Janikovszky Éva – Málnaszörp és szalmaszál

Misuhoz hasonlóan mi is imádtuk a megfejtésre váró titkokat, így nem is volt kérdés, hogy vele tartunk a kalandozásban. Különösen a százhuszonegy szalmaszál hozott minket anno lázba, amellyel csak félig lehet a málnaszörpöt kiszívni.

Szabó Magda – Tündér Lala

Jól emlékszünk rá, hogy gyerekként szörnyen aggódtunk Lala sorsáért, hiszen annak a tündérnek, aki emberszívvel születik, nincs maradása Tündérországban. Szerencsére minden jó, ha jó a vége, ezért is hagyott maradandó nyomot az emlékezetünkben a történet. :)

Fésűs Éva – A palacsintás király

Töredelmesen bevalljuk, hogy ifjonti fejjel először csak a mesejátékot láttuk – a könyv csak ezután került a kezünkbe –, de már akkor tudtuk, hogy Kökényszemű Katicával bármikor felvennénk a versenyt.

Nemes Nagy Ágnes – Bors néni

Még ma is kívülről fújjuk:

„Ismeritek Bors nénit?
Fent lakik ő a padláson,
van szobája harminchárom,
zeg –
zug,
folyosó,
kamra,
kanyarog erre, kanyarog arra,
végignézi, végigjárja,
innen lát ki a Dunára,
a Dunára, Ó-Budára,
és az Óperenciára,
körbe
körbe,
a világra.”

Bálint Ágnes – Frakk és a macskák

Lukréciánál és Szerénkénél szórakoztatóbb és elkényeztetettebb macskákat gyerekként el sem tudtunk képzelni. Aztán magunk is cicatulajdonosok lettünk, és a véleményünk örökre megváltozott… Létezik még náluk is elkényeztetettebb jószág.

Petőfi Sándor – János vitéz

Nagyon drukkoltunk Kukorica Jancsinak, hogy Iluskával a mű végére ismét egymásra találjanak. Hát hiába, már olyan fiatalon is a romantikán járt az eszünk.

Fazekas Anna – Öreg néne őzikéje

Az első emlékünk az Öreg néne őzikéjéről a diafilmekhez kötődik, de később könyv formában is nagy kedvencünkké vált a rímbe szedett édes-keserű történet.

Romhányi József – Dr. Bubó

„És mint az egyetem boa konstruktora, doktorrá fogadom önt, Bubó Bubó!” ;) Kell ennél többet mondani?

Lázár Ervin – Szegény Dzsoni és Árnika

És ismét csak romantika: Szegény Dzsoni, a világ legszabadabb embere, beleszeretett Árnikába, de a Százarcú átka miatt egyikük mindig kacsa marad. Felnőttként kissé abszurdnak tartjuk a cselekményt, de kislányként mindig arról ábrándoztunk, hogy Árnikává válunk.

Fekete István – Tüskevár

Nosztalgiával gondolunk vissza arra a nyárra, amikor Tutajos, Bütyök és Matula bácsi közös vakációját olvastuk. Szinte még a régi, kopott könyv illatát is érezzük. :)

Szöveg: D.A.

Fotó: Pinterest, Wikipédia