„Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt” – a bibliai idézet már többször beigazolódott, de most nézzük ezt az örök igazságot a mindig megújuló divat, pontosabban a fürdőruhafazonok változásának tükrében.
Bár az újkori bikini is megélt már hetvenhat évet, hiszen az első modellt 1946-ban mutatták be, azért, ha messzebbre nézünk, és egy kicsit kutakodunk a történelmi időkben, megtalálhatjuk az egyiptomi vagy antik római nőábrázolásokon is a mai kétrészesek előképét. Ékes bizonyítékaként annak, hogy a tangát vagy a bikinit már sokkal régebben feltalálták, csak közben volt jó néhány évszázad, amikor az emberek, különösen a nők nem igazán éreztek vágyat ahhoz, hogy a vízben pancsoljanak. Amit meg is lehet érteni, ha például a nem is olyan távoli 19. század végi, 20. század eleji fürdőhelyi öltözékekre gondolunk, hogy a korábbiakról már ne is beszéljünk. Nem lehetett véletlen, hogy külön fürdőházakat építettek a partközelben, vagy éppenséggel a vízben, a tóban. Hiszen egy strandkabin nem valószínű, hogy elegendő teret biztosított volna annak a többszörös ruharétegnek a felöltéséhez, majd lehámozásához, amelyben a hölgyek akkoriban a vízpartok közelébe merészkedtek. A szinte tetőtől talpig beöltözött nők persze abban az időben még nem annyira a káros napsugárzástól óvták magukat, sokkal inkább a kíváncsi férfipillantásoktól vagy épp az erkölcscsőszök rosszindulatú megjegyzéseitől.
De elérkezett a 20. század, amikor a nyaralás már nem csak a kiváltságosok időtöltése lett, hanem általános szokássá vált, mint ahogy a napimádat is, hiszen mi bizonyította jobban azt, hogy az illető vakációzással töltötte a nyári hónapokat, mint a szépen lesült bőre. Ezzel együtt a fürdőruhák is egyre kisebbek lettek, és az anyagok is mind jobban alkalmazkodtak az elvárásokhoz: rugalmas, könnyen száradó kelméket fejlesztettek ki a gyártók, hogy ne kelljen egész nap nedves priznicben pácolódniuk a strandolni vágyóknak.
És most pillantsunk bele saját kis archívumunkba, a Nők Lapja köteteibe; hol máshol kísérhetnénk végig az elmúlt évtizedek fürdőruhadivatját, mint ezekben a lapokban. Minden évben megjelentek ugyanis a legújabb fürdőruhamodellek, hogy tájékoztassák az olvasókat az újdonságokról, néha még praktikus kis rajzokkal is kiegészítve. Megfigyelhetjük, mennyire nincs új a nap alatt, hogy milyen kevéssé változott ez a nyári alapöltözetünk. Lehet ugyan, hogy időről időre „összement”, de csak azért, hogy néhány év múlva megint többet takarjon belőlünk. Most éppen újra divatba jöttek az ötvenes éveket idéző, szinte derékig érő és oldalt is kevésbé felszabott alsók, valamint a zártabb egyrészesek, de mint látható, minden szabászati megoldásnak van korábbi előképe.
Hatvanas évek (1964) – Egyrészesek diadala
Az egyrészes dressz jótékonyan feszesen tartja a testet, kis „szoknyarésze” egészen lecsúszik a combra, ami persze nem mindenki számára előnyös, hiszen így néhány centit lefarag a láb hosszából, cserébe viszont ügyesen leplezi az esetleges pocakot. Ez már a rugalmas, szintetikus anyagok ideje, bár ami a száradást illeti, azért egy ilyen fürdőruhának még órákig megmaradt a lenyomata a törölközőn.
(1966)
Az egy- és kétrészes modellek hasonló szabással, erőteljesen kidolgozott melltartórésszel készültek. Eleinte különféle merevítőkkel adták meg a formát, ami például egy óvatlan hasra fordulás következtében könnyen behorpadt. Később már szivaccsal pótolták a kebelméretet, ez a megoldás viszont azzal a veszéllyel járt, hogy a medencéből kijövet még hosszú percekig csurgott a fürdőruhafelsőből a víz.
Hetvenes évek – A „háromszögezés”
Mintha csökkenne a felhasznált textilek mérete, valamivel kisebbek az alsók, talán kevésbé zártak az egyrészesek, de túl nagy változás nem mutatkozik. Vagy csak a szemérmes szerkesztő nem merte betenni a még apróbb kétrészeseket? Hiszen ebben az időben már beindult a „háromszögezés”, vagyis a pertlikkel összeerősített háromszögekből álló bikinik divatja. Amelyek egy pillanat alatt leestek az ember lányáról, ha nagyobb hullám közelített, vagy éppen vicces kedvében volt a férfi partner.
