Minden művész – legyen akár író, festő, szobrász, zeneszerző vagy bármi más – médium, felsőbb erők csatornája is egyben. Ennek oka az, hogy az alkotás átszellemültsége során az alkotó spontán módon is kapcsolatba léphet felsőbb dimenziókkal, és onnan fogadhat információt: ez utóbbit jeleníti meg műalkotásában. Mindez emberemlékezet óta tudott volt. Az ókori görögök is ezért hittek benne, hogy az alkotás igazi forrásai valójában a Múzsák: a művészet istennői. Ők vezetik láthatatlanul a festők ecsetjét, a szobrászok vésőit; ők adják az énekesek hangjába az erőt a pódiumon; ők sugalmaznak jól csengő rímeket a költőknek. S hogy kik is a Múzsák? Manapság általában kitalált mítoszhősnek, puszta jelképnek veszik őket, pedig lehet, hogy ez valójában utalás arra, hogy a művészek valóban kapcsolatba léphetnek alkotás közben bizonyos szellemi létformákkal – még akár angyalokkal is. Az alábbiakban megismerhetünk pár olyan művészt, akiknek bevallásuk szerint angyal volt a múzsájuk, és az ő sugallatára hoztak létre halhatatlan műremekeket.
Giovanni testvérből Angyali Testvér
Minden idők „legangyalibb” festője, Fra Angelico (1395– 1455) szó szerint imádott angyalokat ábrázolni. Témáit is mindig úgy választotta meg, hogy azok lehetőleg róluk szóljanak, de minimum egy mennyei fénylény szerepeljen a képen. Nem véletlen, hogy a pápák elárasztották felkérésekkel – művei ugyanis még ma is olyan átütő erejűek, hogy sokszor szkeptikusok is arról számoltak be: a képeket nézve hinni kezdtek az angyalok létezésében. A művésznek nyilván pont ez volt a célja. Leghíresebb alkotása, az Angyali üdvözlet Gábriel arkangyalt ábrázolja, amint bejelenti Máriának, hogy ő fogja megszülni a Megváltót. A képen óriási, szivárványszínű szárnnyal megjelenített Gábriel minden idők egyik legszebb angyalábrázolása, amiért a festő – akit szerzetesi nevén Fra Giovanninak (Giovanni testvér) hívtak – kiérdemelte a Fra Angelico (Angyali Testvér) nevet.
…
A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2017/2. számában találjátok.
Szöveg: Kincses Boglárka
Fotó: Thinkstock