A beszámolók alapján a résztvevőknek még mindig a közösség, a társak támogatása a program egyik legnagyobb ajándéka. A diéta és a mozgás rajtuk múlik, de nem is sejtették, milyen sokat számít az, amikor van kihez fordulni bármilyen dilemmával, örömmel, szomorúsággal. Ahogy egyikük fogalmazott, ez „ítélkezésmentes övezet”, neki például ez az első ilyen női közösség az életében. Az elmúlt időszakban sok tabunak számító kérdés felmerült, ezekből most túlnyomórészt név nélkül szemezgetünk.
Ó, ez nem volt benne a leírásban!
A sok folyadék frissebbé tesz, simábbá varázsolja a bőrt, és ha valaki megfelelően hidratált, akkor kevésbé hajlamos a nassolásra. „A gondos étkezés és megfelelő folyadékmennyiség jutalma egyértelműen a kiegyensúlyozott bioritmus, emésztés. A folyadékfogyasztásra most már nemcsak a hétköznapokban próbálok figyelni, viszont aki iszik, annak a mosdóba is kell mennie, ez pedig nem minden utazáson, kiruccanáson egyszerű kérdés. Nálam még erős beidegződés, hogy ha elmegyek valahová, utána már sokkal kevesebbet iszom, mert az a biztos. Ez nyilván nem ideális, de sokkal jobb a helyzet, mint a Covid első hullámaiban, amikor szinte egyáltalán nem ittam.” A mosdóval a többieknek is akadt gondjuk, a sok víz és zöld tea nem probléma, amíg otthon vannak, vagy a munkahelyen, de akinek több mint egy óra a hazaút, annak bizony előrelátónak kell lennie.
A rostok okozta kihívásokról szintén keveset lehet olvasni, pedig azoknak, akik éveken keresztül leginkább lisztes, feldolgozott élelmiszerekre alapozták az étrendjüket, komoly változásokat hoz a sok gyümölcs és zöldség. A klasszisokkal jobb emésztés, az új ízek, izgalmas fogások vannak a mérleg egyik serpenyőjében, a másikban pedig a hüvelyesek, káposztafélék keltette gázok. Jó hír, hogy egy idő után alkalmazkodik a szervezet, és ezek a finom zöldségek már nem puffasztanak annyira.
Nők vagyunk
Bár különböző a résztvevők életkora, a női egészséggel és szexualitással kapcsolatos kérdések sok mindenkit érintenek. „Amivel a program elején nem számoltam, az a menstruációt megelőző egyhetes éhségrohamok és édesség utáni sóvárgás. Ilyenkor legalább háromszorosára nő a kísértésfaktor. Először nem értettem, mi bajom van, de mikor elérkezett a várt időpont, rájöttem. Utána mintha elvágták volna, ment minden az eredeti kerékvágásban. Hihetetlen a női szervezet működése! Most már felkészültebb vagyok. Nagy-Kónya Rebekával, a dietetikusunkkal is konzultáltam a kérdésről, úgyhogy ott van mentőövnek a dió, a magas kakaótartalmú étcsoki és a magnézium, de valljuk be, nehéz megszokni!”
Az egészséges életmód sokaknál nem várt, de annál örömtelibb eredménnyel is járt. „Jelentős változásokról mesélhetek a házasságunkban! Korábban sok hullámvölgyet megéltünk… Nekem a gátlástalan cukorzabálástól korai klimaxom lett, négy évig nem menstruáltam. A szex sem volt jó. Kötelességből csináltam, de ritkán élveztem, így szegény férjem is. Na, most, hogy szépen karcsúsodom, izmosodom, már én is másképp nézek magamra. A ciklusom tavasz óta visszaállt a megfelelő ritmusba. A férjem szerelmesebb, mint valaha, és a szexuális életünk is olyan, mint friss házasként. Hogy ennek az önszereret, a dicsérő szavak vagy a normális hormonműködés az oka-e, azt nem tudom. Csak élvezem, hogy végre az a nagybetűs nő lehetek, akire kislány korom óta vágytam.”A párkapcsolatban élők mind pozitív fejleményekről számoltak be, a társak nagyra értékelik a vonzóbb, magabiztos nőt, de akad az életmódváltók között olyan, aki úgy érzi, neki magának kell még egy kis idő, hogy a libidója visszatérjen.
Tóth Zsuzsanna sosem titkolta, hogy a klimax okozta súlyfelesleg és alvási problémák miatt jelentkezett a programba. Erről a témáról még manapság is kevesen mernek beszélni, ezért ismerősök és ismeretlenek nagyra értékelik az őszinteségét, és bátran kérdeznek tőle.
– A klimax nem a világ vége! A tüneteket helyes életmóddal, egészséges táplálkozással, sok folyadékkal, testedzéssel jelentősen lehet csökkenteni. Én már lényegesen jobban alszom, fittebb vagyok, és nem önt el úton-útfélen a víz. Ráadásul, olyan jó érzés, hogy büszkék rám az osztályon, az orvosok és a nővérek egyaránt! Mindig kérdezik, mit főztem, mit eszem, hogy csinálom, hogy ennyit fogytam. Beszélgetünk a helyes étkezésről, kipróbálják, és jobban odafigyelnek ők is arra, mit esznek.
Elmondom hát mindenkinek
Azzal, hogy törődnek a testükkel, fókuszba került a lelkük is, sokaknál időben egészen messze nyúlnak vissza a felismerések. „Egy borzasztóan szívmelengető dolog költözött az életembe az elmúlt hónapokban, ez pedig az »igenis elég jó vagyok« érzése. Nyomasztó abban a tudatban felnőni, hogy lány lettem, pedig apukám fiút szeretett volna. Bár csak ritkán éreztette ezt, de tudat alatt mindig ez ösztönzött arra, hogy fiúsan helytálljak az élet nagy kihívásaiban. Sokszor teljesíthetetlen elvárásokat támasztottam önmagammal szemben, csak azért, hogy legyőzzem a saját magam elé gördített akadályokat. Az új életemben ennek az érzésnek már nincs helye. Az elmúlt hónapokban csupa olyan dolgot próbáltam ki, amit én választottam, és ha nem szerzett örömöt, nem folytattam. Felszabadító ez az érzés, büszke vagyok az elhatározásomra: Elég jó vagyok! Pont így.”
A csapattagok visszajelzései soha nem bántók, és a társak történetei, posztjai gyakran segítik az önreflexiót. „Sokkal összeszedettebb vagyok, mióta elkezdtük az életfejlesztést, és mióta elsírtam az életmódváltó társaknak, mennyi nehézség nyomja a lelkem anyaság, munka, háztartás, családi és baráti kapcsolattartás tekintetében. Nekem nagyon nagy tanulság, hogy az életmódváltás azt is jelenti, hogy kiseperjük a bennragadt érzéseket is, a ránk ragadt kilók és rossz szokások levetkőzése mellett. Kezd önbizalmam lenni ahhoz, hogy vállaljam a jót és a rosszat is. Idáig a nehézségeket, de a sok örömöt is nehezen, vagy alaposan megszűrve mertem megosztani másokkal, mert féltem, mit gondolnak, vagy hogy esetleg visszaélnek vele. De most az arany középúton járok, megengedem, hogy másoknak más aspektusaik legyenek, azok az övéik, és engem nem kell hogy ez bármilyen szinten is bántson. Jó, hogy van itt egy bizalmi kör, ahol nem kell félni a rosszindulatú megjegyzésektől és a bírálattól.”
Miután kicsit távolabbról is magukra tudnak nézni, az empátia is erősebbé vált bennük. „Többször előfordult, hogy ismerősök érdeklődtek, miként állok az életmódváltással. Ilyenkor örömmel próbálom összefoglalni a lényeget. Mikor ahhoz a ponthoz érek, milyen fontos, hogy fejben, lélekben is változzon az ember, gyakran elvész a másik fél érdeklődése. Ő arra kíváncsi, hogy lehet lefogyni, csinosnak lenni, a lelki ügyek már nem érdeklik. Ez eleinte rosszulesett, de rájöttem, hogy ilyenkor azért hárítanak, mert a változáshoz mélyen magukba kellene tekinteniük. Beszélni kellene elfojtásokról, kudarcokról, nehézségekről. Olyasmiről, amit maguknak is nehezen vallanak be. Olyan dolgokról, amelyek miatt este megeszik a maradék tejfölt a hűtőből vagy az egész doboz bonbont a tévé előtt. Mivel nekem sem volt könnyű, sőt még mindig dolgozom magamon, a jövőben majd okosabban fogalmazok, mert szeretném, ha az emberek rájönnének és megtapasztalnák, hogy életmódot váltani megéri. Nagyszerű lehetőség a hosszú távú, valódi, nem csak látszólagos változáshoz.”
Önismeret és önszeretet
Az életmódváltók zárt Facebook-csoportjában pezseg az élet, a tagok recepteket, tippeket osztanak meg, tanácsot kérnek, biztatják egymást. A havi online találkozókon léleksimogatás folyik, már-már csoportterápia jelleggel. Gyakran felmerült, milyen jó lenne élőben találkozni, és Kovácsné Tóth Hajni nem is töprengett sokáig, ottalvós buliba hívta meg az egész csapatot Nagyszénásra, és példát mutatott vendégszeretetből, nyitottságból, kedvességből.
– Én csak későbbi vonattal tudtam utazni – idézi fel az augusztus végi szombatot Sárvári Györgyi pszichológus –, és mindenki ott várt a pályaudvaron egy-egy pohár meggyborral a kezében. Már a Hajniék házához vezető út remek hangulatban telt, úgy örültünk, mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig csak egyszer találkoztunk korábban. Amíg mi az asztal körül beszélgettünk, és csereberéltük az egymásnak hozott apróbb ajándékokat, Hajni férje, Csaba folyamatosan sütötte a finomságokat a grillen, amelyeket aztán egészséges desszertek követtek. Miközben ki-ki elmondta, hogy van, mennyit változott az elmúlt fél év alatt, és kiderült, hogy a többség számára a lelki utazás volt a legerősebb élmény. Ehhez kapcsolódott az a meglepetés is, amivel én készültem: képekkel a bennünk élő gyermeket szólítottuk meg. Három-négy órába telt, mire mindenki elmondta a saját történetét, azt, mit élt meg. Az önismeret és az önszeretet fontos állomása volt ez. Egészen mélyre ástak magukban a résztvevők, együtt sírtunk és nevettünk, megható volt látni, milyen mértékben nyílnak meg egymás előtt, és milyen empátiával, szeretettel reagálnak a másikra. Csak pozitív, támogató mondatok hangzottak el, mindent beleadtak, hogy valamiféle kapaszkodót tudjanak nyújtani egymásnak. Pont a végére értünk, amikor egyszer csak megjelent Szilágyi Mihály mentőtiszt, aki szabadidejében zenél, és onnantól együtt énekeltünk, táncoltunk. Olyan volt az egész, mint egy tábor, luxuskörülmények között. Kettesével, hármasával aludtunk a szobákban, reggel ágyba kaptuk a kávét, és frissen sütött omlett várt bennünket a teraszon. A hétvége egyik legfőbb tanulsága – amire nagyon jólesett rácsodálkozni –, hogy az egészen eltérő környezetből jövő, különböző életkorú és élethelyzetű nők is mennyire egymásra tudnak találni, ha mindannyian jó szándékkal és tenni akarással vesznek részt a közös tevékenységekben.
Fotó: Getty Images
