Már két hete csak az inflációra gondolok… Amióta megegyeztünk, hogy az áremelkedés lesz ennek a rovatnak a fókuszában, folyamatosan a gazdasági híreket figyelem, nézem a statisztikákat és faggatom a közel-távol élő ismerősöket. Az adatgyűjtés végére az információk és a kilátások a mellkasomra ültek, kiirtottak minden más gondolatot az agyamból, a szorongás nem hagyott aludni. Aztán a szakértőkkel beszélgetve, spórolós online csoportokhoz csatlakozva megértettem, hogy tudatossággal és tervezéssel rengeteget dolgon változtathatok, és egyszer csak a bénultság átbillent tenni akarásba. Ez ráadásul nemcsak az anyagi helyzetemen segít, hanem a lelkiállapotomon is, mert azt érezhetem, hogy hatással vagyok az életemre, és kézben tudok tartani dolgokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól nem fogok szentségelni a boltban, vagy nem nézem aggódva a gázórát, de az mindenképpen megnyugtat, hogy vannak lehetőségeim, amelyekkel az elkövetkező időszakot élhetőbbé tehetem.
Volt már ilyen
Fogas kérdésekben – legyenek azok magánéletiek, szakmaiak, gyerekneveléssel vagy lakásfelújítással kapcsolatosak – előszeretettel fordulunk azokhoz, akik már jártak hasonló cipőben. Az idősebbek tapasztalatai és a hagyományos módszerek infláció idején is rengeteget segíthetnek.
– Legutóbb a kilencvenes évek elején volt a mostanit meghaladó infláció – mondja Himer Csilla pénzpedagógus. – Érdemes megkérdezni azokat, akik a rendszerváltáskor voltak aktív korúak, egészen biztosan szolgálhatnak hasznos tippekkel-trükkökkel. Most vannak olyan élelmiszerek, amelyek több mint ötven százalékkal lettek drágábbak, és mivel boltba gyakran járunk, ez nagyon fáj. Általános megfigyelés, hogy amikor nőnek a bevételek, ehhez hozzáigazodnak a költések is. Nincs ezzel semmi gond, de vajon mihez kezdünk, amikor a helyzet változik? Most már szinte mindenki kénytelen beosztással élni, ami azt jelenti, hogy elő kell venni a kockás füzetet meg a tollat, és sorba venni az összes kiadást. Mindent fel kell írni, az utolsó csomag rágógumit is, nem szabad elfelejtkezni az előfizetésekről, az utalással kiegyenlített költségekről sem. Majd jön a bevételek listázása, amibe a rendszeres jövedelmen kívül beletartozik a családi pótlék, a különböző juttatások vagy a cafeteria. Ezek után kezdünk priorizálni: először is, mi az, amire nincs szükségünk, mert csak kényelmi kiadás, tudunk nélküle élni, vagy elhalaszthatjuk jobb időkre? A megmaradtakból sakkozunk, hogy vajon biztos olyan mennyiségben van-e rájuk szükségünk, mint eddig, és itt újra belép a rezsiköltség. Kell százhúsz tévécsatorna, vagy elég harminc? Érdemes átnézni a biztosításokat, az általános hétköznapi fogyasztást is. Lehet, hogy márkát tudunk váltani, mert a saját márkás mosogatógép-tabletta vagy ásványvíz is pont olyan jó, például azért, mert ugyanazon a gyártósoron készül. A tudatosság elengedhetetlen, megéri az akciókat figyelni, de csak azért ne halmozzunk fel valamit, mert épp olcsó, ha ugyanis nem fogyasztjuk el, akkor az valójában pénzkidobás. Legyünk tisztában a készleteinkkel, mi van a kamrában, a szekrényben, a hűtőben. Csak azt vásároljuk meg, amire szükségünk van, de bizonyos termékeknél mérlegelhetünk, hogy most vegyünk nagyobb mennyiséget, mert két hét múlva már lehet, hogy drágább lesz. Számolni kell a közlekedéssel is, ugyanis a benzinársapka nem sokáig tartható, és vigyázzunk az egészségünkre, mert várhatóan a gyógyszerek ára is elemelkedni fog. Terveznünk kell: legyen elképzelésünk arról, hogy legalább év végéig hogyan zajlik majd a családi pénzmozgás, majd folyamatosan ellenőrizzük, tartjuk-e magunkat ahhoz, amit kitaláltunk. Szükség van a tudatosságra, bármennyire nincs hozzá kedvünk, és ellentmond mindannak, amit a fogyasztói társadalomban megszoktunk. A jelenlegi helyzet nem az a tipikus árubőséges Kánaán, én bizonyos termékeknél számítok választékszűkülésre és időszakos hiányra, mint ahogy néhány településen már a nyáron is akadt gond, például nem volt liszt, cukor, tej, olaj.
A tudás hatalom
A pénzügyi tudatosság, a spórolás tanulható. Augusztusban az egész országot sokkolták a KSH adatai, miszerint egy év alatt az élelmiszerek ára 27%-kal emelkedett, a kenyér 58, a sajt 52, a száraztészta 49, a tejtermékek 44, a baromfihús 39 százalékkal kerül most többe. A közhangulatot fokozta a rezsi drasztikus emelkedése, és az online oldalakat hirtelen elözönlötték a spórolási tippeket soroló cikkek, amelyekben a rutinos háziasszonyok is találhattak új ötleteket. Én például tudtam, hogy a hűtőszekrényt hét fokra érdemes beállítani, mert úgy a leggazdaságosabb, de mostantól figyelek arra is, hogy a hátulja legalább tíz centiméterre legyen a faltól, és hogy a hátsó rácsot rendszeresen leporoljam, mert így is spórolhatok az áramon. Az köztudott, hogy a zuhanyzás összehasonlíthatatlanul gazdaságosabb a kádban fürdésnél, de ahhoz sokaknak pontos számok kellenek, hogy elhiggyék: a mosogatógéppel mosogatás jobban megéri, mint a kézi, folyó vizes. Az étkezéssel nekem könnyű dolgom van, mert szeretek főzni, de mostantól nincs is más választásom, mert egy ötfős háztartást rendelt ételekkel ellátni vagy folyton étterembe járni tarthatatlan volna. A menütervezés és a bevásárlólista-írás sok családban beválik, ezt a legjobb akcióvadászattal kombinálni, és a maradékokkal előre kalkulálni, mert sokszor azokból kerekednek a legjobb fogások. (Erről is érdemes megkérdezni az idősebb generációt, nekik ezen a téren óriási rutinjuk van, és örülni fognak, hogy segíthetnek, megoszthatják a tudásukat.)
A drasztikusan növekvő árak mindannyiunkat rákényszerítenek, hogy tudatosabban osszuk be a pénzünket. Ennek egyik sarokköve, hogy megszüntessük az impulzív vásárlást. Alap, hogy mindig jóllakottan menjünk élelmiszerért, éhesen ugyanis hajlamosabbak vagyunk a szükségesnél jóval több dolgot megvenni. Az online vásárlásoknál is önuralmat kell gyakorolnunk, különösen a vonzó akciók idején, mert ilyenkor több olyan terméket bezsákolunk, amire igazából nincs szükségünk. A szakértők azt ajánlják, hogy tegyük a kiválasztott árut a virtuális kosárba, majd apróbb termékeknél várjunk a végső megrendeléssel egy napot; kisebb összegű, de nem mindennapi fogyasztási cikkek előtt egy hetet; nagyobb összegnél pedig két hetet, így van időnk mérlegelni.
Varrjuk be a pénztárcát!
November utolsó péntekje a fogyasztói böjt ünnepe, a Ne Vásárolj Semmit Nap, amikor a krónikus túlfogyasztás elleni tiltakozásként világszerte egyre többen nem vesznek semmit. Ez idén november 25-re esik, de a családi költségvetésnek az tenne igazán jót, ha minden héten tartanánk egy olyan napot, amikor nem nyitjuk ki a pénztárcát, nem vesszük elő a bankkártyát, és nem fizetünk semmit online. Ilyenkor nincs menzán étkezés, boltba menés, automatába érmehajigálás, ételrendelés, mozizás, kocsmázás. Kell hozzá némi előrelátás, de van cserébe közös főzés, ráérős étkezés, uzsonnacsomagolás, maradékhasznosítás, és büszkeség, hogy megoldottuk!
