1.Nagyvonalúság

Ez a tulajdonság pszichés működésem alappillére, szinte mindenre „orvosságnak” tekintem. Ha be tudom tartani, hogy elnéző legyek önmagam és mások hibáival szemben, akkor nincsen bennem bosszúság, és harag mások iránt, emellett a felesleges önmarcangolást is el tudom kerülni. Számomra ehhez kapcsolódik az is, ha megengedek magamnak egy nagyon vágyott, drága dolgot, illetve a feladataimat félretéve kiülök a napsütésben a Duna-partra egy fagylalttal, és gyönyörködöm a városban. Ha pedig veszteség ér, tudjak elengedni, továbblépni, s a megőrzött jóban örömömet lelni.

2.Szeretet

A szeretet képességével születünk, de azok válnak leginkább képessé felnőttként szeretetet adni, akik kisgyermekként a legtöbb szeretetet kapták, alaposan „feltankoltak” belőle. Paradox, de a szeretet is egy tanult képesség, feltétele az önszeretet, önelfogadás. Elvégre, ha én rossz véleménynyel vagyok magamról, akkor másokhoz sem tudok megfelelően kötődni, kapcsolódni: a felém irányuló kedvesség és jóindulat mögött számítást, érdeket feltételezhetek. A legnagyobb kincs: a feltétel nélküli, önmagamért való szeretet.

3. Fájdalom

„Én túlélő vagyok, tehát az erősebbek közé tartozom” – olyan mondat, amelyet nem mondhat ki az, aki még nem élt át súlyos traumát. A pszichológia poszttraumás növekedésnek nevezi, amikor a szenvedés nyomán megerősödünk. Az élsportban gyakran találkozni a gyermekkor fájdalmas tapasztalataiból való erőmerítéssel, ami rendkívüli teljesítményekre sarkallhat. Mindannyiunknak megvannak a kisebb-nagyobb lelki sebei, ilyenek nélkül valószínűleg az én pszichológiám is csupán „tankönyvszagú” lenne.

4.Szerelem

A szerelem nevében akár ölni (szerelemféltés), háborúba menni vagy meghalni is képesek vagyunk: az élet egyik legvágyottabb, legmámorítóbb élménye, ha beteljesül. Mégsem vigyázunk rá, pedig az igazi kihívás itt kezdődik, ahogy az író Mignon McLaughlin fogalmazott: „A sikeres házassághoz többször is szerelembe kell esni, és mindig ugyanabba a személybe.” Ám a rohanásban rendszerint „megfeledkezünk” a szerelmünkről. Ezért kell időt, helyszínt teremteni ahhoz, hogy újra és újra átélhessük, felidézhessük, feltöltődjünk általa.

…

Kíváncsiak vagytok rá, hogy mit gondol Hevesi Krisztina az önfegyelemről, a humorról vagy a szenvedélyről? Olvassátok el a cikk folytatását a Nők Lapja Psziché aktuális, 2017/03. számában.

Fotó: Csaányi István