1997: Exkluzív interjú Madonnával

Két asszony. Evita és Madonna. Azt hittük, ismerjük a történetüket és most mindkettő új arcát mutatja. A sztár és általa a legenda. Evita szerepe után megváltozott a popdíva, és kicsit megváltozott a mítosz is, amely az egyszerű lányt Argentína nemzeti bálványává avatta. Alábbi összeállításunkban igyekszünk tetten érni ezt a változást.

Egy botrányhős életében megszokott dolog a botrány, de Marie-Louise Ciccione – merthogy így hívják valójában – tavaly a sokkolás teljesen új módját választotta: a pozitív skandalumot. Januárban attól zengett a világsajtó, hogy az Evita szerepét elvállaló Madonna, a rakoncátlan vadócból szexdívává lett popsztár, látványosan megnyugodott, és csak a munkának szenteli magát. Míg újságírók ezrei találgatták, hogy a szőke bombázó meddig bírja a váltást, az énekesnő már elő is állt a következő meglepetéssel: májusban – éppen filmjének magyarországi forgatása alatt – jelentette be, hogy anyai örömök elé néz. Majd novemberben – szinte pontosan az Evita bemutatására időzítve – megszülte gyermekét. Időközben Madonnáról kiderült, hogy nemcsak kiváló énekes, de jó színész, ráadásul boldog is; és ezt már nem veheti el tőle senki – legalábbis ez sugárzik róla, amikor filmbéli szerepét idéző Evita sminkjével (égővörös rúzs, fehér arc), Dolce & Gabanna ruhájában az interjúszobába lép.

– Talán felesleges kérdeznem, szándékos-e a hasonlóság az ön mostani arca és Evita Peróné között. Inkább azt kérdezném, meddig tart?
– Nem tudom, ameddig jól érzem magam így. Evita Perónt eljátszani életem legnagyobb feladata volt – sőt, merem állítani, hogy ez volt életem első igazi nagy feladata. Remélem, persze, hogy nem az utolsó. Szerettem ezt a szerepet, és nagyon jól érzem magam így. Evita-rajongó vagyok – csodálom az erejét, bátorságát, kitartását, elhivatottságát. Ezzel persze nem állítom, hogy szent volt, de azt mondhatom, hogy az általam ismert legcsodálatosabb asszonyok egyike. Számomra ő testesíti meg a legfontosabb női erényt.

– Mi lenne az?
– A szeretetre való képesség. A feltétlen szeretetre.

– Ön kit szeret legjobban?
– A lányomat, Lourdest.

– Magyarországon, a forgatás alatt jelentette be, hogy babát vár. Tervezte a kicsit?
– Az utóbbi pár évben egyre többször gondoltam rá, de hogy terveztem volna, nem állítanám. Aztán kiderült, hogy várandós vagyok, és ettől kezdve úgy éreztem magam, mintha mindig is anyának készültem volna. Szerencsére a munkám szempontjából jól alakult minden. Igaz, én is nagyon vigyáztam rá, hogy rendben menjenek a dolgok. Egészen az utolsó hétig nem adtam fel például a szokásos edzéstervemet.

– Mennyiben változtatta meg az életét Lourdes?
– Mostanában nagyon keveset alszom. Ez az egyetlen dolog, amelyre nem voltam igazából felkészülve. Abban a pillanatban, ahogy felsír, már ugrom is, és abbahagyom, amit éppen csinálok – és ez az interjúkra is érvényes, de azt hiszem, erre a sajtótitkárom úgyis figyelmeztette. Szeretnék annyit lenni a gyermekemmel, amennyit csak lehetséges.

– Ha a lánya tizenéves korában elhatározná, hogy színésznő vagy énekes szeretne lenni, bátorítaná?
-Azt mondanám neki, tegye, amit jónak lát. De ha nem képes kitartani az elképzelése mellett, akkor inkább adja fel az elején. Ha mégis így döntene, sokkal gördülékenyebb karriert kívánok neki, mint az enyém volt.

– Úgy hírlik, könyörtelenül megszerzi, amit akar. Alan Parkertől tudom, hogy mégis keményen meg kellett küzdenie Evita szerepéért. Megérte?
– Miért, nem? Mindig is akartam egy olyan szerepet és egy olyan rendezőt, aki mellett megmutathattam, mit tudok. Eva Duarte – most a filmbéli Evitára és nem a történelmi személyre gondolok – ráadásul sok vonásában hasonlít hozzám. Igen, ezt a szerepet el akartam játszani, és ezért hajlandó voltam a legvégsőkig elmenni. Ez egy hosszú levélben öltött testet, amelyben leírtam Parkernek, miért épp én lennék a legmegfelelőbb Evita. Ő elolvasta, néhányszor beszélgettünk, de nem igaz, hogy nyomást gyakoroltam volna rá. Ő döntött mellettem. Azt hiszem, nem is volt olyan rossz döntés.

– Szívesen emlékszik Magyarországra?
– Igen. Bár jobban örültem volna, ha nincs akkora felhajtás a produkció körül, de sok pozitív élményt hoztam magammal Budapestről. Nagyon szívesen emlékszem az ételekre – és persze ott tudtam meg, hogy terhes vagyok. Viszont soha nem fogom megérteni, miért nem engedték be miattam a produkciót a Bazilikába.

– Ön a világ egyik legsikeresebb művésze. Létezik olyan elismerés, amely után vágyik még?
– Nem tudom… Azért az Oscar-díjkiosztáson nagyon fogok izgulni.

– Milyen szerepet tölt be az ön életében gyermeke apja, Carlos Leon?
– Carlosnak nagyon fontos szerepe van a lányom életében, akit viszont én nevelek.

– További tervei?
– Nincsenek. Úgy érzem, elértem mindent, amit akartam, végre megpihenhetek egy kicsit. Egyelőre szeretnék „csak” anyja lenni lányomnak, amennyire csak lehet, tökéletes anyja.

Boinia Balázs