Ilyen volt Tarpé Mills képregényrajzoló, az első női szuperhős megalkotója, vagy Hannah Snell, aki a 18. századi Angliában katonának állt. Most viszont egy olyan nőről lesz szó, aki „csak” a saját életét akarta menteni a boszorkányüldözések idején, ennek érdekében pedig nem átallotta feláldozni nőtársait sem.

A 16-17. századi Európa történelmének egyik legsötétebb fejezete volt a boszorkányüldözés. Az állítólagos boszorkányokban a sátán küldötteit látták, akik veszélyt jelentenek a kereszténységre. A három évszázadon át tartó inkvizíció során masszív boszorkányüldözések, perek, kínzások és kivégzések zajlottak, amelynek során egyes források szerint 40-100 ezer embert öltek meg. A boszorkányok persze szinte kivétel nélkül nők voltak.

Ki volt a „boszorkányszurkáló”?

Boszorkányszurkáló tűk (Forrás: wikipedia.org)

Az 1660-as évek Skóciájában csúcsra járatták a boszorkánypereket, és a kivégzések száma ötszöröse volt az európai átlagnak. Ez brutális statisztika egy ilyen kis ország esetén. Számos rémesebbnél rémesebb módszer létezett annak megállapítására, hogy valaki boszorkány-e vagy sem. Nehéz felfogni, hogy ezeket az eljárásokat akkoriban olyan megbízhatónak tartották a bíróságon, mint manapság a DNS-teszteket. Az egyik ilyen módszer a boszorkányszurkálás volt, ami pont olyan borzalmas volt, ahogy elsőre hangzik. Az ördög jelét keresték, vagyis egy olyan pontot a testen, ahová vérzés és fájdalom nélkül be lehetett szúrni egy tűt. Ezt bizonyítéknak tekintették arra, hogy a boszorkány szerződést kötött az ördöggel, és olyan hatalmat kapott, amellyel árthatott másoknak. A boszorkányszurkáló meztelenre vetkőztette a szerencsétlen gyanúsítottat, és tetőtől talpig leborotválta. Ezután a tűt újra és újra beleszúrta például egy anyajegybe vagy bármilyen foltba a bőrön és várta, hogy vérzik-e. Ráadásul ez nem egy sima varrótű volt (bár akkor is szörnyű lett volna az egész), hanem egy kifejezetten erre a célra készített vastagabb, több centiméteres tű.

Mindannyiunk testén vannak olyan helyek, amelyek meglepően érzéketlenek, de általában nem arról volt szó, hogy pont ezt találták volna meg. Képzeljük el, hogy a maximális szemérmesség korában egy nőt nyilvánosan meztelenre vetkőztetnek és az egész testét fogdossák.

Ez valójában egy totálisan megalázó szexuális visszaélés volt és sokan csak azért vallottak, hogy ez véget érjen.

„Ezt én is meg tudom csinálni…”

… gondolta egy Christian Caddell nevű nő, miután megfigyelte Skócia egyik leghíresebb boszorkányszurkálóját munka közben. A hivatásos boszorkányszurkálók (igen, ez egy külön foglalkozás volt…) szépen megéltek a boszorkányok leleplezéséből: városról városra jártak, hogy elvégezzék hátborzongató szolgáltatásaikat. Magas kalapot és sötét köpenyt viseltek, a városba érkezve pedig rettegésben tartották a tehetetlen nőket.

Az északkelet-skóciai Moray megye lakói a polgárháború után próbáltak boldogulni, a földbirtokosok súlyosan eladósodtak, és hipp-hopp megvádolták boszorkánysággal nehéz helyzetbe került bérlőiket. Így aztán amikor Cuddell megjelent – férfinak öltözve, John Dicksonként bemutatkozva –, tárt karokkal fogadták az új boszorkányszurkálót. Hat shilling volt a napi átalánydíja, ezenfelül 6 skót fontot kapott boszorkányonként. Abban az időben, amikor egy férfi átlagos bére körülbelül napi egy shilling volt, ezek hatalmas összegek voltak. A félelmetes maskarába öltözve nem kellett tartania attól, hogy lelepleződik.

Senki sem merte túlságosan megközelíteni vagy vizslatni, túl nagy lett volna a veszélye, hogy ezzel az illető csak felhívja magára a figyelmet, és a végén még őt is meg akarják majd szurkálni.

Cuddell ezzel a színjátékkal a pénzszerzésen kívül egy másik fontos dolgot is biztosított magának: védelmet az igazi boszorkányüldözőkkel szemben. Hiszen nőként ő is ki lett volna téve a veszélynek, hogy bármikor rásüthetik a boszorka bélyeget, ami akár az életébe is kerülhet. Férfiként – és boszorkányszurkálóként – viszont biztonságban volt.

Metszet egy borszorkányperről 1800 környékéről (Kép: Getty Images)

Ez persze nem menti fel az alól, hogy több ártatlan ember halálát okozta. Mivel az átalánydíj mellett fejpénzt is kapott, érdekében állt boszorkányokat találni, és talált is. (Egyébként sok boszorkányszurkáló egy idő után áttért a visszahúzható szúróeszközök használatára, amelyeknél a tűt vissza lehetett húzni a nyélbe, így úgy tűnt, mintha a tű átszúrná a bőrt, holott nem így volt. A visszahúzható tű miatt nem volt sem vérzés, sem fájdalom, így az áldozatot elítélték, a boszorkányszurkáló pedig megkapta a fejpénzt. Zseniálisan gonosz.)

Kitekert erkölcsök

Cuddell vesztét végül az okozta, hogy rossz embert – egy férfit! – gyanúsított meg boszorkánysággal: egy John Hay nevű befolyásos udvari hírvivőt. Ezt nem vették jó néven, úgy látszik, biztonságosabb lett volna csak nőket szurkálni… Cuddellt le akarták tartóztatni, ám sikerült délre szöknie, ahol egy új álnév alatt folytatta borzasztó tevékenységét. Egy szövevényes ügyből aztán nem tudott kikeveredni, és őt magát is megvádolták boszorkánysággal. Hamis vádaskodás, kínzás és ártatlanok halálának okozása miatt vonták eljárás alá. (Őszintén szólva, minden egyes boszorkányszurkáló és boszorkányüldöző esetében ez lett volna a helyes lépés.)

Megdöbbentő módon Cuddellt nem ítélték halálra a vétkei miatt, hanem egy láztól sújtott barbadosi ültetvényre száműzték.

Azt azért rögzítsük, hogy ezek szerint férfinak öltözve boszorkányszurkálónak tettetni magát és ártatlan embereket halálra ítélni kisebb bűnnek számított, mint boszorkánynak lenni – ami ugye egy kitalált dolog.

És míg áldozatai halált érdemeltek, ő megúszta egy száműzetéssel. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a boszorkányszurkálás akkor nem számított bűnnek, ha egy férfi csinálta (sőt, megbecsült szakma volt), ha viszont egy férfinak öltözött nő tette ugyanezt, az már bűntettnek számított. Ezek után tegye fel a kezét, aki érti az akkori erkölcsöket! A sors kegyetlen játéka folytán Cuddellt 1663. május 4-én szállították el a száműzetésbe, éppen azon a napon, amikor utolsó áldozatait Forresben elégették. Soha többé nem hallott róla senki.

Források: Tracy Dawson: Let be be frank, spookyscotland.net, bbc.com. Kiemelt kép: Matthew Hopking boszorkányszurkáló – Science Source/Photo Researchers History/Getty Image, 19. századi metszet egy borszorkányperről – Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)