Erika érett harmincas, van munkája, családja, de úgy érzi, sokkal jobban kellene mennie az életének, és nem itt kéne tartania.
– Tudom, hogy nem kellene azon siránkoznom, mi nincs az életemben, hanem örülnöm kéne annak, ami van, de…
– Mi nincs az életében?
– Egyszerűen jól akarom magam érezni! Az életemben, a bőrömben, a munkahelyemen. Ehelyett állandóan kesergek valamin, és nem látok kiutat.
– De mit szeretne elérni?
– Hát azt, hogy jól legyek!
– Az mit jelentene?
– Nézze, látom a szüleimet, már nem velük élek, de sűrűn beszélünk, szóval látom őket, és sokkal jobban vannak lelkileg, mint én. Oké, nekik már nem kell dolgozniuk, de elég nehéz életük volt, mégis olyan nyugisak. Nem rágják magukat állandóan. Apám megtanult sakkozni, anyám beiratkozott egy klubba és hímezni tanul, mindketten csinálnak valamit, amit szeretnek.
– Önnek nincs ilyen élménye?
– Nekem? Én hajtok a munkahelyemen, aztán délután megpróbálok valamit edzeni, majd bevásárolok, hazamegyek, otthon takarítok kicsit, mire leülök, addigra este kilenc van. Na és akkor jönnek azok a gondolatok, amiktől szabadulni szeretnék. Hogy mi a francot kéne tennem. Nem mindig tudom megfogalmazni a problémámat, legtöbbször csak rossz a közérzetem, nyűgös vagyok. Mindent halogatok, aztán meg frusztrál, hogy elkezdenek tornyosulni a teendőim.
– Ezek a gondolatok és érzések mintha azt mutatnák…
– Pontosan… azt mutatják, hogy képtelen vagyok irányítani az életemet. Vannak dolgok, amiket nem tudok befolyásolni, és csinálnom kell őket, ha tetszik, ha nem, nincs mód a változtatásra. Nem így képzeltem kislány koromban…
– Min szeretne változtatni?
– Alapvetően mindenen! De mondjuk már az is jó lenne, ha kicsit jobb kedvű lennék, vagy nem is tudom, jobban élvezném az életem. Ha körülnézek, a barátaim mind hasonló cipőben járnak, ez legalább kicsit vigasztaló. Hogy nem vagyok egyedül. De ettől még elég rossz ez így. Nekem is járna a boldogság!
„Mert megérdemlem”?
A fenti jelenet mostanában elég sokszor lezajlik egy pszichoterápiás rendelőben, ahová általában mindenki akkor jön, ha valamilyen szempontból elakadt az életében, nem érzi jól magát a bőrében, szorong, vagy egyéb tünetektől szenved egy ideje. Azok, akik felismerik, hogy valamit az érzelmeikkel is kezdeniük kellene, mindenképp előnyt szereznek ezzel, egyszersmind tiszteletre méltók, mert hajlandók dolgozni azért, hogy jobban menjen az életük. Néha valóban távoli szempontnak tűnik az önismeret fontossága, de valójában ez fog segíteni abban, hogy érzelmi állapotunk jobb lehessen. A rosszkedv és a szorongás, az aggodalmak és a nehézségek elviselését is meg lehet szokni, csak épp nem érdemes. Amikor a 21. századi élet gyors sebességét látjuk, és azt is, mennyire el lehet veszni ebben, akkor lenne érdemes valahogy lassú szüneteket beiktatva elkezdeni gondolkodni azon, hogyan és min lehetne változtatni.
Sokan gondolják, hogy „nekem jár a boldogság, mert megérdemlem”. És akkor jön a teljes mértékben igazságtalan élet, a problémák, a nehézségek, amiket meg kellene tanulni kezelni, különben a fejünkre omlik minden. Amikor azt gondoljuk, hogy az élet nyújt nekünk valamit, tévedünk. Az életünkben az lesz, amit képesek vagyunk elérni, amiért erőfeszítéseket teszünk, tanulunk vagy dolgozunk.
Nagyon sok ember boldogtalan, mert úgy érzi, gyerekkori vágyainak töredékét sem sikerül megvalósítania. És van, aki már nem is emlékszik kisgyerekkori önmagára, amikor még tágra nyílt szemmel nézett a felnőttek világára, jó esetben teljes érzelmi biztonságban és elfogadó családi légkörben. Felnőve a kívánságainknál nem az lesz a fontos, hogy jó listákat alkossunk, hanem az, hogy tisztában legyünk a személyiségünkkel.
