Kérdés: Vita folyik arról, hogy milyen legyen az óvodai karácsony. A kisfiam harmadik éve jár az óvodába, a lányom most ment szeptemberben, így már van némi tapasztalatom a dologban. Az óvónők egy része – köztük a kisfiam általam nagyra becsült óvó nénije is – azt mondja, hogy a karácsony családi ünnep. Otthon kell megülni. Elvesz a gyerek öröméből és figyelméből, ha néhány nappal karácsony előtt már van egy karácsony az óvodában is, fával, gyertyagyújtással, ajándékozással. Az óvónők másik része azokkal a szülőkkel ért egyet, akik ragaszkodnak az óvodai karácsonyhoz. Valahogy egyszerűen azért, hogy „több jó” jusson a gyereknek, meg „ilyenkor már úgyis olyan karácsonyi hangulat van”. Valami igazuk talán van is ebben. A gyerekek tele vannak várakozással, hiszen már december elején jön a Mikulás, s attól kezdve várják a még nagyobb ünnepet, bár sokszor sajnos csak a még nagyobb ajándékosztást. Sokszor már magam sem tudom, mit akarjak: legyen vagy ne legyen óvodai karácsony?

Válasz: A karácsony bensőséges ünnep. Kint a világban ezek az év legsötétebb napjai, és ilyenkor gyújtjuk meg a benti fényeket a szobában, a gyertyát, és esetleg keressük a még belsőbb, lelki világosságot. Az istálló mélyén, elrejtetten a világ elől, ilyenkor születik meg a gyermek, akit hamarosan majd halálra keresnek Heródes poroszlói. Befelé kanyarog a bejgli csigavonala, diót törünk – vagy legalábbis törtünk régen -, hogy lássuk, mi van legbelül. Minden befelé mutat. Az ember és a természet visszahúzódik házba, föld alá.

Én is azt gondolom, hogy karácsony estéjét egyszer kell megülni, s akkor bensőséges családi körben, otthon, ha ez lehetséges.

Az egyre sötétülő decemberi heteken végighúzódó várakozás a karácsonyt idéző hangulat, az advent ideje. Valaminek – vagy valakinek – az eljövetelére várunk. Ezt a várakozást emlékezetessé lehet tenni minden évben újra az óvodákban is. Világnézettől függetlenül bensőséges hangulatot varázsolnak a gyerek köré a reggeli éneklések, mikor még nem gyújtották fel a villanyt, s csak gyertya világítja meg a termet, vagy a mesemondás, a gyertyafényes homályban. Fel is díszíthetjük az óvodát az évszaknak megfelelő növényekkel, fenyőgallyal, fagyönggyel. De „karácsonyestét” ne üljünk, ne rendezzünk.

A Mikulás persze jöhet az óvodába is. Hiszen otthon úgyse láthattuk, ott éjszaka tesz valamit az ablakba rakott cipőkbe. De az óvodában megjelenhet puttonyával, sőt kísérő krampuszával is, csak arra vigyázzunk, hogy a gyerekek meg ne ijedjenek. (A legkisebbeket azt hiszem, nem hívnám be erre a Mikulás-ünnepre, hacsak nem szüleikkel együtt.)

 Nők Lapja 1996/49. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images