Fauzija egyiptomi hercegnő korai élete sok szempontból úgy hangzik, mint egy tündérmese. A gyönyörű hercegnő, akit filmsztárokat idéző külseje miatt a kor ikonikus szépségeihez, Hedy Lamarrhoz és Vivien Leigh-hez hasonlítottak, az alexandriai Ras al-Tín palota pazar környezetében nőtt fel, ahol imádták és dédelgették. Cecil Beaton, aki 1942-ben portrét készített róla a TIME magazin számára, „Ázsia Vénuszaként” jellemezte, „tökéletes szív alakú arccal és furcsán sápadt, átható kék szemekkel”. Élete azonban nem volt könnyű, a későbbi években úgy nyilatkozott, hogy nem egy koronát vesztett el, hanem kettőt, mivel a családjának sorsa is megpecsételődött nem sokkal az iráni sahhal kötött házassága után.
Fotó: Wikimedia Commons
1921. november 5-én született I. Fuád egyiptomi és szudáni szultán (a későbbi I. Fuád király) és második felesége, Názli Szabri legidősebb lányaként. Sötét hajú, kék szemű, különleges külsejét egyiptomi és albán származásának köszönhette, intelligens volt, Svájcban tanult, és három nyelven, arabul, angolul és franciául is folyékonyan beszélt.
1939-ben, amikor az akkor 17 éves Fauzija egyiptomi hercegnő férjhez ment a szintén tinédzser iráni trónörököshöz, a királyi sarjak két nagy muszlim országot egyesítettek. Mindkét félnek politikai és személyes indítékai is voltak az egyesülésre: Faruk egyiptomi király, a hercegnő testvére számára a házasság egy alkotmányos uralkodó hatalmát erősítette meg egy olyan régióban, amelyet a britek uraltak. Az iráni sah számára, aki korábban egyszerű katona volt, az évszázados egyiptomi királyi család arisztokratikus legitimitást biztosított. A kairói esküvőn a vendégek aranyból és drágakövekből készült bonbonos dobozokat kaptak; virágokkal teli kocsik vonultak végig a széles sugárutakon; a Nílus felett tűzijátékot gyújtottak.
A házassággal nyertek legitimitást
A házasságot Mohammad Reza Pahlavi, a vőlegény apja szervezte. Abban az időben mindez azért volt figyelemreméltó, mert egy történelmi királyi családot (az Ali-ház 1805 óta uralkodott Egyiptomban) egyesített egy viszonylag új családdal (a herceg apja csak 1921-ben, egy katonai puccsal ragadta magához a hatalmat Iránban), és mert egy szunnita (a hercegnő) és egy síita muszlim (a herceg) házassága volt. És sok szempontból már a kezdetektől fogva halálra volt ítélve…
Az esküvői csoport azután készült, hogy Fauzija hercegnő és Mohamed iráni koronaherceg az Abdeen-palotában összeházasodott. A muszlim szokásoknak megfelelően a hercegnő nem volt jelen a ceremónián, amikor a házassági szerződést aláírták, de utána a királynő lakosztályában találkozott vőlegényével. Balról jobbra: Farida királynő és Faruk egyiptomi király; Fauzija hercegnő és Mohamed trónörökös, valamint Názli anyakirálynő. (Fotó: Getty Images)
Fauzija bátyja, Faruk király eleinte ellenállt a sah próbálkozásainak, hogy megnyerje a jóváhagyását a két család egyesüléséhez. Valójában csak tanácsadói nyomására egyezett bele a frigybe, akik annak lehetőségét látták benne, hogy Egyiptomnak a régióban elfoglalt pozíciója biztosítva legyen.
A pár mindössze egyszer találkozott az esküvőjük előtt, amelyet 1939. március 15-én tartottak a kairói Abdeen-palotában. Pazar szertartás volt – ez volt Faruk védjegye, aki a nagyszabású gazdagság bemutatásának szeretetéről volt ismert –, 20 fogásos étkezéssel. A teheráni ünnepségeket követően egy stadionlátogatásra is sor került, ahol akrobatikus bemutatóval várták az ifjú párt és a vendégsereget.
Nagy volt a különbség
1941-ben Fauzija lett Irán királynéja, amikor férje trónra lépett (miután apját száműzték az iráni angol-szovjet inváziót követően). Mivel azonban kulturális és vallási szempontból annyi minden dolgozott ellenük, nem meglepő, hogy a házasság nem működött. Fauzija nagyon másnak találta az életet Iránban, miután hozzászokott bátyja egyiptomi udvarának pompájához. Panaszkodott, hogy a teheráni esküvőjükön a francia ételek „színvonal alattiak” voltak, és hogy a paloták nem voltak olyan pompásak. Sógornőivel is rossz viszonyban volt (egyik sógornője még egy vázát is összetört a feje fölött), miközben férje nyíltan házasságon kívüli viszonyokat folytatott.
Fauzija sosem tudta megszokni az iráni létet, és bár több nyelven is tökéletesen beszélt, a perzsa nyelv elsajátítása nehezen ment neki (férjével is franciául kommunikált). Anyósával, Tádzs ol-Molukkal és sógornőivel állandó konfliktusban volt, olyannyira, hogy mint fentebb is említettük, majdnem tettlegességig fajultak a veszekedéseik. A sah sem foglalkozott túl sokat feleségével, inkább előnyben részesítette szeretőit és más alkalmi barátnőket. Fauziját gyakran látták Teheránban más hölgyek társaságában. Pletykák keringtek, hogy egy atlétával viszonyt kezdett, de ezt barátai és közvetlen hozzátartozói cáfolták. A sahnak. Fauzijától való válása után később két másik felesége is lett, de az ő sorsuk sem volt kevésbé boldogtalan. A sah következő felesége az előkelő családból származó Szoraja (1932–2001) lett. 1951-ben keltek egybe, és az új királyné az egész világot elvarázsolta szépségével. A sahi rang ugyan a császári címnek felel meg, ám feleségei csupán királynéi rangot viselhettek, így Fauzija után Szoraja is az „Irán királynéja” címet kapta meg. A „sáhbánu” (császárné) címet majd csak a sah harmadik felesége, Farah Diba kapja meg, így ő lett Irán első, egyben utolsó császárnéja.
Elhagyni Iránt
Fauzija a lánya, Sahnáz Pahlavi hercegnő születése után visszavonult a királyi élettől, nem volt hajlandó más nyelven beszélni, mint franciául, és egyre ellenségesebbé vált Iránnal és az iráni életmóddal szemben. Amerikai pszichiáterhez kezdett járni, aki depressziót diagnosztizált nála.
Mohammed Reza Pahlevi iráni sah első feleségével, Fauzija királynővel és lányukkal, Sahnáz hercegnővel Teheránban. (Fotó: Wikimedia Commons)
Amikor a hercegnő boldogtalanságának híre Egyiptomba is eljutott, udvari embereket küldtek, hogy ellenőrizzék. Ők azt jelentették, hogy olyan sovány volt, hogy a lapockái „kiálltak, mint valami alultáplált hal uszonyai”. A bátyja gyorsan reagált: sürgette, hogy térjen haza, és három évvel azután, hogy visszatért Kairóba, 1948-ban el is vált a férjétől. Az Egyiptomba való visszatérését bejelentve az udvar kicsit máshogy adta elő a történteket, és a következő nyilatkozatot tette közzé: „A perzsa éghajlat veszélyeztette Fauzija királyné egészségét, és hogy ezért megállapodás született arról, hogy az egyiptomi király húga elválik”. Lánya, Sahnáz Pahlavi viszont Iránban maradt.
Másodjára is elveszíteni a koronát
Alig egy évvel később, 1949-ben ismét férjhez ment, ezúttal az egyiptomi arisztokrata Iszmáíl Huszejn Sirín ezredeshez. Ezúttal szerelmi házasság volt, és kettejüknek egy fia és egy lánya született, Nádja 1950-ben és Huszejn 1955-ben. Az egyiptomiak, akiknek többsége szegény és jogfosztott volt, ekkorra már a királyi család ellen fordultak. Faruk királyt korrupt és alkalmatlan playboynak, egy idegen megszálló hatalomhoz hű uralkodónak tekintették.
1952-ben a Gamal Abdel Nasszer ezredes által vezetett katonai puccsot az egyiptomiak (és a világ nagy része) széles körben a felszabadulás aktusaként üdvözölték. Faruk felszállt a királyi jachtra és Olaszországba hajózott, hogy soha többé ne is térjen vissza a trónra. De Fauzija a legtöbb rokonával ellentétben Egyiptomban maradt a családjával, és egy alexandriai villában telepedtek le, ahol csendes, szinte névtelen életet élt, szerény(ebb) körülmények között, elvegyülve a gyorsan növekvő város forgatagában.
Második férjével, akivel már szerelemből házasodott:
2005 januárjában az újságok tévesen jelentették Fauzija hercegnő halálhírét – összekeverték unokatestvérével, akit ugyancsak Fauzijának hívnak. A hercegnő haláláig Alexandriában élt. Ekkor tette híres megjegyzéseit, miszerint nem egy koronát vesztett el, hanem kettőt. Élete végén mindez azonban már nem számított, hiszen amint látogatóinak is mondta, akik meglátogatták korábban a fényűző palotában: „amikor az ember meglátogatja a királyok és királynők sírját, látja, hogy mindent hátrahagynak. Még a koronákat is”. 2013. július 2-án, 91 éves korában halt meg.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons
