2000. november 17. Elváltak a szüleim

Kilencévesen hirtelen összedőlt a világ. Elváltak a szüleim. Én azonban a lelkem mélyén még sokáig reménykedtem benne, hogy egyszer újra együtt lesz a család. Akkor vált csak visszavonhatatlan valósággá, amikor megtudtam, hogy édesanyám újra várandós. De már az új, olasz párjától.

2001. szeptember 10. Rómába költöztünk

A húgom egy franciaországi nyaralás alkalmával jött a világra, idő előtt, és még hetekig a grenoble-i kórházban kellett maradnia. Kilenc hónapig laktunk ott, aztán továbbköltöztünk Rómába, ahová nevelőapukámat a munkája szólította. Négy évet jártam iskolába az olasz fővárosban. Kezdetben nagyon nehéz volt, aztán megtanultam a nyelvet, és hirtelen rengeteg barátom lett. Utólag úgy gondolom, jót tesz egy gyereknek, ha több különböző kultúrát megismerhet.

2005. augusztus 27. Újra Budapesten

Nevelőapámat áthelyezték Magyarországra. A hazatérés talán még nehezebb volt számomra, mint az elköltözés. Minden barátom Olaszországban maradt, és ez kamaszként engem érthetően rosszul érintett. A nyolcadik osztályt már Budapesten kezdtem el.

2006. szeptember 1. Táncos leszek!

Ezen a napon vettek fel a táncművészeti főiskolára. Emlékszem, a 9-es busz megállójában álltam, amikor megtudtam, és kimondhatatlan boldogság öntött el. Hároméves korom óta balettoztam, mert a műkorcsolyaedzések mellett erre is szükség volt, és később ugyan abbahagytam a műkorcsolyát, de a balett, a tánc szeretete mindig megmaradt. Amikor hazaköltöztünk Rómából, anyukám azzal próbált felvidítani, hogy beíratott a főiskola előkészítő kurzusára. Borzasztóan élveztem, és a következő évben fel is vettek néptánc és színházi tánc szakra.