Különböző kulturális attitűdök és nemi ideológiák gyakran hangsúlyozzák, mi számít férfias vagy női viselkedésmintának. A nemi sztereotípia olyan általánosított előítélet, amelyet nők és férfiak által birtokolt tulajdonságokról, illetve szerepekről alkotnak. Ezek a káros attitűdök nőket és férfiakat egyaránt korlátozhatnak személyes képességeik kibontakozásában, valamint szakmai és magánéleti döntéseikben – mondhatni, e széles körben elterjed nézetek észrevétlenül fészkelik be magukat a mindennapjainkba, állandósítva ezzel az egyenlőtlenségeket.

Emellett a nemi ideológiák, különböző vallási kultúrák előírásai és más sztereotípiák egymást keresztezve nemcsak a megkülönböztetés, de rosszabb esetben az erőszak és megaláztatás melegágyai is lehetnek. Sokan gondolják úgy, hogy a nők és férfiak alapvetően különböznek egymástól – ami biológiailag igaz is. A pszichológiai különbségek viszont csekélyebbek annál, mint gondolnánk, a valóságban ugyanis sokkal több múlik a környezet és kultúra hozzáállásán, mintsem az egyén nemi hovatartozásán. A negatív klisék és a hozzájuk kapcsolódó magatartásformák felszámolását már kisiskolás korban érdemes lenne elkezdeni, hiszen ez az országok fejlettségi szintjétől függetlenül, globális szinten jelent megoldandó problémát a társadalomban.

Dacolni vagy alkalmazkodni?

Ha a nők alkalmazkodnak a nemi sztereotípiákhoz, benne van a pakliban, hogy bizonyos feladatok elvégzésére kevésbé tartják kompetensnek őket. Ha azonban felveszik a kesztyűt, szembeszállnak az előítéletekkel, és „férfiként” viselkednek (például dominanciát, ambíciót és racionalitást mutatva), gyakran ellenérzéseket váltanak ki a környezetükből. S hogy mitől is vagyunk igazán egyenlők, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a nőiesnek gondolt tulajdonságokkal rendelkező férfiak hasonló szintű megbélyegzésre („Egy férfi nem sírhat, ne légy gyenge!”). A Science című tudományos folyóirat 2017-es cikke szerint az értelmi képességekkel kapcsolatos nemi sztereotípiák már gyerekkorban kialakulnak, befolyásolva ezzel a kicsik érdeklődési körét és érzelmi fejlődését.

Kapcsolódó

Tényleg válságba került a férfiasság?

Sándor Anna

„Kutatások alapján a lányok hatéves koruktól kezdve kevésbé érzik magukat intelligensnek a fiúkhoz képest. Viszont

senki sem születik szexistának – sem a fiúk, sem a lányok. Van valami, amit mi, a társadalom teszünk velük ahhoz, hogy idáig jussanak”

– vélekedik Miriam Gonzalez, az Inspiring Girls nevű spanyolországi civil szervezet alapítója. A megbélyegzésnek tehát óriási szociokulturális háttere van; ezért is lehet, hogy bizonyos tevékenységeket, hobbikat és karrierlehetőségeket férfiasnak, míg másokat nőiesként könyvelünk el (nem véletlen talán, hogy az oktatásban több, míg az IT-szektor területén kevesebb nő vállal munkát).

Fotó: Getty Images

A megoldás az oktatásban rejlik. Ezért – ahogyan azt az UNESCO globális szintű oktatási megfigyelései is megállapították –, kulcsfontosságú lenne, ha a kormányok a tankönyveket, tanterveket és tanári képzési programokat is rendszeresen felülvizsgálnák, hosszútávon ugyanis csak így lenne lehetséges a kezdeti egyenlőtlenségek eloszlatása. Ez ügyben a tudomány is próbál pozitív lépéseket tenni, amit mi sem bizonyít jobban, mint néhány új kutatás, amelyek nemrég láttak napvilágot a külföldi szaklapokban.

Fikció és valóság a kreativitásban

Pszichológusok szerint a kreativitás a következő tulajdonságokból tevődik össze:

• kockázatvállalási képesség
• a status quo megkérdőjelezése
• nyitottság, egyedi és újszerű látásmód
• önérvényesülés és függetlenség

E tulajdonságok férfiasnak vélt jellege miatt az az általános közfelfogás, hogy a férfiak erősebbek ezeken a területeken. Snehal Hora pszichológus, a Buffalo Egyetem munkatársa szerint a nőket eleve kevésbé vonják be, mondhatni leértékelik a magasabb fokú kreativitást igénylő feladatokban, emellett a férfiakat potenciálisan, míg a nőket bizonyított teljesítmény alapján léptetik elő a munkahelyeinek. Hora kutatásában (melyet Applied Psychology című szakfolyóiratban tettek közzé) azt találta, hogy a férfiak kreatív teljesítményét a cégek automatikusan magasabbra értékelték, szemben a női munkavállalókéval – annak ellenére is, hogy mindkét nem azonos szintű kreatív képességekkel rendelkezik. Hora szerint az egyensúlyhiány feloldásának fontos lépése, hogy a cégek nőkben és férfiakban egyaránt tudatosítsák az előítéleteket, és segítsék őket azok leküzdésben. Szembeszállni a sztereotípiákkal azonban nem egyszerű. A határozott nőket ugyanis kevésbé tartják szimpatikusnak, szemben a szintén magabiztos kisugárzással rendelkező férfiakkal. Egy 2016-os, több mint 30 000 munkavállaló körében végzett felmérés szerint a vezető beosztásban dolgozó nők 30%-át nagyobb valószínűséggel illették főnökösködő, parancsolgató és agresszív jelzőkkel, mint a szintén magasabb beosztásban dolgozó férfiakat.

Fotó: Getty Images

Nemlétező különbségek a bölcsességben

Dilip Jeste pszichiáter szerint a bölcsesség összetevőit az empátia, az érzelmeink feletti kontroll, az önreflexió, a különböző nézőpontok iránti nyitottság, az elfogadás, önbizalom, tanácsadási képességek és a spiritualitásra való hajlam adják. Jeste a Frontiers in Psychology című tudományos szaklapban megjelent tanulmányából kiderül, hogy a nők az együttérzés és önreflexió, míg a férfiak a magabiztosság és önkontroll terén értek el magasabb pontszámokat.

Szakértők szerint a bölcsességnek androgünnek – azaz nem egy kifejezetten nemi csoportra jellemző tulajdonságnak – kellene lennie, így ezek a különbségek szociokulturális tapasztalásainkban gyökerezhetnek. Jeste szerint a legtöbb társadalomban a nőket és a férfiakat csecsemőkoruktól kezdve másként kezelik – minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy nők és férfiak érzelmi képességei eltérő módon kezdnek fejlődni az évek során, ami korai szülői neveléssel, valamint az oktatás és politika terén bekövetkező változásokkal lenne kiegyenlíthető. E tekintetben a legsikeresebb országok – Dánia, Norvégia és Németország – úgy tudták növelni például a pedagógia területén dolgozó férfiak számát (a legjobb esetben 10%-ra), hogy a nemek közötti egyenlőséget a szélesebb körű fejlesztési programok részévé tették, megcélozva ezzel a fiatal, pályaválasztás előtt álló férfiakat. 

A különbözőség nem minden esetben baj

Az Emelie Constant által vezetett, az European Review of Applied Psychology című folyóiratban megjelent tanulmány azt vizsgálta, hogy férfiak és a nők hogyan élik meg romantikus kapcsolataik intimitását. Korábbi kutatások a szerelem érzelmi komponenseként definiálják az intimitást. Constant szerint mindez alapvető fontosságú az általános jólét, az emberi működés és kiteljesedés szempontjából. Tanulmányában a női nem képviselői intimitás terén hajlamosabbak voltak fókuszba helyezni a nyílt kommunikációt és érzelmi közelséget, míg a férfiak inkább közös tevékenységekre, szabadidős programokra és szexuális együttlétekre szavaztak – ami talán nem is akkora baj, tekintve, hogy intimitással kapcsolatos igényeink egyénileg is változhatnak. Az intimitásban bekövetkező ellentétek egyik legjobb ellenszere az, ha tiszteletben tartjuk egymás személyiségét, valamint érzelmeinek változatos kifejezési módját.

Legyünk őszinték: a nemi sztereotípiák addig nem fognak eltűnni, amíg annak kártékony hatásai nem tudatosulnak; mind egyénileg, mind gazdaságilag és politikailag. A férfiak és nők közötti, létező személyiség- és tulajdonság béli különbségeket nem tanácsos versenyként felfognunk – annál inkább egymás tulajdonságainak kiegészítéseként, ami különösen akkor válik láthatóvá,

ha időt szánunk a megértésre, és nemcsak egyénileg, de globális szinten is hajlandóságot mutatunk a nemi sztereotípiák átértékelésére.

Kiemelt kép: Getty Images