Török szultánok, arab emírek, perzsa sahok állítólag még a középkorban is tartottak repülő szőnyeget a kincstárukban. De vajon mit érthetünk ezalatt? Miféle szőnyegek lehettek ezek?
Agyafúrt dzsinn, titkos kincs a sivatagban, bátor herceg, gonosz mágus, szépséges hercegnő – és persze repülő szőnyeg. Nagyjából ezek minden valamirevaló arab mesében felbukkannak, közülük pedig spirituális szemszögből a legutolsó a legizgalmasabb. A repülő szőnyeg nagy erejű varázseszköz, amely mindig a pozitív főhőst segíti. Azonkívül, hogy repül, van egy különösen érdekes képessége: mindig akkor érkezik meg, amikor a legnagyobb szükség van rá, mintha tudná, hogy gazdája hol és mikor került bajba. Ekkor a hős felpattan rá, a szőnyeg a levegőbe emelkedik, és huss! – az üldözők máris bottal üthetik a nyomát. Napjainkban, amikor a repülés már nem csak a madarak kiváltsága, adódik a kérdés: lehet-e ennek bármiféle valóságalapja? Persze nem feltétlenül a szó szerinti értelemben, de azok, akik annak idején először meséltek ilyen „légi járművek”-ről, valamit láthattak vagy tudhattak, illetve legalábbis látni, tudni véltek, máskülönben nem jutott volna eszükbe pont egy szőnyegnek pont a repülés képességét tulajdonítani. De vajon miféle élmény vagy tudás inspirálta őket?
A szerelmes királynő ajándéka
A repülő szőnyegeket jellemzően az iszlám kultúrával társítja képzeletünk, pedig legelőször a zsidó misztikában bukkannak fel. Ki más is volna a feltaláló, mint a bölcsek bölcse, a mágusok mágusa, a titkos erőknek parancsoló Salamon király?! A Kebra Nagaszt című etióp szent könyv szerint egész flottája volt repülő szekerekből és szőnyegekből, amelyek százezer harcost tudtak a gondolatnál is gyorsabban célba szállítani. A 13. századi zsidó tudós, Isaac ben Sherira viszont másként tudja. Szerinte elsőként Sába királynőjének udvari mágusa készített egy gyönyörű, smaragdzöld varázsszőnyeget, sok millió apró drágakővel, fémszállal és alakzattal, melyeket rafinált módon dolgoztak bele a textíliába. A minták, a fémek, a kövek, illetve ezek számmisztikai és asztrológiai adatai együtt olyan erőket gerjesztettek, melyek képesek voltak a szőnyeget a házak fölé emelni – ma azt mondanánk, legyőzni a gravitációt. E titkos energiák olyan biztonsággal tartották az anyagot a levegőben, hogy akár egyszerre száz ember is utazhatott rajta. Amikor ezt Sába királynője meglátta, le volt nyűgözve. Azonnal becsomagoltatta a szőnyeget, és lovas futárral elküldte Salamonnak Jeruzsálembe. Régóta szerelmes volt ugyanis a bölcs királyba, és így akarta felkelteni a figyelmét. Ám amikor a futár megérkezett, a király épp a Templom építésével volt elfoglalva. Annyira belemerült, hogy át sem vette a küldeményt, hanem szórakozottan odaajándékozta egy udvari emberének. Midőn Sába királynője ezt megtudta, úgy elkeseredett, hogy többé hallani sem akart repülő szőnyegekről, így a rájuk vonatkozó összes tudás feledésbe merült. A mágus pedig látva, hogy úrnőjét pont a legfontosabb találmánya nem érdekli többé, Babilonba költözött. A történet ezzel azt sugallja, hogy a repülő szőnyegek tudománya Mezopotámiából ered. Repülő szőnyegekkel nemcsak mesékben, de valós történeti forrásokban is találkozunk. A legtöbb beszámoló szerint csatában vetették be őket, mint különleges szállítóeszközt. II. Phraatész pártus király például Kr. e. 130-ban azzal lepte meg az ellenséget, hogy a Zagrosz-hegység csúcsairól szállt alá a völgybe, egy szőnyegen vagy paláston állva. A katonák döbbenten bámulták, ahogy a király a vékony textílián lebegve föléjük érkezik, majd valódi villámokat szórva szétkergeti őket.
