A hozzám írt levelekből látom, nem egy szülő szorong az iskolakezdéstől. Különösen az első osztályt kezdő gyerekek szülei aggodalmaskodnak: Mi lesz, ha a gyerek nem fog otthon semmit elmondani? Az e-napló, a „cerka” sem fog mindent megoldani! Ez a gyerek minden cuccát el fogja hagyni! Na, szépen fog bemutatkozni a tanító néni előtt! Csupa negatív jóslás.

Pedig így iskolakezdéskor inkább bizakodni kell, biztatni. A szülőknek kicsit jobban kell hinniük a gyerekükben, mert ezzel is nőhet az önbizalma, ahelyett, hogy a szorongását növelnénk. Főleg az elsősöknél és a felső tagozatba lépőknél, no meg a középiskolát kezdőknél fontos ez, hisz ott lesz kisebb-nagyobb ugrás.

A legkisebbeknek különösen sok új „kincsük” lesz. Kezdetben. Ezek idővel átmennek „cucc”-ba, végül „na, az is otthon maradt” lesz belőlük. Hogy miféle kincsek? Hát a színes pálcikák, korongok, néhol még betűkártya is. Aztán a hét nyelven beszélő tolltartó, a kikunyerált (s egyben felesleges) 24-es ceruzakészlet, filc, zsírkréta, a dizájnos ceruzahegyező, a többiről már nem is beszélve.

Az elején az adódó varázslatos pillanatokat azért érdemes megragadni. Ilyen pillanat lehet az is, amikor a gyerekkel együtt kitaláljuk, hogyan jelöljük a holmiját. Mi legyen a jel, amiből felismeri a fogyóeszközként használódó ceruzáit, a radírját és az összes apróságot, ami az övé. Ez a közös munka az együtt dolgozás élményén kívül azért is szükséges, mert az iskolában fog kiderülni, hogy tizennyolc ugyanolyan dizájnos füzet, tolltartó és egyéb eszköz van az osztálytársak birtokában. Az esetek többségében a tanító néni ügyessége, tapasztalata sokat segít abban, hogy a saját eszközeit mindenki felismerje, és mindenkinél ott legyenek, amikor szükséges. 

Mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy az új élmények halmaza – új a hely, újak az osztálytársak, más az udvar, sok új, eddig ismeretlen szabályt kell megszokni – erősen igénybe veszi a gyerekeket. Elfáradnak. A gyerekünk ismeretében, az ő vérmérséklete szerint kell az „akklimatizálódási időt” bevezetni. Ez mindenkinél más. Kinek egy kis szaladgálás suli után, kinek kis játszóterezés, vagy esetleg hazafelé egy beszélgetős vagy éppen hallgatós séta tesz jót, ez pihenteti. Az új iskolatáskával – ha éppen nem mázsányi – lehet egy kicsit „túrázni”, büszkélkedni. Egy nemrég óvodás gyereknek komoly fegyvertény, hogy első osztályos lett.