A legtöbb ember úgy gondolja, hogy egy felnőtt számára az ideális helyzet az, ha egy monogám párkapcsolatban él. Azonban az ilyen kapcsolatban élők gyakran jelentős áldozatokat hoznak annak fenntartása érdekében, és sokan azért maradnak problémás kapcsolatban, vagy erőltetik azt, mert jobbnak tartják a helyzetüket, mintha egyedül lennének. Ezzel párhuzamosan az egyedülállók gyakran jelentős mennyiségű időt és pénzt fordítanak arra, hogy egy olyan különleges személyt keressenek, akivel megoszthatják az életüket.

Vajon miért van az, hogy egyeseknek egyszerűen mintha csak szerencséjük lenne a szerelemben, míg mások évről évre egyre csak sorvadnak a magányukban, és soha nem találnak olyan különleges személyt, akivel együtt lehetnének? A Personality and Individual Differences című folyóiratban nemrégiben megjelent cikkben a Nicosiai Egyetem (Ciprus) pszichológusai, Menelaos Apostolou és Stavri Tsangari is ezen a kérdésen töprengtek, konkrétan arra voltak kíváncsiak, hogy bizonyos személyiségjegyek megjósolhatják-e, hogy valaki párkapcsolatban él-e vagy egyedülálló lesz.

Fotó: Getty Images

A nagy ötös

A folyóiratban közölt tanulmányukhoz Apostolou és Tsangari több mint 1400 felnőttet toborzott, akik kitöltöttek egy személyiségtesztet, és válaszoltak a párkapcsolati státuszukra vonatkozó kérdésekre. Ebben a tanulmányban a kutatók a Big Five Inventory-ra támaszkodtak, amely öt dimenzió alapján értékeli a személyiséget. (A Big Five a pszichológiában általánosan elfogadott személyiségmodell. Több száz tanulmányban használták, és megállapították, hogy megbízhatóan előre jelzi a viselkedések és az élet kimeneteleinek széles körét.) E szerint ez az 5 alapvető személyiségvonás:

• Lelkiismeretesség: Mennyire szereted rendben tartani a környezetedet, és mennyire vagy megbízható a másokkal szemben vállalt kötelezettségeidben.
• Extroverzió: Mennyire  vagy kifelé forduló és társaságkedvelő. A spektrum egyik vége a pozitív érzelmi beállítottságú, asszertív, társaságkedvelő ember, a másik vége az introverzió, ez a csendes, visszahúzódó, inkább tartózkodó, mintsem barátságtalan embert jelenti, aki szeret egyedül lenni.
• Barátságosság: ennek faktorát általában a kapcsolatok fenntartásának képességeként szokták emlegetni. Mennyire bízol másokban, és mennyire könnyen jössz ki az emberekkel. Kedves vagy vagy nyers, jó természetű vagy ingerlékeny.
• Érzelmi stabilitás – neuroticizmus: Mennyire vagy hajlamos érzelmi zavarok átélésére. A dimenzió egyik végén álló személy érzelmileg kiegyensúlyozott, képes a stresszkeltő helyzetekkel higgadtan szembenézni, a másik végén álló személy pedig hajlamos az irreális gondolkodásra, alacsony önértékelés jellemzi, szomatikus tünetektől szenvedhet, kevésbé tudja impulzusait kontrollálni.
• Kultúra, intellektus – nyitottság az új tapasztalatokra: Mennyire élvezi valaki az új dolgok kipróbálását az ismerős dolgok előnyben részesítésével szemben.

Személyiség és egyedülállóság

Ha figyelembe vesszük a Big Five modellt, már akár mi is hipotéziseket állíthatunk fel arról, hogy mely személyiségtényezők befolyásolhatják azt, hogy mennyire könnyű vagy nehéz kompatibilis partnert találnunk. Nem nehéz elképzelni, hogy például az extrovertált emberek nagyobb valószínűséggel élnek párkapcsolatban, mivel több társas találkozásra tesznek szert az életben, és nagyobb valószínűséggel találnak megfelelő társat.

Ezzel szemben azt gondolhatnánk, hogy a magas neuroticizmusú emberek hangulatingadozásaikkal, depresszióra és szorongásra való hajlamukkal elűzhetik a potenciális partnereket. Érdemes elgondolkodnunk ezen az öt tényezőn, és azon, hogyan befolyásolhatják az emberek azon képességét, hogy intim partnert találjanak és tartsanak meg.

Kapcsolódó

Kit rejt az ambiverált személyiségtípus?

Sinkó Edit

Amikor Apostolou és Tsangari elemezték adataikat, várt és váratlan eredményeket is találtak. Először is, ahogyan azt a kutatás előtt is feltételezték,

az alacsony extroverziójú – vagyis erősen introvertált – emberek nehezen találnak intim társat.

Ezek az emberek akaratlanul is egyedülállóak voltak, és nem azért éltek intim partner nélkül, mert úgy akarták, hanem mert egyszerűen nem találtak megfelelőt.

Másodszor – és ez volt a váratlan eredmény – egy másik személyiségtényező az egyedülálló személyek egy másik típusát azonosította: az önkéntes szinglik (azok, akik nem akartak elköteleződni egyetlen partner mellett sem, tehát szándékosan választották az egyedülállóságot) általában magas fokú nyitottsággal rendelkeztek. Ha belegondolunk, akkor ennek valóban van értelme, hiszen a nagyon nyitott emberek szeretnek kalandozni és új dolgokat kipróbálni. Ha mindez ráadásul magas extroverzióval is párosult, ezek az emberek különösen élvezik a változatos barátságokból és alkalmi szexuális találkozásokból álló szingli életüket.

Személyiség és intimitás

Végül talán meglepő, hogy a maradék személyiségtényező közül egyik sem jósolta meg, hogy valaki párkapcsolatban él-e vagy egyedülálló: a lelkiismeretesség gyakorlatilag nem számított a kutatás során, ami arra utal, hogy a megbízható és a megbízhatatlan emberek egyaránt találhatnak társat. Hasonlóképpen, az elfogadhatóság sem volt kérdéses, ami azt jelzi, hogy sem a könnyen-, semés a nehezen kezelhető embereknek sem okoz gondot intim társat találni.

Ugyanez volt igaz a magas neuroticizmusúakra is. Rengeteg kutatás azt mutatja, hogy az ebben a személyiségfaktorban magas értékkel rendelkező embereknek általában nehézségeik vannak a kapcsolataikban, amelyek gyakran viharosak lehetnek. Az érzelmi instabilitás azonban nem feltétlenül jelent problémát, ha romantikus partnert keresünk. Sőt, az érzelmi hullámvasút egyeseket még fel is dobhat, legalábbis a kapcsolat elején.

A Big Five személyiségtényezők felnőttkorban meglehetősen stabilak, azokat elég nehéz alakítanunk, de nem kell emiatt elkeseredni.

Sok introvertált ember végül talál intim partnert, csak ez hosszabb időbe telik nekik, mint extrovertált társaiknak.

Fake it ’til make it

A személyiségünk ugyanis nem egyenlő a sorsunkkal: lehetőségünk van arra, hogy megváltoztassuk a viselkedésünket, még akkor is, ha a Big Five személyiségjegyünk alapvetően nem olyan. Az introvertáltak is megtanulhatnak olyan szociális készségeket, amelyek segítségével extrovertáltabb módon viselkedhetnek, vagy, pontosabban, megtanulhatnak olyan módon viselkedni, ami nem természetes számukra.

Ha tehát akaratlanul is szinglik vagyunk, nincs okunk feladni a reményt. A megoldás egyszerű, bár erőfeszítést igényel: mint egy színész egy színdarabban, vegyünk fel egy társaságkedvelő és emberközpontú személyiséget. Ahogy angolul mondják: fake it ’til make it, azaz addig játsszuk el ezt a szerepet, ameddig valósággá nem válik, azaz már nem lesz kényelmetlen számunkra. Menjünk ki a világba és találkozzunk minél több emberrel, és mutassuk ki, hogy őszintén érdeklődünk irántuk. Így nagyobb esélyünk van találni valakit, akivel meg akarjuk osztani az életet.

Kiemelt kép: Getty Images