Kérdés: A fiam másodikos egy jó hírű középiskolában. Most a kislányom is oda készül, és ezért különösen nyugtalanít egy pletyka, amely makacsul kering a szülők között, de amelyről a fiam is rendszeresen beszámol, hol dühöngve, hol röhögve. Arról van szó ugyanis, hogy az egyik viszonylag fiatal tanárnál jó jegyet könnyen csak a lányok kaphatnak, méghozzá azok a lányok, akik finoman szólva „hagyják magukat simogatni”. Amelyik lány nem hagyja magát, az a fiúkkal kerül egy besorolásba, és a gyerekek értékelése szerint gyakorta egy-két jeggyel is rosszabbat kaphat, mint amit megérdemelne. A szülők azt mondják, hogy egy-másfél évvel ezelőtt az iskola igazgatójához fordultak ebben az ügyben, és akkor egy időre javult a helyzet. De végül is minden maradt a régiben. Tudom, hogy nehezen tetten érhető dologról van szó, lehet, hogy a gyerekek rosszul értékelik a jegyeket, de az egész ügy még ebben a pletyka állapotában is, engem mélységesen nyugtalanít. Lehetséges ez? Ilyesmi? Annak se örülök, hogy a fiam ebben a kétes atmoszférában vihog a dolgon, de azt meg végképp nem szeretném, ha a lányom kerülne ilyen helyzetbe. Ugyanakkor az iskola egyébként jó, hozzánk közel van, és szeretném, ha mindkét gyerekem oda járhatna. Mi a teendőm?

Válasz: Kicsit rémülten olvastam a kérdést. Nem tudom, hogy ez a kerengő pletyka igazat beszél-e, de ha igen (és úgy érzem igen), akkor ennek az embernek – nem akarom tanárnak nevezni – nincs helye az iskolában.

Mi a teendő?

Tulajdonképpen az, ami itt már megtörtént, hogy a szülők az iskola igazgatójához fordulnak ebben az ügyben.

Még jobbnak tartanám, ha a szülők képviselői – de ez persze a szülői kör bizonyos szervezettségét feltételezné, netán valamiféle iskolaszék valódi működését – azt kérnék, hogy az igazgató és az esetleges iskolaszékben a tanári kart képviselő tanárok (vagy tanár) jelenlétében beszélhessenek az érintett személlyel. Az ilyen nyílt és hatékony fellépés azonban ma még nálunk a legtöbb iskolában nagy nehézségbe, ellenállásba ütközik.

Hogy még tovább feszítsem a húrt: én azt is el tudnám képzelni, hogy ezen a beszélgetésen mondjuk harmadikos, negyedikes diákok – fiúk és lányok – szintén részt vesznek! Akár a diáktanács képviseletében, akár az iskolaszék meghívására. (Vannak ma már Magyarországon is iskolák, ahol a nehéz és kényes kérdéseket képesek szülők, tanárok és diákok különböző formák között, együttesen megvitatni.)

Egy ilyen beszélgetésnek semmiképpen sem a pletykákban megvádolt ember megszégyenítése volna a célja (vagy éppenséggel elítélése), hanem: a dolgok nyílt kimondása, amely lehetőséget ad a méltó védekezésre is, ha kell és lehetséges, a pletyka megcáfolására és eloszlatására. Mindenképpen gondoskodni kell arról természetesen, hogy olyan szülők és tanárok, illetve diákok is jelen legyenek, akik ezt a pletykát cáfolják, a vádakkal nem értenek egyet. Úgy gondolom, hogy egy ilyen nyílt megbeszélés még az illető magatartásán is változtathat (ha igaz, amit beszélnek), illetve hozzásegítheti, hogy önként hagyja el az iskolát.

Tudom: a mai magyar iskolák egy tekintélyes részében a fenti formák még nem működőképesek. Akkor azonban más módon, de el kell érni a pletyka tisztázását, és ha valami is igaznak bizonyul, az iskola vezetőségének haladéktalanul le kell vonnia a szükséges konzekvenciákat és intézkednie kell. Ezt kívánják meg a gyerekek elemi érdekei, melyeket egyébként a gyermeki és emberi jogokról kötött nemzetközi egyezmények hathatósan védelmeznek.

Mert ilyesmi egy iskolában nem lehetséges!

Nők Lapja 1997/12. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images