Éva érett harmincasként azért kér segítséget, mert fél attól, hogy egyedül marad. Próbálkozik az ismerkedéssel, de általában sikertelenül.

– Azért jöttem, mert valamit tennem kell már, különben magányos öregasszony leszek, aki macskákat tart. (Szomorkás mosoly.) Nem igaz, hogy nincs egy férfi, akivel együtt lehetnék! Tudni szeretném, mit csinálok rosszul.

– Hogyan ismerkedik?

– Hát, próbálok bulikban, mert a Tinderből már elegem van. Csinosan felöltözöm, és a barátnőimmel elmegyünk valahova. Koncertre vagy olyan helyekre, ahol táncolni is lehet.

– Tulajdonképpen azért megy, hogy megtalálja a megfelelő partnert? Kit keres valójában?

– Egy olyan férfit, akivel együtt lehet nevetni, jó dolgokat csinálni, színházba menni meg táncolni, és aki szeret engem. Ja, és legyen magas, sötét hajú és izmos. Lehet kicsit mackós is, az nem zavar. És… legyen okos. Meg szeresse a munkáját. Legyen valami egzisztenciája. Az fontos.

– Ez elég komoly lista.

– Volt időm átgondolni. Látom a barátnőim pasijait, hát, egyik sem kéne. Én nem a tökéletest keresem, hanem azt az embert, aki úgy szeret, ahogy szeretném.

– Amikor ismerkedni szeretne, hogyan viselkedik?

– Lazán és vagányan. Mármint úgy értem, hogy pár ital után már mosolygós leszek és tudok flörtölni. Észreveszem azokat, akiknek tetszem.

– Ehhez kell a pár pohár ital? A szorongások miatt?

– Nem szorongok, csak izgulok. Hogy most sikerül-e vajon. Muszáj oldódnom…

– Úgy hangzik ez, mintha egy vizsgafeladat előtt állna.

– Nagyjából úgy is érzem. Hogy most itt a helyzet, és nekem a legjobbnak kell lennem.

– Talán ez érződik a viselkedésén. Ha egy társaságban valójában monitorozza a jelenlévőket, hogy ki lenne a megfelelő…

– Nem pásztázom állandóan a helyet! Csak figyelek. Hogy nehogy elszalasszak valamit.

– Talán múlt századian hangzik, de egy férfi általában odajön…

– Dehogy jön oda! Nekem kell valamit tennem, mert csak állnak és nem csinálnak semmit!

– Ezek szerint egy idő után a kezébe veszi a dolgot és csinál valamit?

– Muszáj. Szerintem valahogy fel kell hívnom magamra a figyelmet! Egy kacagással vagy csábos mosollyal, hogy meglássanak.

Zsákmányszerzés és boldogságkeresés

Amikor egy nő ismerkedni szeretne, a női identitásától függ majd, milyen viselkedést mutat. A trendek azt sugallják, hogy egy nő is kezdeményezhet, hiszen szíve joga közölni valakivel, hogy szeretne tőle valamit, azonban a 21. században is él még a hagyományos női kép a férfiak fejében, miszerint a vágyott nőt meg kell szerezni. Ma a magányos nők sokszor válnak agresszívvá, ha párt keresnek. Nehezíti a helyzetet, hogy agressziójukról általában nincs is tudomásuk, pusztán dinamikusnak vagy lendületesnek érezhetik magukat, miközben egy velük való beszélgetésben a másik fél érzi, ahogy a medvecsapda a lábára csattan és nem ereszti.

Hasonló ehhez az a passzív agresszív magatartás is, amikor egy nő nagyjából azonnali megmentésre vár, és ezt – érzése szerint – szelíd és visszafogott módon kommunikálja, azonban a másik oldalon olyan érzelmi nyomásként nehezedik bármely férfira, aminek nem akarja kitenni magát.

Nyilván nem lehet receptet adni arra, ki hogyan találhat valódi érzelmekkel jellemezhető párkapcsolatot, de azt érdemes megfontolni, tisztában vagyunk-e stílusunkkal, főbb viselkedési jellemzőinkkel, tehát személyiségünknek azon vonásaival, amelyeket egy másik ember érez rajtunk. Amikor a csalódottság vezérelte időkényszer eluralkodik egy nőn, az veszélyes állapotot eredményezhet, mert olyan lendülettel keresi azt a valakit, hogy sokszor el is fut mellette, anélkül, hogy egyáltalán észrevenné.