Hogy hogyan újítsunk fel egy lakást? Legszívesebben azzal kezdeném a cikket, hogy sehogy. Csakis végső esetben, és csakis akkor, ha nem kedves a pénztárcánk és az idegrendszerünk. Mert ne legyenek illúzióink: ezt a kettőt jócskán meg fogja viselni a procedúra, bármit is gondoltunk előtte.

Amikor több mint fél évvel ezelőtt megtaláltuk álmaink otthonát a férjemmel, akkor nagyon boldogok voltunk, hiszen jó helyen, elfogadható négyzetméteráron találtunk egy lakást, ami ráadásul teljeskörűen fel volt újítva, így minimális költségből megoldható volt az a némi átalakítás, ami kellett ahhoz, hogy beköltözzünk. Visszagondolva iszonyúan naivak voltunk, pedig már akkor is dörzsöltnek hittem magamat. Az alábbiakban összegyűjtöttem azokat a tipikusnak mondható hibákat és csapdákat, amelyekbe általában önként és dalolva szoktak az ifjú lakástulajdonosok besétálni, és amelyeket természetesen én is elkövettem, hogy lehetőleg neked már ne kelljen.

Nem ellenőrizzük le eléggé

Alapvető dolognak tűnik, de sokszor kimarad ez a lépés: mielőtt veszünk egy ingatlant, ellenőrizzük le az állapotát. Aztán még egyszer. Aztán még egyszer. Kérdezzünk rá, hogy mikor és mit újítottak fel, milyen anyagokat használtak, mennyi idő alatt. Inkább tűnjünk kukacoskodónak, minthogy később kiderüljön, hogy a „felújított” lakás azt jelenti, hogy a laminált padló csak néhány betonpogácsára rátett többféle penészben pompázó OSB lapon fekszik, a korábbi alaprajz szerinti ajtónyílások csupán gipszkartonnal vannak elfedve, az ablakpárkány alá pedig nyolcvan kilónyi sitt, tányér, csiszolókorong, cigicsikk és üdítősdoboz van befalazva.

Sajnos ez igaz történet. Érdemes mérlegelni, hogy nem lenne-e sokkal egyszerűbb, ha alapból felújítandó lakást keresnénk, mert akkor az legalább úgy, és olyan minőségben lenne megcsinálva, ahogy szeretnénk (vagy a zsebünk mélysége engedi), és az eredményért csak magunkat tudnánk hibáztatni – az inkorrekt eladó és/vagy ingatlanos helyett.

Nem készítünk B- (és C-, D-) tervet

Az előző pontból is jól látszik az, hogy még ha azt hisszük, hogy alaposan felmértük az ingatlanunk állapotát, is érhetnek meglepetések. Nálunk (naivan azt hittük, hogy) mindössze arra volt szükség, hogy kibontsunk egy gipszkarton falat, letegyünk a nappaliba egy új laminált padlót, és némi tisztasági festést követően már be is költözhetünk a pöpec lakásba (plusz még konyhát is kialakítunk, dehát az egyszerű, nem? Nem, de erről később). Szóval a gipszkartonfal és a profilok lebontása könnyen ment (nekem legalábbis, mivel azt a férjem és a sógorom intézte), és azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén.

De amikor felszedtük a laminált padlót, szembesültünk azzal, hogy az alatta lévő OSB-lapok bizony vastagon penészgombásak, cserélni kell, alatta pedig – szintén szétrohadva – ott az eredeti padló, amin csupán néhány betonpogácsa volt hivatott az aljzatkiegyenlítést elvégezni.

Ezek után mint a dominó, úgy jöttek az újabb és újabb feladatok, hiszen a padlót fel kellett törni, újrabetonozni, de ezáltal sérültek a gipszkartonfalak, amelyeket javítani kellett… Már nem is számolom, hányszor kellett mind a munkálatokat, mind a pénzügyeinket újratervezni és -ütemezni. A legfontosabb azonban, hogy (hatalmas szerencsénkre) már az elején túlterveztük magunkat, így rengeteg számolgatással éppen hogy kijönnek az extra munkálatok költségei.

Nincs elég pénzünk rá

Ez tulajdonképpen az előző pont kiegészítése: muszáj, hogy legyen elég anyagi keretünk az egészre, és nem fillérre kiszámolva, hanem BŐVEN. Ugyanis egészen biztosan lesznek olyan munkálatok, amiket nem látunk előre, menet közben derülnek ki, ráadásul az alapanyagok és a szakik munkadíja is folyamatosan emelkedik, előbbi akár néhány hétnyi meló alatt is érzékelhetően. Tehát ha nem akarjuk, hogy a hirtelen elfogyott pénzünk miatt álljanak a munkák hónapokig, akkor sajnos nem ússzuk meg azt, hogy előkutassuk az összes dugipénzünket, és csak a keretünk pontos meghatározásával vágjunk bele az egészbe.

Nem a megfelelő szakembert hívjuk

Mivel minden egyre drágább, ezért sokan elkövetik azt a hibát (igen, én is), hogy olcsóbb szakit keresünk, vagy olyat, aki bár nem az, de hobbi szinten már csinált ilyet, és „okosba’” megoldjuk vele is, vagy ne adj’ isten mi magunk vágunk bele a munkálatokba. Hiszen nyilván a lakásfelújítás olyan terület, amihez mindenki ért, maximum időhiány miatt nem csinálja maga meg… Szintén keserű sajtá tapasztalatból őszintén kijelenthetem: nem éri meg. Az olcsó lesz később a drága. Mert nem úgy sikerül, nem akkora sikerül, az pedig a purhab a tortán, ha az eredmény még veszélyes is a szakértelem hiánya miatt.

Fotó: Getty Images

Mi mindegyik stációt végigvettük, tehát először magunk kezdtünk neki, aztán jött egy kétes szaki, aki több kárt csinált, mint hasznot (már amikor tiszteletét tette), átvertek, leléptek, el sem jöttek, nem úgy csinálták meg, ígérgettek, aztán végül találtunk egy profi csapatot, akik végre szuperül dolgoznak, és minden felmerülő problémát kezelni tudnak. Csak mire idáig eljutottunk, eltelt több mint másfél hónap, az anyagi ráfordításról nem is beszélve. Mindkettőn tudtunk volna spórolni, ha rögtön velük kezdünk.

Nincs hova mennünk

Persze ha tényleg csak kisebb felújításokról van szó, akkor nem szükséges másik szállásról gondoskodnunk, de ha mondjuk a fürdőszobát verjük szét, vagy gipszkartonozunk (ami ugye porol), vagy újra kell betonozni a padlót, azt bizony nem fogjuk tudni végigcsinálni ugyanabban az ingatlanban. Időben kérdezzünk körbe a családnál, ismerősöknél, barátoknál, hogy kinél tudjuk meghúzni magunkat akár hetekig (mert ahogy írtam is, a lakásfelújítás Murphy-törvénye szerint úgyis elhúzódnak annyira a munkák, és jó esetben csak annyira). Legyen a mi esetünk az elrettentő példa, amikor a költöztetők a még mindig munkásokkal teli, félig kész lakás egyetlen elkészült szobájába cipelték az összes holminkat, mi pedig rájöttünk, hogy nem tudunk itt aludni nemcsak aznap, de még vagy egy hétig biztosan. Mivel anyagilag már kezdtünk összeroppanni, így Airbnb szóba sem jöhetett (bár ez is lehet jó megoldás, egyik barátnőmék ilyen bérlakásba mentek hirtelen), hanem egyikünk szülőjénél húztuk meg magunkat. Negyvenhez közel vissza a gyerekszobába pedig közel sem vicces dolog már. Bár mi jókat szoktunk nevetni – kínunkban.

Túl sok mindent akarunk egyszerre

A lakásfelújítás tipikusan olyan, mint a takarítás: ha egyszer elkezdjünk, nagyon nehéz leállni vele, hiszen mindig észreveszünk olyasmit, amin lehetne változtatni, javítani. Viszont ha nincs végtelen mennyiségű pénzünk és időnk, akkor meg kell húznunk egy bizonyos határt, és inkább kompromisszumot kell kötni. Állítsunk fel prioritási listát, hogy mit muszáj elvégezni (esetünkben a padlócsere volt az esszenciális a penész miatt), majd jöhet a többi. Ami nem sürgős, vagy együtt tudunk élni vele hosszabb távon is, azt érdemes későbbre ütemezni, de mindenképpen csoportosítsuk a munkákat.

Fotó: Getty Images

Ez azért is nagyon fontos, mert így a szakembereket is jobban be tudjuk osztani, hogy mikor ki és mit csináljon (mert nem tudnak minden egyszerre elvégezni, van, amiben kifejezetten akadályoznák egymást, ráadásul bizonyos munkálatoknak van várakozási ideje is, például a padlopon aljzatkiegyenlítőnek vagy glettnek száradnia kell). A legjobb, ha egy Excel-táblázatban vezetjük a munkákat, időpontokat, és persze a költségeket is, így mindig képben leszünk. Így nálunk az ablakcsere és a klíma beszerelése már csak jövőre lesz aktuális, de amit tudtunk és muszáj volt, azt elvégeztettük most, hiszen az sem jó vagy éppen észszerű, ha kétszer veretjük szét a lakást. 

Hagyjuk, hogy elmenjen a kedvünk tőle

Végül pedig a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az az, ha engedjük, hogy a felmerülő nehézségek elvegyék a kedvünket az egésztől. Nem véletlenül tartják úgy, hogy az építkezés vagy a lakásfelújítás a párkapcsolat egyik legnagyobb próbatétele, hiszen ilyenkor a stressz miatt hajlamosabbak vagyunk türelmetlenebbek lenni egymással, a másikat okolni („A te ötleted volt az egész! Minek kellett ez nekünk? Inkább adjuk el az egészet!”) mindenért, de gondoljunk arra, hogy ebben a helyzetben együtt vagyunk, és nem a másik az ellenség (ebben a cikkünkben arra adunk tippeket, hogyan úszhatjuk meg a folyamatos veszekedéseket). Inkább tankoljunk fel egy üveg borral, legalább egy barátnővel, akinek panaszkodhatunk, és próbáljuk meg elérni, hogy ne nyomja rá teljesen a hangulatunkra a bélyegét a felújítással járó stressz és bizonytalanság. Hiszen ha mindennel végzünk (mert előbb-utóbb úgyis elkészül), akkor már örülni fogunk a csodás kecónak – vagy legalább annak, hogy egyedül lehetünk benne, szakik nélkül.

Kiemelt kép: Getty Images