1978. szeptember 1. Jugoszláviai gyerekkor

Öt évet töltöttünk Jugoszláviában, apukám a belgrádi magyar nagykövetségen dolgozott. Ott kezdtem az iskolát, senki sem értett magyarul, de az osztályfőnökömnek hála egy-két hónap múlva folyékonyan beszéltem szerbül, és barátaim is lettek. Az, hogy én gyerekként egy másik kultúrában szocializálódhattam, sokat hozzátett ahhoz, hogy nyitott, elfogadó emberré váltam.

1992. október 2. Modellkarrier

A főiskolai csoporttársam a kezembe nyomott egy szórólapot, hogy egy ügynökség modelleket keres. A legjobb barátnőim – akikkel a mai napig jóban vagyunk – beszéltek rá, hogy menjek el a válogatásra. Ők kísértek el, és ők állítottak meg, amikor ki akartam hátrálni az ajtón. Így kerültem a szakmába és lettem később Náray Tamás egyik vezető modellje, majd a reklámközgazdász- diploma megszerzése után cége marketingigazgatója. Ezek az évek alapozták meg a műsorvezetői karrieremet.

1997. április 8. Anyaság

Az első gyermekem elvesztése tanított meg arra, hogy milyen erős tud lenni az ember, ha az élet olyan helyzetbe kényszerít, amiből csak nagyon nehezen lehet fölállni. Ábel fiam egy és egynegyed évvel később, 1998 július 1-jén született, általa ismertem fel, micsoda szeretet lakozik bennem, és micsoda vágy arra, hogy ezt megéljem. Bende 2005. június 20-án, Jázmin 2014. július 7-én érkezett. A gyerekeimért a mai napig tűzön-vízen átmennék.