Az, hogy hogyan táplálkozunk, rengeteg mindentől függ, például a kultúránktól, az iskolázottságunktól, az anyagi helyzetünktől, attól, hogy kertes házban élünk-e, vagy panelben, az igényeinktől, az ízlésünktől, a betegségeinktől, a korunktól, az élelmiszeráraktól, és így a közelünkben zajló háborútól is. Táplálkozásunk pedig maga is hat és visszahat sok mindenre, például az egészségi állapotunkra és az ökoszisztémára, az pedig ismét csak arra, hogy milyen és mennyi élelmiszer áll rendelkezésünkre. Ahogyan jelenleg táplálkozunk, az gyakorlatilag minden szempontból fenntarthatatlan. Hogy néhány elrettentő számot is mutassunk: a magyar lakosság 60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott (és a túlsúly Európa nagy részén probléma, miközben a földön 870 millió ember éhezik); a feldolgozott élelmiszereink harmada a kukában végzi; 75 százalékkal több állati fehérjét fogyasztunk, mint amennyire szükségünk lenne; az üvegházhatású gázok kibocsátásának 12–14 százalékáért a nagyüzemi állattartás tehető felelőssé; az egészség- és életveszteséget okozó tíz legfontosabb kockázati tényező közül hat a táplálkozással függ össze. Nem kérdés, hogy változásnak kell következnie – ha nem önszántunkból, akkor majd rákényszerít bennünket az élet.

Ebben a cikkben megpróbáljuk felvázolni, milyen trendek mentén mozdulnak el várhatóan az evéssel kapcsolatos elképzeléseink és szokásaink. Hol is kezdjük? Talán azzal a megdöbbentő adattal, hogy a nagyüzemi gazdálkodásból származó zöldségek és gyümölcsök ma 70–90 százalékkal kevesebb vitamint és ásványi sót tartalmaznak, mint korábban. Ássunk hát a mélyére. Irány a talaj!

Kikopnak a gyümölcsösök

– Drámai, hogy hazánkban egyre kisebb területeken termelünk zöldséget és gyümölcsöt, mert a gazdák az alacsony felvásárlási ár miatt már nem tudnak megélni belőle – mondja Rodics Katalin kutató biológus, címzetes egyetemi docens, a Greenpeace Magyarország természetvédelmi szakértője. – Csakhogy ebből az következik, hogy Magyarország mezőgazdasági területeinek majdnem 50 százaléka szántó, és ennek nagy részén nem az emberek számára termelünk táplálékot, hanem a haszonállatainknak takarmányt és bioüzemanyagot. Ez a szám globálisan 75 százalék.

Ha kevesebb itthoni zöldséghez, gyümölcshöz jutunk hozzá, akkor nagyobb az import szerepe, amivel az ökoszisztémát is terheljük, ráadásul drágábban jutunk hozzá az élelmiszerhez, miközben pénzünkkel nem a hazai termelőket támogatjuk. Az ipari jellegű mezőgazdasági módszerek a még meglévő gyümölcs- és zöldségtermesztésbe is beleszólnak. A műtrágyával, a gyom- és rovarirtóval, a gombaölő és egyéb vegyszerekkel ugyanis megöljük a talajban az életet. Hiszen az ott megtalálható milliárdnyi élőlény az, ami lebontja a növényi maradványokat humusszá, amiben koncentrálódik az a szervesanyag-tartalom, amire a növénynek szüksége van. Ha a talajban nincsenek meg a megfelelő tápanyagok, hiába műtrágyázunk, egy-egy elem pótlása nem biztosítja a növény számára szükséges elemek szintézisét. A növény így maga sem képes megtermelni azokat az összetevőket, amelyeknek mi a bevitelét reméljük az adott növény elfogyasztásával. Mellesleg nem is lesz olyan finom. Vitamin- és ásványisó-szegény növényeket fogyasztunk tehát, nem csoda, hogy hiánybetegségeink lesznek. Az ilyen növényben ráadásul vegyszermaradványok is találhatók, aminek nagyon komoly egészségügyi kockázatai vannak.

Vegyszermentes növényeket!

Elborzasztó tények, de akkor mi lehet a megoldás?

Rodics Katalin szerint az egyetlen járható út az ökogazdálkodás, vagyis amikor nem használunk káros vegyszereket. Magyarországon ma csak egy nagyon elhivatott szűk réteg visz ilyen vállalkozást, hiszen ebből nagyon nehéz megélni. Ám ha azt gondoljuk, hogy az ökoélelmiszerek sokkal drágábbak, nem biztos, hogy igazunk van.

– Öt-hat éve hasonlítom össze rendszeresen a lakóhelyem élelmiszerüzletének és a közeli biopiacnak az árait. Volt már rá példa, hogy idényzöldségek és -gyümölcsök esetében a biopiac árai alacsonyabbak voltak… A két hazai minősítő szervezet, a Biokontroll Hungária és a Hungária Öko Garancia rendelkezik naprakész információkkal a magyarországi biotermelőkről.

Magunk is azzá válhatunk – kicsiben. Megfontolandó például, hogy a kiskertünkben mit termeljünk. Mint Rodics Katalin rámutat, sokkal elterjedtebb a gyep és az egzotikus fajok betelepítése, pedig akinek kertje van, akár meg is termelhetné a család számára szükséges újhagymát, retket, paradicsomot, paprikát, fűszernövényeket. Mellesleg ezekkel akár még egy erkélyen is lehet kísérletezni.

Dr. Némedi Erzsébet biotechnológus és táplálkozástudományi szakember az ökogazdálkodás alternatívájának tartja a fejlesztés alatt álló, fenntartható, gazdaságos, vízmegtakarító és vegyszermentes vertikális gazdaságokat, az akva- és aeropóniákat. Az akvapónia lényege, hogy tápanyagokkal dúsított vizet keringetnek a növények kavicságya alatt. Az aeropónia esetében a gyökérzet egy légkamrába lóg, amelybe tápanyagdús vizet porlasztanak.

Ha nem is jut el mindenki a biopiacra, és kertje sincs, akkor is akadnak lehetőségei, ha tudatosan keresi a jó minőségű, hazai zöldséget-gyümölcsöt. Társakkal együtt belevághat például egy közösségi kert művelésébe, vagy csatlakozhat egy kosárközösséghez, és megismerkedhet olyan termelőkkel, akik ugyan nem váltották ki a nem kevés adminisztrációval járó öko- vagy biocímke használatának jogosultságát, ám hasonló módszerekkel dolgoznak, és a hét bizonyos napján a nagyvárosokban is átvehető az árujuk. Ma már több ilyen profilú webshop is megkönnyíti a dolgunkat.