Július 14-én volt a csimpánzok világnapja, ami azt örökíti meg, amikor ön 1960. július 14-én, huszonhat évesen először érkezett meg a tanzániai Gombe-ba. Hogy vannak a csimpánzok? Jobb ma a helyzetük, mint tíz vagy hatvan évvel ezelőtt volt?

Az 1960-as viszonyokhoz képest most sokkal rosszabb állapotban vannak. Viszont a tíz évvel ezelőttiekhez képest sokkal jobban, mert a helyi közösségekkel együtt megvalósított programjaink már éreztetik a hatásukat. 1960 óta rengeteg erdőség tűnt el, mert a helyi emberek nagy szegénységben éltek, és kivágták a fákat, hogy faszenet készítsenek és termőterülethez jussanak. A Gombe Nemzeti Parkon kívül lényegében megszűnt az erdő, ami azért is baj volt, mert a park százötven csimpánza közül több is rendszeresen kijárt a környékre. Az élőhelyük beszűkülése miatt a csimpánzcsapat létszáma is lecsökkent úgy százra. Ám mióta elkezdtük a TACARE-programunkat, amelynek során a falusiak a partnereink lettek a környezetvédelemben, a csimpánzok száma ismét megemelkedett százharmincra. A visszaerdősödés pedig folyosót nyitott más közösségekhez, ahonnan három nőstény is érkezett a gombe-i csapathoz, ami a génfrissítés szempontjából nagyon fontos.

Olvastam, hogy nagyon sokat ír. A legutolsó könyve, amelyet Douglas Abramsszal közösen jegyeznek, nemrég jelent meg magyarul is, a címe pedig az, hogy A remény könyve. Mégis mire alapozza a reményét?

Négy konkrét okom is van a reményre. Elsőként a fiatalok. Amint megismerik az intézetünk programjait, azonnal tevékenyen részt akarnak vállalni bennük, világszerte hatvanöt országban többszázezer fiatal lett a Roots & Shoots kezdeményezésünk tagja. A mieinken túl még nagyon sok természetvédő csoport alakult és alakul világszerte, a fiatalok kezdik felemelni a szavukat a természet védelmében. És nemcsak beszélnek, hanem cselekszenek is, hogy jobb hellyé tegyék a világot. Ez tehát a reménységem egyik oka. A másik a természet ellenálló képessége. Ha lehetősége nyílik rá, a természet visszafoglalja azokat a területeket, amelyeket mi tönkretettünk. A harmadik ok az emberi értelem, amit nem mindig a legjobb módon használtunk fel, de a tudomány végre kezd olyan technológiákkal is előrukkolni, amelyek lehetővé teszik, hogy nagyobb harmóniában éljünk a természettel. Az emberek egyre inkább a tudatára ébrednek annak, hogy az életvitelükkel nyomot hagynak a természetben. És végül a negyedik ok a megtörhetetlen emberi akarat, ami a leglehetetlenebbnek tűnő helyzetekben sem adja fel, és gyakran győzedelmeskedik is.

Elsőként említette a fiatalokat mint reményforrást. A Jane Goodall Intézet által elindított Roots & Shoots program egyre népszerűbb a magyar fiatalok körében is, már több mint húsz csoport alakult országszerte. Miből gondolta, hogy a fiatalokra kell alapozni a világ megmentését?

Az 1980-as években sorra találkoztam olyan középiskolás diákokkal, akik már akkor úgy érezték, nincs remény. Vagy apatikusak voltak, mint akit semmi nem érdekel, vagy haragosak, vagy depressziósak. Amikor pedig megkérdeztem, miért éreznek így, azt mondták, hogy mi, felnőttek elvettük tőlük a jövőjüket, és ők teljesen tehetetlenek. Valóban sokat elvettünk, sőt elloptunk a jövőjükből, de azzal nem értettem egyet, hogy teljesen tehetetlenek lennének. Van egy időablak, és ha összefogunk, akkor lelassíthatjuk a klímaváltozást. Egyszer eljött hozzám Dar es-Salaamban tizenkét középiskolás diák, akik a legkülönbözőbb dolgok miatt aggódtak. Mondtam nekik, hogy hívják el a barátaikat, akiket hasonló gondolatok foglalkoztatnak. El is jöttek, úgy harmincan lehettünk együtt, amikor megszületett a Roots & Shoots. Ez 1991-ben történt.

Úgy tudom, hogy a gyerekkori olvasmányai, mint a Tarzan vagy a Doktor Dolittle, nagy hatással voltak a későbbi pályájára. Szokott még könyveket olvasni?

Rengeteget olvasok, amikor csak tehetem, és nagyon sokfélét. Érdekel a világtörténelem, de szívesen olvasok regényeket is. Általában nagyon fáradt vagyok, ezért valami olyasmit szeretek elővenni, ami nem túl megterhelő.

Van kedvenc írója vagy könyve?

Nehezet kérdez, mert nagyon sok van… de ha csak egyet kell megneveznem, akkor az A Gyűrűk Ura. Tolkien egy teljes világot teremtett a legkreatívabb módon nyelvekkel, népekkel, földrajzzal együtt. Fantasztikus könyv, és nekem úgy tűnik, hogy döbbenetesen profetikus a mai viszonyainkat illetően. Véres háború zajlik például Ukrajnában, ahogy Középföldén is, és Sauron, a sötét szellem könnyen megfeleltehető egyes mai gonosz politikusoknak. Amit pedig mi tehetünk, az, hogy megerősítjük a gyűrű szövetségét, és felvesszük a harcot a sötét erőkkel. Az én feladatom az, hogy kimozdítsam az embereket az apátiájukból, és harcra buzdítsam őket.

Többször hallottam öntől, hogy nagyon élvezi pusztán csak szemlélni a természetet. Szerintem ezzel többé-kevésbé mindannyian így vagyunk. De vajon miért szerez nekünk ilyen gyönyörűséget a természet?

A tudomány is bebizonyította már, hogy a természetben töltött idő gyógyítóan hat a lélekre. Japánban és Kanadában a háziorvosok már receptre írhatják fel a természetben eltöltendő időt, ami legfőképpen mentális betegségekben szenvedők számára jótékony. A gyerekeknek ugyancsak szükségük van a természetre, és ne feledjük, hogy mi, emberek is a természet részei vagyunk. A természet éppen az ellentéte annak a zajos, zavaros életvitelnek, amelyet ma élünk.

Azt is mondta, hogy volt egy pillanat, amikor megértette, hogy a természetnek, a világnak, sőt az egész univerzumnak célja van. Ez hogyan történt?

Fél évszázaddal ezelőtt egyszer egy nehéz időszakomban bementem hajnalban a párizsi Notre-Dame-ba. Csodálattal néztem a mesterien megmunkált rózsaablakot, amikor hirtelen megszólalt az orgona, és az egész templomot betöltötte Bach d-moll toccata és fúgája. Életemben ekkor kerültem legközelebb a misztikus extázishoz. Az egész annyira gyönyörű volt, hogy teljesen lenyűgözött. Ennyi szépség nem lehet céltalan, és ugyanígy a természetben fellelhető szépség sem lehet az. Ám mi most éppen ezt a szépséget romboljuk le. Az evolúció csúcsára érve urai lehettünk volna mindennek a szépségnek, de annyira ostobák vagyunk, hogy leromboljuk az egyetlen reményünket. Olyan sok eszünk van, hogy embert tudunk küldeni a Holdra, közben meg tönkretesszük a csodálatos otthonunkat. Amikor az űrből készült felvételeken nézzük a zöld és kék színekben játszó bolygónkat, amit a világűr végtelen sötétje vesz körül, akkor hálát kellene adnunk ezért a varázslatos ékszerért, és mindent meg kellene tennünk a megóvásáért.

Tavaly ön kapta meg a Templeton-díjat, amelyet a vallás és tudomány terén elért kimagasló teljesítményért ítélnek oda. Ön szerint van isteni gondviselés, ami segíti botorkáló földi lépteinket?

Igen, szoktam érezni a működését. Például több esetben, amikor meghalhattam volna, valami megmentett.

Tudna egy ilyen esetet mondani?