Kezdjük a legfontosabbal: mit eszik egy ismert séf kutyája?
Ki kell, hogy ábrándítsam: Boróka tápot kap. Főztem én mindenfélét az előző kutyáimnak, de aztán azt mondta az állatorvos, hogy jobb lenne, ha tápot enne, mert a bélműködésének sokkal előnyösebb, mint a házi koszt. Tudom, különböző iskolák vannak erre, van ahol csak nyers húst, máshol meg áztatott kenyeret kap a kutya, és eddig még egyik se szólt, hogy mást kér. Ha az ember minden iránymutatásnak meg akar felelni – amik sokszor egymásnak ellent is mondanak – simán megzakkan, miközben a kutya meg röhög a mancsába. Neki szerintem mindegy. Én most eldöntöttem, hogy a doktorra hallgatok, ezért táp van, de saját szakállamra van pluszban jutalomfalat, zöldség és gyümölcs. Csak a kunyizás tilos: Boróka velünk együtt eszik és a dinnyét, úgy látom, imádja.

Mit lehet még tudni erről a kutyusról?
Boróka egy fiatal briard, áprilisban volt egyéves.

Nem különösebben gyakori fajta. Miért pont rá esett a választás?
Mi mindig kutyásak voltunk, kutyával nőttem föl, és később is mindig tartottunk – jellemzően valamilyen pásztorkutyát. Nagyon szeretjük ezeket a fajtákat. Úgy tapasztalom, nagyon intelligens, bár meglehetősen makacs jószágok. Vagy ha szebben akarom mondani: bizony van akaraterejük. Emellett viszont igazi családi kutyák, nem agresszívek, rendkívül játékosak. Ezek a szempontok nekünk mindig is fontosak voltak a gyerekek biztonsága miatt, nos rajtuk lovagolni lehet, nem sértődnek meg, ha a gyerekek szeretettel, de kicsit hevesebben nyúzzák-vonják őket. Igazi családtagok, akik nagyon ragaszkodnak is hozzánk.

Megérkezett Boróka

Az is fontos volt, hogy tenyésztőtől fajtakutyát vegyenek?
Nekünk az volt szempont, hogy a fent leírt karakterjegyeknek megfeleljenek a kutyáink. Sokáig volt bobtailünk, de miután kettőt eltemettünk, nem szerettünk volna megint ilyen kutyát. Viszont hiába kerestünk olyan keverék, esetleg menhelyi kutyát, aki hasonló tulajdonságokkal bír, nem találtunk. Így jött az életünkbe Boróka.

Említette, hogy Boróka fajtája kifejezetten intelligens. Mit gondol, általánosságban mennyire intelligens egy kutya, és mi mondható el az érzelmi életéről?
Azt, hogy a kutyák elképesztőek. Tele vannak érzéssel, van személyiségük, olvassák az ember arcát és érzelmeit. Emellett pedig rengeteg dolgot megértenek, amit pedig esetleg nem, azt a hanglejtésből kikövetkeztetik. Az pedig igazán lenyűgöző, hogy milyen sokféle dolgot képesek megtanulni. Gondoljon bele: aknákat keresnek, segítenek a látássérülteknek, vagy ha úgy van, a cirkuszban perdülnek tánca. Ha játékon keresztül tanítják őket, gyakorlatilag bármit képesek elsajátítani. Persze ez a gazdától is sok energiát követel.

Borókát sokat kell foglalkoztatni, nagy a mozgásigénye? Ki felel Vombergéknél azért, hogy ez ki legyen elégítve?
Nagy mozgásigénye van, pláne, hogy most a kutyaiskolában is szünet van. Kertes házban lakunk, de ettől függetlenül reggel és este séta van. Képzelje, pont most érünk a reggeli adag végére. Szentendrén lakunk, de kicsit utaznunk kell, hogy lemozgassuk Borókát, mert hiába közel az erdő, ott ugye nem lehet elengedni. Ezért ki szoktunk jönni egy kicsit távolabb eső nagy mezőre, ahol kedvére rohangáltat, labdázhat. Kellően le tudja fárasztani magát és engem is. Reggel én szoktam vinni, délután inkább a feleségem. Mindenki közel áll a szívéhez a családból, de azért én vagyok a családfő, vagy ha úgy tetszik, a falkavezér.

Biztos tudja, hogy ma már sokan megkérdőjelezik a falkaelméletet…
Tudom, de én csak egy egyszerű kutyatartó vagyok és nem értek az etológiához. Azt viszont el tudom mondani, hogy mit tapasztalok. Azt, hogy

a kutyának ragaszkodnia kell valakihez,

és kell, hogy feltétel nélkül elfogadjon valakit vezetőnek. Tapasztalataim szerint, ha a kutya dominál egy családban, ott baj van. Fontos, hogy itt nem irányításmániáról van szó, és nem is arról, hogy jól esik doiminánsnak lenni. Egyszerűen csak nagyon veszélyes, ha mondjuk az ember nem tudja visszahívni vagy megállítani a kutyáját. Baleset történhet, amikor a kutya nem fogad szót. Elszökhet, életveszélybe kerülhet, ha elmegyünk sétálni, és ő úgy gondolja, hogy most meglép. Ha ilyesmi történik, akkor azért egyedül én vagyok a felelős, és én leszek nagyon szomorú miatta. Ha a felelősségemmel jól akarok élni, akkor el kell érnem, hogy ha szükséges, a kutyám igenis parancsszóra teljesítsen. Ez egyébként egyáltalán nem zárja ki, a szeretetteljes kapcsolatot. Sőt.

Hogy érti?
Épp a szeretet az, ami olyan fontos a kutyának, hogy mindent megtesz érte. A szeretettel lehet „zsarolni”, hogy ilyen csúnya kifejezést használjak. Nem ütni kell vagy kiabálni, hanem figyelmünkkel és szeretetünkkel jutalmazni, amikor jól csinál valamit, és bizony kimutatni a csalódottságunkat is, ha valami nincs rendben. Ha bántanak egy kutyát, az fáj neki, de sajnos meg tudja szokni, ezért nemcsak káros és embertelen, de hosszú távon teljesen felesleges ütni-verni. Inkább időt és energiát kell rá szánni, hogy ez a jó kapcsolat kialakuljon. Mi nem egymás mellett, hanem együtt élünk Borókával, nyaralni például csak úgy megyünk el, hogy vagy visszük őt, vagy a gyerekünk vigyáz rá. Ha nincs senki, aki gondoskodjon róla, akkor mi is maradunk itthon, ilyen egyszerű. Panzióba például nem vagyok hajlandó beadni.

Volt esetleg rossz tapasztalata?
Nem, csak nem akarom a kutyát kitenni annak, hogy egy idegen környezetben várjon ránk napokig, mert megviselné. Lehet, hogy túlgondolom, de ez nekem olyan, mintha egy gyerek nem a nagymamához, hanem egy vadidegenhez menne nyáron. Ha családon belül nincs, aki vigyázzon Borókára, akkor majd megyünk máskor. Valami megoldás mindig van.

Ez, és a kutyákkal kapcsolatos több más kötelezettség is áldozattal, lemondással is jár. Ön szerint mit kap cserébe egy kutyás?
Azt a szeretetet, önzetlenséget, amit egy kutya ad, más állat nem tudja megadni, akinek kutyája van, az soha nem lehet magányos. A macska ilyen szempontból nagyon más tészta.

Még mindig nagy a szerelem

Igen, jó is hogy említi a cicákat, hiszen ön úgy kutyás, hogy közben macskás is. A macskákról mit gondol?
Macskánk is mindig volt, igaz inkább ilyen szegődöttek. Ha röviden kell összefoglalni, akkor azt mondom, hogy a kutyának gazdája van, a macskának meg szolgája. A cica inkább az előnyeit fölözi le egy kapcsolatnak, kevesebbet tesz bele. Egy párkapcsolatban önzőnek mondanánk ezt a hozzáállást, de a macskáknak valahogy jól áll az önzés. Őket így kell elfogadni. Sőt nekem például külön tetszik, hogy egy cica nincs úgy kiszolgáltatva az embernek, hamarabb feltalálja magát, könnyen túlél az ember nélkül is. Jön, megy, nem köti a szolga orrára, hogy mikor várható, de aztán csak előkerül, és ha van kedve, esetleg meg lehet simogatni. Azt mondják, macska a házhoz, kutya a gazdájához ragaszkodik és tényleg így van: a miénk is a vadászterületén kószál álló nap, nem sokat törődik velünk.

Azt már tudjuk, hogy az ember mit kap az állataitól, érdekelne az is, mi van a másik oldalon? Kutyusa számára hol a biznisz abban, hogy a Vomberg családban él?
Mindenkit el kell, hogy keserítsek: a kutya nem érzékeli azt, hogy neki különösen jó lenne, vagy hogy máshol milyen az élet. Ha benne van egy környezetben, azt a környezetet megszokja, és neki az válik a természetessé. Tehát az a kutya, akit a gazdája reggel kiköt a kocsma elé, majd délután kettőt belerúg és háromszor megsimogatja, a maga módján boldog lesz, mert azt hiszi, ez a szeretet. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Borókának nincs összehasonlítási alapja, hogy mérlegelje, miért is jó itt neki, de igyekszünk.

Elég szomorú gondolat, nem?
Az. Ez menhelyi állatnál kicsit másképp lehet, hiszen ő már átélte azt, milyen a rossz bánásmód, vagy az elhanyagolás, ezért úgy gondolom, hogy ők azért is ragaszkodóbbak, mert érzik, hogy többet, jobbat kapnak. De azt is gondolom, hogy senki se azért tartson kutyát, vagy vállaljon gyereket, hogy valaki hálás legyen neki, hanem azért, hogy ő tehessen meg valakiért mindent, amit csak tud.

Kiemelt kép: Fekete Antonio, Design Food