A kismotortól az Ikarusig – A tervezőmérnökök titkos élete

Bár folyamatosan közlekedünk, azon ritkán merengünk el, kiknek köszönhetjük a járműveket. Pedig ha ismernénk őket, tudnánk azt is, melyik magyar mérnök birkózott Henry Ford irodájában, és ki motorozta végig az országot két kisgyerekkel.

„A közlekedés története számomra az ember–jármű–állam–hálózat közötti kapcsolatok szövevénye” – indította könyvét Frisnyák Zsuzsa közlekedéstörténész, és megidézte a 19–20. századi Kárpát-medencét: „Marhahajtó utak és autópályák, pókhálószerűen kiterjedő vaspályák, sínek mentén felállított távírópóznák, hegyeket áttörő alagutak, vasútállomások és őrházak ezrei, folyami és légikikötők, folyóvizeken átívelő hidak strukturálják a tájat. Érdekharcokban dőlt el, merre vezetik a vasutakat, hol épülnek hidak, merre készülnek autópályák.” A fejlődésben tehát lényeges szerepet játszott a piac. Például az 1790-es évek előtt a legfontosabb exportcikk a szarvasmarha volt, márpedig az állatok szállítás és járható utak nélkül is el tudtak jutni a vevőhöz. Amikor viszont a szállítható árucikkek, a gabona és a gyapjú iránti kereslet megnőtt, az kikényszerítette a közlekedés fellendülését.

Az ehhez hasonló fordulatok kihatottak az emberek mindennapjaira is. A legtöbben addig a szülőföldjükön élték le az életüket, hosszabb útra csak kevesen – például a kereskedők, a katonák vagy a mesterlegények – indultak. A közlekedés fejlődésével viszont egyre többen fedezték fel az utazás örömét, és egyre többen választották a mérnöki pályát is. Márpedig a mérnöki pálya csupa kaland…

Birkózás és tánc

Farkas Jenő, az amerikai Ford egyik magyar származású, kiváló tervezőmérnöke – a Ford A-modell fejlesztője – a szórakozás terén is jeleskedett. Henry Ford az 1930-as években az egyik rajzolószobát táncteremmé alakíttatta át, ahol Farkas és felesége is sokszor részt vett a táncmulatságokon, a férj néha egy-egy magyar táncot is bemutatott a vendégeknek.

Farkas Jenő az első világháború idején a cég makói származású főmérnökével, Galamb Józseffel elkészítette a Fordson-traktor (Ford & Son, azaz Ford és fia) terveit. Azt elsősorban nőknek szánták, hogy a fronton szolgáló férjeik helyett dolgozhassanak a farmon.

Amikor egy vállalati összejövetelen a birkózásra terelődött a szó, és kiderült, hogy Galamb szabadidejében szívesen űzte ezt a sportot, Henry Fordot teljesen felvillanyozta a dolog. Ösztönzésére ott helyben rendeztek egy spontán birkózómérkőzést. Galamb ellenfele Charles Sorensen, a futószalagos termelést kifejlesztő mérnök volt.

Tudomány kontra muzsika

Idősebb Zerkovitz Béla a két világháború között Magyarország egyik legnépszerűbb operettszerzője, a könnyű kuplé műfajának hazai megteremtője volt. Szerette volna, ha fia is a nyomdokaiba lép, őt azonban a műszaki tanulmányok vonzották. Mint kiderült, ifjabb Zerkovitz Béla jól döntött, hiszen ő fejlesztette ki később az önhordó szerkezetű, farmotoros Ikarus autóbuszokat. Visszaemlékezésében a konstruktőr így mesélt az egykori atyai tervekről: „Gyerekkorom szomorú emléke volt a zongorázás.”

Illyés Gyula a nyaralóban

Urbach László nem csupán a motorkerékpárokhoz értett – többek között a Mátra kismotorkerékpár konstruktőre és gyártója volt –, de „kiváló szemű, igényű és ízlésű, művészetet értő”, a művészeket kedvelő szakember volt. Nyaranta a Balatonon vitorlázott, tihanyi nyaralójában pedig mindig kisebb társaság gyűlt össze. Rendszeres vendég volt nála Illyés Gyula író és Barcsay Jenő képzőművész is.

A hajókonstruktőr plakátja

Szabadi Kálmán részt vett a Duna motorkerékpár-oldalkocsi tervezésében, később kisautót is épített, és hajókonstruktőrként is ismert volt. 1969-ben például a vízi szórakozás és a jachtturizmus elősegítése érdekében elkészítette a Pelikán vízi taxi terveit. Azt viszont kevesen tudják, hogy ha az 1960-as években valaki egy film plakátját nézegette Budapesten, jó eséllyel Szabadi Kálmán alkotását vette szemügyre. Szabadi ugyanis nagyszerű filmplakátokat és díszleteket készített a Fővárosi Mozgóképüzemi Vállalatnál, majd a Hunnia Filmgyárban. Az igazság pillanata című filmhez például egy bikát és egy torreádort festett.

Saját kisautóját, a Festivalt négy évig építette. Mivel akkoriban a hulladékhasznosítás költséghatékony volt, a kollégájával műgyanta helyett házilag készült, „spéci” műanyagot alkalmaztak hozzá. Annak alapja a faforgács volt, amelyet acetonnal kezelt disznózsírral, csirketollal, nitrolakkal és festékkel kevertek.

Apa kocsija

Dózsa-Farkas András, az ipari formatervező-képzés magyarországi megteremtője a második világháború utáni, autóínséges időkben úgy döntött, épít magának egy kisautót. A háromkerekű, eredetileg kétszemélyes járműben végül hárman is tudtak utazni: az alkotó és két kisgyermeke az óránként 80 kilométeres végsebességű autócskával bejárták egész Magyarországot. Az időjárás viszontagságai ellen egy felhúzható „esőtető” szolgált védelmül.

Hű maradt a két kerékhez

Szodfridt Imrének leginkább autókkal kapcsolatos szabadalmai ismertek, pedig fiatal korában motorkerékpár-versenyző is volt, és a kétkerekűekhez is hű maradt. 1980-ban saját műhelyében épített egy versenymotort, amelyet a szaklapok is bemutattak. A járművet lányairól SZ-Melinának nevezte el, és bár felmerült a motor sorozatgyártásának lehetősége, ezt végül elvetették.

László Anna és a tizennyolc méteres busz

„Nekem mindig azt mondták, hogy fiúsítva vagyok, mert motoroztam, és én szereltem a kocsimat” – idézte fel egy interjúban László Anna, aki 1958-ban rajzolóként kezdte pályafutását az Ikarusnál. Később ő tervezte az Ikarus 286-os buszt, amelyet a vállalat az egykor legfőbb ellenségnek számító Amerikai Egyesült Államok piacára szánt. 1978-ban a Los Angeles-i bemutatón László Anna saját maga vezette az autóbuszt, és lenyűgözte a közönséget azzal, hogy a hatalmas járművel a leglehetetlenebb helyeken is meg tudott fordulni.

A tervező jól emlékszik a pillanatra, amikor a 286-ost először indították be. „Az egy olyan pillanat, mint amikor megszületik egy gyerek. Mindig emlegettem is ott kint, Amerikában, hogy nekem két gyerekem van. Ez 1978-ban történt, amikor a fiam tizennyolc éves volt, és tizennyolc méter hosszú volt a másik »fiam«. Ezért is hívták a buszt Amerikában Anna babájának.”

Az Ikarus 200-ast, az autóbuszgyár legsikeresebb modelljét László Anna későbbi férje, Finta László tervezte. A márka sikertörténetéhez tartozik a magyar kormányzat delegációjának 1994-es washingtoni látogatása: a Fehér Házba egy Ikarus 436-ossal érkeztek, és a buszt néhány méter erejéig az elnök, Bill Clinton is vezette.

Fotó: Cultiris, MTI / Magyar Fotó: Mező Sándor, asaládi archívum, MTI / E.Várkonyi Péter