„Kisfiam hallani se akar róla, hogy táborba menjen. Megéri erőltetni?”

Kérdés: Nyomasztó emlék gyerekkoromból: nyáron táborba kellett mennem. Minden nyáron. Anyám dolgozott, nem volt hol lennem. (Apám is dolgozott, de ő különváltan élt tőlünk.) Rosszullétekre emlékszem, amelyeket a tanárok nem akartak elhinni, azt mondták, szimulálunk, hogy ne kelljen reggel tornázni. Egy-két lány összeesett. Aztán kiderült: ételmérgezés. Strandok, ahová kiterelnek minket. Süt a nap, minden árnyékos hely foglalt. Idegen fiúk belöknek a vízbe. De ez még a jobbik eset. A meleg vizes medencében kell „lubickolnunk” órákig, hogy együtt legyünk, a tanárok szeme előtt. (Ami nem akadályozza meg, hogy idősebb urak a víz alatt fogdossanak, hozzánk dörgölőzzenek, esetleg üldözőbe vegyenek, na persze csak diszkréten.) Levelet írok haza. „Azonnal gyertek értem.” A levél soha nem jut el anyámhoz, a táborvezető elolvassa és kidobja. A férjemnek viszont egészen más élményei voltak. Ő jól érezte magát a táborban, igaz, csak nagyobb korától táborozott, és mindig az iskolai osztályával, a barátaival. A két gyerekünk mintha csak minket mintázna, bár mind a kettő fiú. A nagy tizenhárom éves, örömmel készül a barátaival vízi táborba, a kicsi nyolcéves, hallani se akar róla, hogy táborba menjen, pedig a barátaink valami nagyon jó, gyerekeknek való „mesetábort” ajánlanak, fiatal vezetőkkel, sok játékkal. Azt mondja, hogy majd ha nagy lesz, és a bátyjával együtt mehet… A férjem szerint ezzel nem szabad törődni, ha elmegy, majd jól érzi magát, és ezek a táborok már különben sem olyanok, mint amilyenekre én emlékszem. Mi legyen? Ha nagyon muszáj, meg tudjuk oldani – barátokkal, szomszédokkal hogy itthon várhassa meg, amíg mi is szabadságon leszünk.

Válasz: Ha meg tudják oldani, akkor ne menjen. Abban is igaza van a gyereknek, hogy szívesebben menne először a testvérével együtt. Sőt. Ha egy gyerek nem akar táborba menni, akkor még abban az esetben is keresnék más megoldást, ha nem kínálkozik így, ahogy Maga írja a levelében.

Biztos, hogy vannak, lehetnek jó „mesetáborok”, játszótáborok de én ide se küldeném el az ellenkező gyereket. És lehet, hogy nem is csak a gyerek ellenkezése tartana vissza (bár ez a döntő szempont), még ha volna is pénzem a nem kis summát kitevő tábori költség megfizetésére (persze: vannak olcsó, kedvezményesebb táborok is), hanem az is, hogy bizony vannak gyerekek és éppen a kisebbek között, akiket az ezekben a táborokban játszott játékok, mesék nem csak elbűvölnek, hanem – miután becsalták őket egy félig álom és félig valóságos világba, melynek nagyon intenzíven átélik a hangulatát – meg is rémítenek, vagy legalábbis ijesztgetnek, ami a különböző gyerekekre nagyon eltérő módon (és nem egyszer nagyon kedvezőtlenül) hathat.

A férjének biztosan igaza van abban, hogy azok a rossz emlékű táborok, melyek Magát nyomasztják, többé-kevésbé eltűntek, átalakultak. De azért ma is vannak olyan táborozások, ahol esetleg különböző fejlesztő foglalkozások ígéretével is csak hozzávetőleges gyerekmegőrzést biztosítanak, minden egyéni törődés nélkül. (Biztos persze, hogy ennek az ellenkezője is megtalálható.) És – ezt határozottan állíthatom – ma is vannak olyan táborok, ahol a táborvezetők titokban ellenőrzik a „kimenő” postát, s a kellemetlen leveleket valahol a tábor és a posta között „elveszítik”, s így ezek soha nem érkeznek meg a szülőkhöz. Van, aki pedagógiai indoklást is ad ehhez: a gyerek az első napokban még nem tudja felmérni, hogy jól fogja-e magát érezni, vagy nem, természetes, hogy honvágya van, minek a szülőket megijeszteni, mire leszaladnak, már kiderülhet, hogy a gyerek nem is akar elmenni… Igen, ez mind lehetséges, de az eljárás mégsem korrekt, és súlyosan sérti azokat a gyerekeket, akik tényleg, mindvégig haza akarnak menni, és akiket kétségbe ejt, hogy három levelük közül egyre sem mozdultak meg a szülei, akik pedig megígérték, hogyha ilyen levelet kapnak, rögtön jönnek.

Kifelé forduló, kapcsolatokat könnyen építő, a nyarat és a napfényt élvező gyerekek, ha kedvvel indulnak, valószínűleg jól is fogják érezni magukat egy kellő tapintató, szakértelemmel vezetett táborban. A befele forduló, nehezen kapcsolatba lépő – de nagyon hűséges, kitartó, mélyen érző -, az árnyékot s a hűvösebb időt szerető fiúk és lányok nehezebben illeszkednek egy tábori közösségbe. Legtöbbször elindulni sincs kedvük, s számukra az a jó, ha nem kell táborozni.