyon üdítő olvasni a szöveget, a kottákat. A swing-jazz-opera egyedisége pedig végképp alátámasztja és kifejezővé teszi a történetet. Nem tudok, és nem is mernék előzetesen nyilatkozni a saját előadásunkról, de tényleg nagyon izgatott vagyok, és erős találatnak érzem.

Magánemberként milyen zenét szeretsz hallgatni?
Mindenfélét! Olyan családban nőttem fel, ahol hagyomány volt komolyzenével foglalkozni: nagypapám zenélt, a nagybátyám is, a bátyám is ebből él. Magam is évekig csellóztam, basszusgitároztam, most összenőttem a nagybőgővel, még jó pár hangszerrel időközben megbarátkoztam. Imádom az operát, rendszeresen látogatok komolyzenei koncerteket, de ugyanúgy érdekel az egyszerűbb formájú elektronikus zene, elképesztően szórakoztat a swing, és nagyon szeretem a popot, rajongok a dallamos rockért, jöhet a reggae is. Tényleg, nincs olyan típusú zene a világon, ami engem ne izgatna. Na jó, talán a death metal kevésbé, de annak is van érvénye és ereje. Harmincöt éves, öreg fejjel azt kell, hogy mondjam, bármelyik rádió, bármelyik idősávjában, bármilyen zene csendül fel, abban találok valami örömet. Ha kedvenceket kéne meghatározni, akkor azt mondanám, a komolyzenében Rachmanyinovért rajongok, hazai könnyűzenében pedig az Erik Sumo Band a top kedvenc.

Annyiféle dolog érdekel téged, szerinted, honnan ered ez a nyitottság?
Szerintem ez alakul, változik mindenkinél. Biztos, hogy függ attól, hogy ki milyen életszakaszában mennyire nyitott és mennyire tud figyelni a világra. Nekem is volt olyan időszak az életemben, amikor konkrétan senki és semmi nem érdekelt. Ezek időszakok, amiket lehet az időjárásra fogni, életszakaszoknak, szociális periódusoknak is hívhatjuk vagy hozhatja a „karrier hullámvölgy”.

Az alapvető szándék az, hogy mégis csak nyitva tartsa az ember a szemét a világra. Egyrészt, mert baromi izgalmas, másrészt a kollektív felelősségvállalás miatt.

Dinamikus erősödés várható a színházi jelenléted kapcsán?
Sok színpadi feladat vár rám, öt premierre készülök a jövő évadban, amiből kettő saját koncepció alapján valósul meg, és ez most eléggé leköti a figyelmemet. Évekig forgattam sorozatokban és filmekben úgy, hogy elhanyagoltam a „színpadi deszkákon recsegő” Viktort. Igyekszem behozni a lemaradást.

Hogyan hidalod át, ha valakivel a színpadon nincsen meg a kémia?
Lett egy belső mondásom. Úgy értem, hogy belső mondás, hogy legtöbbször magamnak mondom el, magamat erősítem meg ezzel. Egy Sorrentino filmből loptam: „Un trucco e uno scherzo”. Az egész színészet valójában csak egy trükk és tréfa. Akár színházban, ahol messze van a néző, akár filmen ahol közel tolják a kamerát az ember arcához, majd kivetítik egy teniszpálya méretű vászonra, ugyanaz a feladatunk: el kell hitetnünk a nézőkkel adott érzelmeket. Ebben a trükkben, amit színészetnek hívunk valójában nincsenek megoldások, csak javasolt utak. Hogy a színész technikával éri-e el, hogy az „átverés” a legmagasabb szintre emelkedjen, vagy kitárja a lelkét és egy kicsit meghal a színpadon, valójában mindegy. Üzemeljen jól a trükk, és akkor nagyszerű a tréfa. Láttam már Magyarországon és külföldön is olyan színészeket, akik elképesztően magas szinten tudják „becsapni” a közönséget, mert olyan alakítást nyújtanak, hogy az ember úgy gondolja, ez csak akkor lehetséges, ha valódiak az érzelmek. Ilyenkor azt mondják az emberek: „biztosan tényleg van köztük valami…”. Pedig csak remek bűvészek egy kiváló trükkben. Színészként arra törekszem, hogy olyat csináljak és úgy, ahogyan más nem tudja. Megpróbálom megadni a lehetőségét annak, hogy különleges legyen az, amit csinálok. Ezalatt nem különcködést értek, hanem a szuverén, autonóm, egyéni döntéseim alapján kiválasztott utat, amiről azt feltételezhetem, hogy különleges végeredményt eredményez. A legfelemelőbb érzés az, mikor mindezt egy tehetséges közegben tehetem. Jó csapatban nagyon jó dolog játszani.

A cikkben szereplő képekért köszönet Klem Viktornak.