Harper Lee Pulitzer-díjas regénye, a Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, és a modern amerikai irodalom egyik legnagyobb klasszikusává vált. Az erőszak, a faji megkülönböztetés, az osztálytagozódás, a bátorság és együttérzés, valamint a nemi szerepek témakörét is taglaló regényt az amerikai könyvtárosok a 20. század legjobb regényévé választották, több mint 40 nyelvre fordították le, és több mint 30 millió példányt adtak el belőle a világon. ’62-ben Oscar-díjas film készült belőle, az író szülővárosában évente előadják színpadi változatát. 60 évvel később pedig vannak, akik be akarják tiltani, több száz másik könyvvel együtt. Mi folyik Amerikában, mi lesz ennek a több száz könyvnek a sorsa?
Az elmúlt években Kaliforniától Mississippiig számos iskolában betiltották a Ne bántsátok a feketerigót! című klasszikust, a fiatalok nem férhetnek hozzá, nem emelhetik le a könyvtár polcairól, tanáraik pedig nem beszélhetnek róla nekik. Ennek első számú oka a regény nyelvezete, amely nem felel meg a politikai korrektség mai követelményeinek. És ez nem egyedi eset. Az elmúlt években rekord mennyiségű könyvnek korlátozzák az elérhetőségét az Egyesült Államokban, köztük olyan klasszikusoknak, amelyek meghatározó művei a világirodalomnak, és fontos alappillérei kultúránknak.
Egyes vélekedések szerint a politika teljesen beférkőzött az iskolai könyvtárakba, és több mozgalom és politikai szélsőség is arra törekszik, hogy csírájában fojtsa el a kritikai gondolkodásra való nevelést a következő generációkban.
Ezért meg akarja mondani, mit olvashatnak a fiatalok és mit nem.
Az egyik oldal az LMBTQ kultúrát irtja, a másik fittyet hányva arra, hogy esetenként a világirodalom legnagyobb klasszikusairól beszél, legszívesebben eltörölné őket a Föld színéről, amiért nem tesznek eleget a kritikai fajelmélet (angolul critical race theory) elvárásainak. A legnagyobb átok azokat a könyveket sújtja, amelyek azt tárgyalják, hogy a rassz-kérdések körüli történelmi tények hiányoznak a tananyagokból és a közgondolkozásból. Így eshet meg, hogy az Odüsszeia, a Huckleberry Finn kalandjai és a Ne bántsátok a feketerigót! is lekerült számos iskolai könyvtár polcairól, de ugyanúgy tiltólistára kerültek többek között az LMBTQ kultúra újabb klasszikusai és az afroamerikai szerzők alkotásai is. Sokak szerint kulturális háború zajlik, amelynek a könyvtárak a csataterei. A világirodalom nagyjai helyett politikusok és aktivisták akarják megmondani, hogyan gondolkozzanak a fiatalok faji és gender kérdésekről, illetve a történelemről. Sőt, a könyvek betiltásával tulajdonképpen azt akarják elérni, hogy ne is beszéljenek ezekről. Ne gondolkozzanak róla, ne legyen véleményük.
A könyvbetiltás rövid története
2001-ben történt, az USA-beli Maine államban található Lewinstonban, hogy szülők egy csoportja összefogott, begyűjtötte a környéken fellelhető összes Harry Potter-könyvet, és mint a középkorban, elégették a begyűjtött példányokat. Az indok az volt, hogy csak így védhetik meg gyerekeiket az okkultizmustól. Mondhatnánk, hogy abszurd és egyedülálló történet, de valójában azt a törekvést, hogy egy könyvet ki kell iktatni, nagyjából mindig ugyanaz mozgatja. Amióta világ a világ.
Az időszámításunk előtti harmadik században Csin Si Huang-ti kínai császár élve eltemetett 460 tudóst, hogy kézben tartsa az uralkodásáról szóló írásokat. Krisztus előtt 213-b3n elégettette az összes olyan könyvet a birodalmából, amely nem rendelkezett „gyakorlati haszonnal”, mindegyikből egyetlen példány kivételével, amelyet a Királyi Könyvtárban hagyott. Azt gondolta, ha mindent elpusztít, ami előtte létezett, az utókor azt hiszi majd, vele kezdődött a történelem.
Krisztus után 35-ben Caligula, római császár betiltotta Homérosz 300 évvel azelőtt íródott Odüsszeiáját, mégpedig azért, mert veszélyesnek tartotta a szabadsággal kapcsolatos görög ideákat (és láss csodát, szűk kétezer évvel később a woke mozgalom szerint a társadalmi igazságosság teóriájával összeegyeztethetetlen történések sorának lehetünk tanúi Homérosz klasszikusában, tehát az Odüsszeiát be kell tiltani).
A legenda szerint 640-ben I. Omar kalifa elégettette az egyiptomi Alexandria könyvtárának teljes állományát, mintegy 200 ezer könyvet, és fél évig ebből fűtötte a város fürdőit. I. Erzsébet királynő Shakespeare II. Richárdját íratta át, és megváltoztatta azt a részt, amelyben a királyt letaszítják a trónjáról. Szintén a 16. században született meg az Index Librorum Prohibitorum, amelyet IV. Pál pápa állított össze, és mintegy 400 olyan könyvet tartalmazott, amelyet a római katolikus egyház tiltólistára tett. Teltek-múltak az évszázadok, számos könyv esett áldozatául a hatalmukat, ideológiáikat féltő vezetőknek. Az egyház különösen aktívan irtott mindent, ami nem illett a profiljába, 1720-ban például a spanyol katolikus egyház kivégezte a Robinson Crusoe-t, hogy csak egy példát említsünk. Voltak olyan művek, amelyek különösen sokaknak zavarták köreit, ilyen volt például Darwin A fajok eredete című tudományos műve, amelyet 1859-ben kitiltottak a cambridge-i Trinity College-ból, ahol egyébként Darwin tanult. Amerika számos pontján egészen 1967-ig be volt tiltva a könyv, de Jugoszláviában és Görögországban is tiltólistára került. A huszadik században aztán végképp elszabadultak az indulatok. Hemingway bizonyos regényei évtizedeken keresztül tiltólistán voltak Olaszországban, Írországban és Németországban. 1929-ben betiltották a Sherlock Holmes kalandjait a Szovjetúnióban, 1931-ben pedig az Alíz csodaországban került tiltólistára Kínában, mégpedig azért, mert emberi tulajdonságokkal ruházta fel az állatokat, és a kínai vezetés szerint ez veszélyes. Az említett klasszikust egyébként Amerika egyes részein is tiltották, mert az ő olvasatukban a mű a pszichedelikus drogokat népszerűsíti.
A harmincas években a nácik nem győzték máglyára vetni könyvek ezreit, amelyeket zsidók, kommunisták és más, általuk nem kívánatosnak ítélt nemzetek és irányzatok szültek.
Így lettek porrá Einstein, Freud, Hemingway és Thomas Mann könyvei, hogy csak néhányat említsünk a listáról. 1983-ban Anna Frank naplóját tiltotta be az Alabama Textbook Committee, ’98-ban pedig a kenyai kormány döntött úgy, hogy harminc kiadványt megkísérel elkaszálni. Ezek között szerepelt Salman Rushdie Sátáni versek című műve is, amelyet persze nemcsak Kenyában néztek rossz szemmel.
Felsorolásunk természetesen nem a teljesség igényével készült. Az lehetetlen küldetés is lenne, hiszen az emberiség történetében kortól és földrajzi helytől függetlenül mindig voltak, vannak és lesznek olyan kiadványok, amelyek bizonyos emberek, csoportok és meggyőződések számára fenyegetést jelentenek.
Mi történik az Egyesült Államokban?
Az utóbbi években, és különösképpen az utóbbi hónapokban számítások szerint akár 1500 könyv is áldozatául eshetett az Egyesült Államok-beli betiltási hullámnak, többek között Toni Morrison egyes művei is. Ő volt az első afroamerikai nő, aki irodalmi Nobel-díjat kapott (1993-ban). Regényeiben elsősorban a fekete amerikai nők tapasztalataira fókuszál egy igazságtalan társadalomban. A mostani betiltási hullám irányítói egyrészt szélsőjobboldali politikusok és aktivisták, de az úgynevezett woke mozgalom is hatalmas erőkkel küzd saját igazáért, így egyre foghíjasabbak az iskolai könyvtárak polcai. „Egyre rosszabb a helyzet – mondja Suzanne Nossel, – a PEN Amerika CEO-ja. – Azelőtt évente néhány betiltott könyvről hallottunk, most minden héten, sőt akár minden nap újabbakról értesülünk. Mind a bal, mind a jobb oldal részéről egyre komolyabb törekvéseket látunk a cenzúrára vonatkozóan. A bal oldal jellemzően azokat a könyveket akarja betiltani, amelyeket faji szempontból sértőnek talál. Ennek legtöbb esetben az az oka, hogy azok a művek egy másik érában születtek, amelyekben teljesen más társadalmi normák érvényesültek. Közben pedig a jobboldal kormányzati szintre törekszik emelni a könyvbetiltások szabályozását, ami komoly veszélyt jelent a szólásszabadságra.”
A PEN America a szólásszabadság védelmének érdekében jött létre, 2020 júliusától idén márciusig könyvről könyvre, és körzetről körzetre végignézte, hol és milyen könyveket tiltottak be, és milyen eljárás keretein belül történt ez. Arra jutottak, hogy 26 államban történtek betiltások összesen 86 iskolai körzetben, és ez 1586 könyvet érint. „A könyvbetiltásokról szóló adatokat korábban még sosem számszerűsítették, és az eredmény sokkoló – nyilatkozta a theguardian.com-nak Jonathan Friedman, a PEN America igazgatója. – Pellengérre állítani könyveket, különösen olyan könyveket, amelyeket nem fehér bőrűek és nem férfiak írtak, eddig sosem látott méreteket öltött. Az iskolai könyvbetiltások soha nem voltak ilyen gyakoriak, ennyire intenzívek és ilyen céltudatosak ebben az országban.”
„A mostani és az évszázadokkal ezelőtti könyvbetiltások közötti hasonlóság nagyon erőteljes – mondja Harvey j. Graff, az Ohio Egyetem angol és történelem szakos professzora a publishersweekly.com-on. – Mindkét jelenség elválaszthatatlan a tudatlanságtól, a félelemből gyökerezik, és mindkettő törvényesen és törvényen kívüli is küzd az irányítás és a hatalom megőrzéséért. És mindkettő elválaszthatatlan azoktól a további törekvésektől, amelyek megpróbálják korlátozni a szólásszabadságot, a szabad választás jogát azzal kapcsolatban, hogy ki hogyan gondolkozik politikáról, emberi jogokról vagy épp a saját testéről. Amit egykor az egyház vezette keresztes hadjáratok műveltek, hogy eltöröljenek bizonyos írásokat a köztudatból, azt ma a politikusok, a szélsőséges csoportok és az aktivisták végzik el.” De az eredmény ugyanaz.
A betiltott könyveket saját érdemeiken túlmutató misztikum kezdi övezni, és minél nehezebben elérhetők, annál vonzóbbak a közönség számára.
Ez extra erőfeszítéseket, szövevényes, ám inspiráló társulásokat és összefogásokat eredményez, amelynek köszönhetően a betiltott könyvek még nagyobb érdeklődésre tartanak majd számot, és még több párbeszédet indítanak el. A 125 éves múlttal rendelkező Brooklyn Public Library például ingyen elérhetővé tett számos betiltott könyvet a déli és republikánus államok diákjainak. Egész Amerikában „Banned books” klubok indultak el, amelyekben gyerekek és fiatal felnőttek beszélgetnek a betiltott könyvekről. A Tennessee-ben a könyvtárakbanbetiltott Maus, minden idők legsikeresebb, Holokauszt témájú képregénye rekord eladásokkal büszkélkedhet, amióta januárban elkaszálták. Beszédes reakciók. És alátámasztják azt a tényt, hogy az irodalomnak pont az a lényege, hogy egy könyvet el lehet égetni, le lehet darálni, be lehet tiltani, de amit egyszer leírt valaki, az élni fog. Aki pedig ezt meg akarja gátolni, az nem tesz mást, mint lök egy nagyot az adott művön az örökkévalóság felé vezető úton.
Kiemelt kép: Getty Images/Canva
