Délután érkezem Hegykőre. Lármázik a strand, pezseg a gyógyvíz. Magyar és német szófoszlányok keverednek az önfeledt rikoltozással és nevetéssel. Hegykő az osztrák határtól mindössze pár kilométerre fekszik, nagyon népszerű a burgenlandiak körében. A „sógorok” egyik kedvence a Sá-Ra termál, ahogy a szlogen mondja: Kis fürdő, nagy gyógyhatás. A gyógyvíz 1969 óta tartja pezsgésben a települést. Kemping épült köré, és egy külön kis üdülőfalu.
Lápi tünemények
Hegykőt pár száz évvel ezelőtt még a Fertő tó és a Hanság titkokat és tündéreket rejtő mocsarai ölelték körül. Mára a legendás mocsár kiszáradt. Emlékét nádasok, vadlibák és a hanytündérek, na meg a Fertő–Hanság Nemzeti Park őrzik. A hanytündérekről azt beszélik a Fertő parti falvakban, hogy a mai napig bájolják a szíveket. Erről pontosabb ismereteim nincsenek, de úgy tűnik, Chernel István ornitológusnak, aki száz-egynéhány évvel ezelőtt utazott Hegykőre, hogy tanulmányozza a Hany és a Fertő madárvilágát, éppen ezek a kis virgonc lápi tünemények diktálták a szerelmes leveleit, amelyeket feleségének küldött haza. „Ma gyönyörű, ragyogó nap van, bár lehetnél itt a nagy rónaságon velem a Fertő partján. Isten veled édes, kis angyalom ezerszer csókol és melegen ölel hű férjed, szerető Pistád. Hegykőn igen jól éreztem magamat.”
Hegykőn általában régen és most is mindenki „igen jól érzi magát”, ezt Dömötör Zsolt közgazdász, a nemzeti park szomszédságában megtalálható kis pálinkamanufaktúra egyik tulajdonosa is megerősíti. Zsolt és csapata régi nagy álmukat váltották valóra, amikor létrehozták ezt a különleges kis üzemet. Díjnyertes pálinkáikból, akár egy csepp is jókedvre derít bárkit. A hegykői manufaktúra izgalmas gyümölcsházasításainak ízvilágát nehéz elfelejteni, de sietek is tovább a találkozóra, amelyet a Csipkeházba beszéltem meg Szigethy Erzsébettel, Szigethy Istvánné Anda Erzsébet legendás höveji csipkevarró asszony lányával.
Csipkerózsika álma
A Csipkeház hófehér kis parasztház a templom közelében, udvarán rózsák illatoznak. Erzsébet ragaszkodott a rózsákhoz.
Nekem Csipkerózsika jut eszembe erről a kis portáról. Rózsák, csipkék egy helyen, mondom Erzsébetnek, aki nevetve válaszolja, hogy ő valójában is igazi Csipkerózsika, mivel szeret álmodozni, de a legjobban azt szereti, ha valóra is válthatja az álmait. Régi vágya volt egy kis magánmúzeum, ahol édesanyja gyönyörű höveji csipkéit kiállíthatja. Amikor rátalált erre az 1800-as évek végén épült parasztházra, alig akadtak támogatói. A ház romokban állt.
– Édesanyám elszörnyülködött. Erzsi, mit akarsz megvenni! Pedig az egészet miatta csináltam. Szerettem volna, ha visszatér az életkedve. Édesapám és a nővérem halála nagyon megviselte szegényt – emlékszik vissza a kezdeti nehézségekre Erzsébet.
A ház felépült, az életkedv visszatért. Barátok, rokonok bátorították Erzsébetet. Azt is megtudom tőle, hogy édesanyja nyolcvannégy éves volt, amikor meghívták az Egyesült Államokba, hogy kiállítsa különleges kézimunkáit.
– Soha nem felejtem el, hogy ragyogott anyu arca, amikor a gép belerepült a napfelkeltébe. Olyan boldog volt! Az első dolga volt Amerikában, hogy vetetett velem magának egy farmernadrágot – mondja Erzsébet, és mosoly suhan át az arcán.
Nézegetem ezeket a leheletfinom textileket. Próbálom megfejteni, mit jelenthetnek a minták. Milyen üzeneteket hagyott ránk az egyik utolsó höveji csipkevarró asszony, milyen élettörténet áll mögötte?
Anda Erzsikének nehéz gyermekkora volt. 1929-ben született Hövejen, abban a rábaközi kis faluban, ahol az asszonyok tűvel-cérnával keresték a kenyeret. Finom, fehér anyagra hímeztek mindenféle csodát. A höveji kézimunka ismertetőjegye a pókozás. Az asszonyok lyukat vágnak az anyagra, körbevarrják, és mint serény pókok, különféle mintákkal beszövik. Erzsi néni kisujjában több mint tizennyolcféle pókozás lapult.
Miután a höveji asszonyok elkészültek a kendőkkel, terítőkkel, elmentek Kapuvárra a vásárba, és eladták a kézimunkáikat. A módos kapuvári nagy gazdák tőlük vásárolták leányaik stafírungját. A höveji asszonyok alig varrtak maguknak, nekik a hímzés a megélhetést jelentette. Erzsike tizenkét éves volt, amikor elleste a házukban serénykedő asszonyoktól a tudományukat. „Mit csinyász vele? Ebbe mit tész?” – faggatta szűnni nem akaró kíváncsisággal az asszonyokat.
– Sajnos én nem lestem el anyutól a höveji tudományát – mondja sajnálkozva Erzsébet.
A Csipkeházban kétszázöt höveji van kiállítva. Mind Bözsi néni munkái. – Élete utolsó éveiben is varrt. Azt mondta, a szívét, lelkét egy életen át beleadta. Csak úgy lehet ezt – idézi fel Erzsébet.
Azt hiszem, nagyon hasonlítanak egymásra, szalad ki hirtelen a számon. Szigethy Erzsi is szívét, lelkét beleadta a Csipkeházba, mondom Erzsébetnek, és ő egy kis gondolkodás után mesélni kezdi édesanyja megpróbáltatásokkal teli, nehéz életét.
Anda Erzsike hiába volt jó eszű gyerek, nem tanulhatott. Szegények voltak. Napszámba járt, tizennyolc évesen már Csermajorban dolgozott a tejüzemben. Ha bevégezte a munkát, azonnal a varráshoz ült. Aztán, ahogy ez lenni szokott, rátalált a szerelem, így került a Fertő-vidékre, Agyagosszergénybe. Férjét korán elvesztette, kislánya mindössze pár hónapos volt, amikor az ura meghalt. A fiatal özvegy a jobb kenyérkereset reményében elvégezte Budapesten a szülésznőképzőt, és míg a vizsgákra készült, varrt. 1959-et írunk, ekkor már a Háziipari Export Szövetkezetnek dolgozott. Bábaként kitűnőre vizsgázott, huszonöt gyermeket segített a világra. Aztán megismerkedett a második férjével, házasságot kötöttek, és nemsokára megszületett második lánya is, aki az ő nevét viseli.
Arról az erős kötésről, amely Erzsébet és édesanyja között volt, nem kell kérdeznem, arra a Csipkeház a bizonyíték. Anda Erzsébet, aki túlélt egy háborút, diktatúrát, eltemetett két férjet és a gyermekét – idősebb lánya negyvenhárom évesen ment el rövid lefolyású, súlyos betegségben -, hálás asszony volt. Nem kérdezte, miért. Nem volt ideje siránkozni, ha búsult, varrt, ha örült, akkor is. Amikor megszülettek a lányai, pólyát hímzett nekik, fehér csillagos csodát, amikor leérettségiztek, blúzt, amikor a kis Erzsi esküdött, édesanyja készítette a menyasszonyi ruháját. Hófehér, höveji csipkecsodát. Azóta sem volt olyan gyönyörű menyasszonyi ruhája senkinek, mint Szigethy Erzsinek.
