A hajnalok az igazi tanítók. Amikor egy-két tiszta órában magad vagy. Még nem kelt fel a nap, de az árnyékok már nem ülik meg se a szobát, se a képzeletedet. De te is tudod, ott vannak.
Csönd van. Ha valahol távol, erdőben, magányos vízparton, ligetes hegyoldalban ébredsz – ott mélységes csönd van. De forgalmas városban, éledező faluban sincs még fülsértő hang. Hajnalban még alszanak a zajok, a zörejek halkan koccannak, mint az erdei úton guruló lovas kocsi kerekei, belesimulnak az ébredés neszei közé.
Mostanában az ébredésem tele van önváddal. Amikor a tennivalók elöntenek, főzni kell, írni kell, mesélni kell, ide-oda menni, intézni kell, akkor az önvád hallgat. Engedi tenni a dolgom, nem is rosszul, a magam és mások örömére.
De amikor rám köszönt egy kis béke, ha szabadabb vagyok, és a teendők csöndesednek, akkor újra az enyém lesz a hajnal. S bár nem keresem, nem ostorozom magam, a békés csöndben szépen előjön az önvád. Elöntenek a könnyek, mondanám, hogy nem értem magam, de nagyon is értem. Irányítani azonban nem tudom se magam, se az érzéseimet. Fura, de nem bánom, hogy így van.
Talán mert pontosan érzem, a hajnali csend szembesít. Nem enged kibúvót. Nem becézget, nem sajnálkozik, nem engedi nyalogatni a sebeidet. A hajnali csendben tűpontosan érzem, hogy bár őszinte az érzés, ami elönt: jó akarok lenni, nemes a szándék, belülről jön, de a valóság más: tele vagyok kritikával, magam mutogatásával, szerepléssel, hirtelen felindulással. Szeretnék, de nem tudok igazán megbocsátani. Nem tudok elengedni, a ragaszkodásom tárgyakhoz már-már beteges. Miközben nem csupán az eszemmel, de tapasztalatból is tudom, hogy mekkora szabadságot ad a birtoklás nélküli élet, nem engedem meg magamnak ezt a szabadságot. Mindez és még sok más hozza elő az önvádat. Azt a lassan egyre tisztábban körvonalazott érzést, hogy bármennyire is más a látszat, nem vagy megbékélve önmagaddal.
Miért is beszélek most erről? Ha visszagondolok és visszalapozok, minden leírt történetben, minden beszélgetésben, minden találkozás felidézésekor – erről beszélek.