Együtt élni nem könnyű. Néha még azzal sem, akit mi választottunk. Nemhogy idegenekkel. Miközben akaratlanul is megismerjük egymás életmódját, egyes szokásait, vérmérsékletét, kölcsönösen tűrünk és alkalmazkodunk. Talán nem meglepő, hogy a Miutcánk (róluk még később) 2019-es felmérése szerint egy szomszéd legrosszabb tulajdonságának azt tartjuk, ha hangos. Az viszont érdekes, hogy ehhez képest a legfontosabbnak ítélt jó tulajdonságok között a csendességet megelőzi a barátságosság, de még a megbízhatóság is. Úgy tűnik, vágyunk a kapcsolódásra, néha (sokszor) mégis elrontunk valamit.

Köszörülés kimaxolva

Amikor körbekérdeztem az ismerőseimnél, van-e élményük rossz szomszédi (v)iszonnyal kapcsolatban, özönlöttek a történetek. Az egész nap a panellakásban hagyott, vonyító kutyákról. A gyűjtögető életmódot folytató szomszédról, akinek a lakásából csótányok és bűz áramlik ki, lehúzva a szomszédos lakások értékét is. A kekec lakótársról, aki minden közgyűlésen beleköt mindenbe, leváltatja a közös képviselőt, majd az újabbat is, rendőrséggel fenyegetőzik, minden jobbító javaslatot megvétóz, és kavicsot szór az ellenvéleményt formáló lakótársak postaládájába. A bútorokat huzigáló, partnerével ordító, zenét bömböltető felső szomszédról, aki nem ismer se istent, se embert. Csoda, hogy aki tud, menekülne a szoros összezártságból? Messzebbre, nagyobb térbe, nagyvonalúbban mért intim szférát vonva maga köré. Friss levegő, tágasság. Micsoda megkönnyebbülés! Amíg a legváratlanabb pillanatokban el nem indul a szél szárnyán a skandináv metál, fel nem brummog a fűnyíró és fel nem sír a flex.

– Hat éve költöztünk ki Budapest külső kerületébe, egy ikerházba – meséli a fotóművész Edina. – Igencsak kellemetlen meglepetés volt, amikor rádöbbentünk, hogy a szomszédunk valóságos ezermester, aki folyton fúr-farag a pincében. De nem ám csak hobbiszinten, hanem gyakorlatilag fémkapukat gyárt. Este kilenckor is. Pünkösdhétfőn is. Bárki elképzelheti, milyen hangja van a közös falunkra szerelt nagy teljesítményű köszörűgépnek működés közben…

Edina férje otthonról dolgozik, úgyhogy ő különösen rosszul viselte ezeket a zajokat. Két-három év után elfogyott a türelme, és elkezdett átjárogatni a szomszédba, hogy tiltakozzon, aminek nem lett sok foganatja. Edináék ekkor feljelentést tettek a helyi jegyzőnél, aki utánanézett, és úgy találta, hogy a szomszédnak nincsen iparűzési engedélye fémmegmunkálásra. Ki is szálltak a helyszínre, és betiltották a kapugyártást, valamint megbírságolták a szomszédot.

– Azóta a hátunkat mutatjuk egymásnak, nem is köszönünk – folytatja Edina. – Mondjuk, nekünk nem hiányzik a felesleges jópofizás, nem vagyunk azok a típusok. A szomszéd valóban felhagyott a fémkapugyártással, de persze nem bír nyugton maradni, azóta is folyton felújít, fest, csiszol, matat, de ezzel már nem tudunk mit kezdeni. Az a baj, hogy túlságosan szeretjük a házat, a kertet és a környéket. A leginkább egyébként az döbbentett meg, hogy eleinte az egész szomszédság furcsállotta, hogy mi miért nem viseljük el azt, amit ők évtizedek óta megszoktak – na persze nekik nem a saját falukon dübörgött az esztergapad. Mára már jóban lettünk néhány környékbelivel, már nem mi vagyunk a fura fiatalok, akik mindenbe belekötnek.

Bebámuló szomszéd

Bár Edináék ügye végül az illegális tevékenység betiltása révén oldódott meg, a szomszédok közti viták rendezésének alapvető módja a birtokvédelmi eljárás, amit szintén a jegyzőnél lehet kezdeményezni arra a polgári törvénykönyvben foglalt kitételre hivatkozva, hogy a tulajdonos a dolog (tudniillik a ház, lakás) használata során tartózkodni köteles minden olyan tevékenységtől, amivel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

– Persze az, hogy mi a szükségtelen zavarás, értelmezés kérdése – mondja dr. Czvikovszky Nóra ügyvéd. – A bírói gyakorlat azt feleli erre, hogy az, ami a szokásos mértéket meghaladja. Edináék esetében például a kapugyártás túlmutat a hétköznapi ház körüli tevékenységek körén, ám a később megvalósuló csiszolás, hobbiszerelés, festés már nem. A jegyzőnél zaj, tűzgyújtás, átnyúló faágak, kerítésügyek miatt szoktak a leggyakrabban feljelentést tenni. A jegyző először felkéri a panaszost, hogy beszéljen a szomszédjával, ám ha ez eredménytelen, akkor helyszíni szemlét tart, majd hoz egy határozatot, például előírja az eredeti állapot helyreállítását.Ha ez hiábavaló, vagy a feljelentő elégedetlen az eredménnyel, esetleg kártérítést is szeretne, akkor polgári pert is indíthat.

– Egy háztulajdonos fűzfát ültetett a kertjébe, nagyon közel a kerítéshez – idéz fel egy esetet az ügyvéd. – Ahogyan nőtt a fa, a gyökerei annyira szétterpeszkedtek, hogy a szomszéd épületen repedések keletkeztek, elindult a ház vizesedése. A károsult beperelte a szomszédját. Ilyenkor hosszas bizonyítási eljárás következik, szakértők bevonásával: valóban a fa okozta-e a problémát, milyen mértékű a kár, visszafordítható-e. A bírói ítélet kötelezheti a károkozót a helyreállításra és kártérítés megfizetésére.

Ezzel együtt sajnos létezik egy amolyan szürke zóna, amivel nem lehet mit kezdeni. Megtilthatjuk-e a szomszédnak, hogy a saját erkélyén cigarettázzon? Hogy lenge öltözetben napozzon a kertben? És mi a helyzet azzal a szomszéddal, aki minden este hat és nyolc között odaáll az ablakunk elé, és csak bámul befelé? Bizonyos esetekben nincs más hátra, mint hogy inkább mi magunk szedjük a sátorfánkat, és odébbálljunk…

Jó szomszédokból közösség

Hogy milyen lakótársak közé vet bennünket a sorsunk, az tulajdonképpen lutri. Mert hát, ugye, lakva ismerszik meg… Egy jó szomszéd aranyat ér, és szerencsére úgy tűnik, sokan büszkélkedhetnek vele, mert amikor pozitív élményeket kértem az ismerőseimtől, szintén csak ömlöttek a történetek. Titkos kopogásokról, a folyosóra eszkábált „átadópolcokról” (lekvárnak, gyerekruhának, mikor minek), a kerítés fölé állandóra felállított kétágú létrákról, közös pingpongasztalokról, küszöbön hagyott Mikulás-levélkékről. Olyan szomszédokról, akik felajánlják összkomfortos melléképületüket, amíg nálunk zajlik a felújítás, akikkel együtt lehet nyaralni, akikhez átmehet a gyerek, amíg mi hazaérünk, akiktől kapunk egy tálca süteményt, amiért felszereltük a szúnyoghálójukat, akik bevásárolnak nekünk, amíg karanténban vagyunk. Olykor onnan jön a segítség, ahonnan nem is várnánk.