A Magyarország Érdemes Művésze díjas színésznő már kamaszként erről a pályáról álmodott, a film, a színház területén otthonosan mozog, ahogy az éneklésben is. Országosan ismertté éppen egy slágerré vált dal tette.

1972. 03. 24. Igazolatlan órák

Kirúgtak az ország összes középiskolájából. Előző napra gyűlt össze a kritikus harminchatodik igazolatlan órám, de mivel éppen a hiányzásom miatt nem tudtak fegyelmi eljárást foganatosítani velem szemben, meg kellett várni a következő napot, amikor éppen betévedtem az iskolába, és akkor gyorsan fülön csíptek. Az akkori rendelet szerint menten ki kellett rúgniuk, és eltiltani. Hogy miért volt a sok igazolatlan órám? Nyilvánvalóan azért, mert nem szerettem iskolába járni. Más kérdés, hogy munka mellett letettem tizennyolc éves koromra az érettségit, hogy jelentkezhessek a főiskolára.

1974. 05. 25. Felvettek!

Nagy reményem nem volt, hogy sikerül, de arcátlanul elmentem felvételizni a Színművészeti Főiskolára. Tudtam, hogy a szó hagyományos értelmében nem az az alkat vagyok, amilyenre alig vár már a magyar színjátszás, ugyanakkor azt is tudtam, hogy semmi egyéb nem akarok lenni, mint színésznő. Gondoltam, addig jelentkezem újból és újból, amíg valami úton-módon be nem csúszom valahogy. Ezt ők persze nem tudhatták, ám ennek nem akarták kitenni magukat. Akkor ott rögtön felvettek. Nem tudom, kit lepett meg jobban a döntés: őket vagy engem?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .