A posztokat olvasva szembesültem azzal, mennyire más lett a szülészet, nőgyógyászat azóta, hogy én anya lettem.

Az elmúlt húsz évben óriásit változott a rutin, illetve az orvos és páciens közötti viszony. Az előző generáció orvosi rendszerében a hálapénz szakmai és emberi szervezőerővel bírt. Nemritkán orvosi döntéseket torzított az anyagi érdek, a szakmai protokollok gyakori hiánya pedig mozgásteret adott a pénzvezérelt szakembereknek. A szakmai gyakorlat sokszor szokásokon, és nem evidenciákon alapult. A szokások és a tapasztalat bizonyos esetekben nagyon jól működnek, főleg ötvenéves gyakorlat után. Ebből a szakmát megtanulni viszont nem lehet. Az, hogy én női nőgyógyász vagyok, már egyáltalán nem extrém, öt év múlva a férfi nőgyógyász lesz a különleges. Az orvosi egyetem lányokkal van tele. Én pont egy olyan időszakban kerültem a magyar egészségügybe, amikor a korábbi bebetonozott rendszer kezdett repedezni. A hálapénz a páciensek és az orvosok számára is átláthatatlan rendszert tartott fenn. Nem jó dolog a bizonytalan megélhetés, és nem jó dolog a bizonytalan ellátás sem. Az a generáció, amelyik még otthonosan, rutinosan mozgott ebben a világban, lassan nyugdíjba vonult, és új szempontok merültek fel az ellátók és az ellátottak részéről is a kiszámíthatóság és a stabil ellátás megalapozására.

Miben más a fiatalabb orvosgeneráció?

Ránk szakadt a szakirodalom, a nemzetközi ajánlások, az evidenciák, a lehető legjobb értelemben.

Mindent megtettünk, hogy elolvashassuk a legújabb külföldi kutatási eredményeket, és ez nagyon komoly szemléletváltást eredményezett. Az interneten rengeteg a hülyeség, de orvosszakmai szempontból igazi kincsesbánya. Nem mindegy, hogy egy tapasztalt orvost kérdezünk-e meg, vagy a világ összes tapasztalt orvosát; mi már hozzáfértünk a nemzetközi adatbázishoz. A szülészet nagyon bonyolult, és még több volt benne az emberi faktor akkor, amikor nem érkeztek a világ minden tájáról orvosi információk. Nagyon sok nő nem tudta pontosan, mi történik vele, és teljes mértékben rábízta magát az orvosra. Szomorú történeteket hallani a szülészet sötét oldaláról, de szerencsére egyre kevesebb az olyan kórház, ahol még működik az „így szoktuk” elve.

Hogyan válasszunk magunknak nőgyógyászt?

El kell engedni azt, hogy az ember talál egy nőgyógyászt fiatalon, aki kíséri a szülésnél, megoperálja a miómáját, majd megfelelően támogatja a klimax idején is. Sokan úgy csinálnak, mintha mindenhez értenének, hogy ne veszítsék el a pacientúrájukat. De senki nem ért mindenhez. Nyugaton úgy működik, hogy mivel te vagy a legjobb a mellső fali hüvelyplasztikában, gyere be nyolcra, és te végezd el mind a három műtétet. Holnapután viszont én csinálom meg a három hátsó falit, mert abban én vagyok a legjobb. Így mindenki jól jár. Korábban egy pici magánrendelőben előfordulhatott, hogy ha felmerült egy fogas kérdés, a nőgyógyászok nem elirányították egy kollégához a pácienst, hanem válaszoltak, és nem árulták el, hogy nem tudnak a témáról eleget. A magánellátás térhódításával a betegnek el kell döntenie, mi az, amiért fizetni akar, és ehhez neki is tisztában kell lennie a betegségével, a lehetőségeivel és az orvos szakterületével. Megjelenik az ellátásban a minőségi kontroll, betegként is könnyebb tájékozódni.

És mit lát rajtunk, nőkön, hogyan változott meg a nőgyógyászati ellátáshoz, szüléshez való viszonyunk?

Jaj, elnézést! – kiált fel, amikor meghallja, hogy kislánya a délutáni alvásból felébredve sírdogál. Megölelgeti, megpuszilgatja, és mellre teszi. Amíg szoptat, folytatjuk a beszélgetést. – A nőknek is a fülükbe jutott, hogy az egészségügy is egy szolgáltatás, ahol mindenkinek a legjobb ellátás jár. Nem húzzák be fülüket, farkukat, hanem tájékozódnak, utánajárnak mindennek. Kitárult a világ, gyorsan ki lehet deríteni, hol juthatnak megfelelő ellátáshoz. Én úgy látom, hogy sokkal többet tudunk, és jóval bátrabban mondjuk ki a véleményünket. Végre.

Igen, de az információáradatban néha nehéz kiválasztani, kinek higgyünk.

Szerencsére ezen a téren is jelentős a fejlődés, de azért rengeteg az interneten a félorvosi információ, a félrevezető tanács vagy a marketingcélú hazugság. A nők fantasztikus piaci erőt képviselnek, ezt sok cég igyekszik kihasználni szorongáskeltő félinformációkkal, majd a borsos árú terápiával. Figyelek arra, hogy az interneten ne mondjak olyat, hogy ha ezek a tünetek, akkor ez a betegség. Az internetes orvosi információk ingoványos terület. Nagyon könnyű tévedni. Ha bármilyen tünetre rákeresek, biztos, hogy az első három találat között szerepel majd, hogy agydaganatom van. Az egyszerűsítés sokszor káros, pedig az emberek imádják az egymondatos válaszokat. Az emberi szervezet sajnos és szerencsére nem ilyen egyszerű.

Mi motiválta az Instagram-oldal létrehozásakor?

Nekem rezidensként nehéz volt elfogadnom, hogy számtalan kérdésre nem volt egyértelmű válasz, de mindenki úgy csinált, mintha volna. Ha elolvassuk a szakmai irányelveket, a hőhullámra az elsődleges javaslat ma is a viselkedésterápia, vagyis az, hogy az érintett nyissa ki az ablakot. Sok az olyan dolog, ami a nőknek szubjektív szenvedést okoz, rontja az életminőségüket, de ezekre a kérdésekre alig létezik megfelelő szakmai válasz. Az orvosoknak és a tudománynak nehezére esik ilyen „piszlicsáré”, hétköznapi dolgokkal foglalkozni, mint a hőhullám. Márpedig igenis van rá kutatás, temérdek adat, ennek megfelelően szakmai állásfoglalás is. Arra a kérdésre például, hogy szexelhetünk-e terhesség idején, tilos orvosként azt mondani, hogy én, doktor X. Y. így gondolom, mert szerintem így logikus. Nem az a fontos, hogy egy orvos mit gondol, hanem az, hogy a jól megtervezett és átgondolt vizsgálatok eredményeinek értelmezésekor mit láttunk. Engem iszonyúan zavart, hogy az életmódbeli kérdésekre nem volt hiteles válasz. Amikor a fiamat vártam, akkor tűnt fel igazán, milyen sok kérdés és furcsa testi érzet merül fel egy várandós nőben, amire szakmabeliként is nehéz választ adni. Ráadásul a női panaszok elbagatellizálásához társadalmi szinten kapcsolódik a történelmi rögeszme is, hogy a nők legyenek tiszták, szűziesek, és viseljék el a fájdalmat, ennek következtében kialakult egy csomó ostobaság. Hordjanak fehér pamutbugyit, kismamaként kerüljék a párjukat, viseljék el a menstruációs kínokat. Inkább ne csináljanak semmit, és én akkor orvosként nem kerülök bajba, mert én előre szóltam.