Az elmúlt héten hatalmas vihart kavart, amikor néhány nappal azután, hogy Adam Levine felesége, Behati Prinsloo bejelentette, hogy a duó harmadik gyermeküket várja, egy Sumner Stroh nevű Instagram-modell egy TikTok-videóban leplezte le, hogy viszonya volt a Maroon 5 frontemberével, méghozzá egy éven keresztül. Adam Levine egyelőre tagadja, hogy megcsalta volna terhes feleségét, az egyébként Victoria’s Secret-modell Behati Prinsloót, csupán annyit ismert el, hogy online beszélgetett Sumnerrel, de azóta két másik nő is előállt azzal, hogy nem megfelelő kapcsolatokat folytatott velük. De vajon miért tesz ilyet olyasvalaki, akinek látszólag mindene – siker, pénz, csillogás, na és persze gyönyörű feleség és gyerekek – megvan?
Négy fal között
Azt, hogy mi történik közismert emberek első pillantásra tökéletes párkapcsolatában, kívülről aligha lehet és még kevésbé kell megítélni: már csak azért sem, mert ahány párkapcsolat, annyiféle megközelítés létezhet, ha a hűtlenségről van szó. Minden kapcsolatban máshol húzódnak a határok: vannak, akik számára a szexualitás a vízválasztó, másoknak viszont az sem fér bele, ha partnerük bármilyen formában energiát, figyelmet, szeretetet visz ki a kapcsolatból.
Jelenségként ugyanakkor érdekes, hogy a bevezetőben idézett esetek (és a további sok hasonló történet) megdönteni látszanak azt a vélekedést, miszerint a hűtlenség elsődleges motivációja szexuális jellegű és a probléma gyökere, hogy a hűtlen fél szebbet, jobbat keres, mint amilyen „otthon van”, továbbá, hogy a hűtlenséget semmi sem váltja ki biztosabban, mint pár felszaladt kiló vagy egy kinyúlt mackónadrág (mint ahogyan azt egy hazai fitneszguru is kijelentette).
A címben szereplő sztárok kapcsán éppúgy nehéz ilyesmit valószínűsíteni, mint ahogy vélhetően nem volt ilyen kiváltó ok Beyoncé, Cardi B. vagy épp Eva Longoria partnereinek hűtlensége esetében sem. Hogy akkor mi van a háttérben? Az az egyszerű tény, hogy
a hűtlenség mozgatórugói legalább olyan komplexek, mint maga a párkapcsolat.
Jóval bonyolultabb
Erre a komplexitásra utal, hogy a hűtlenség világszerte kifejezetten gyakori jelenség, ami ráadásul megjelenhet a legkiegyensúlyozottabb, legtartalmasabb párkapcsolatokban is, és ami – bár a cikk alapvetően a címben felvetett problémára fókuszál – heteroszexuális és meleg kapcsolatokban egyaránt jellemző, és messze nem csak a nők esnek áldozatául.
Nemzetközi adatok szerint minden negyedik (egyes adatok szerint csak minden ötödik) párkapcsolatban élő, vagy házas ember csalta már meg a partnerét. Figyelembe véve, hogy az önbevalláson alapuló felmérések eredményeit egy ilyen témában eleve érdemes fenntartásokkal kezelni (sokan lesznek, akiknek eszük ágában sem lesz beszámolni az esetről), feltételezhetjük, hogy a párkapcsolati hűtlenség aránya még ennél is nagyobb lehet. Nem csoda, hogy az okok régóta erősen foglalkoztatják az emberi viselkedést kutató szakembereket.
A Kinsey Kutatóintézet egyik munkatársa, aki az elmúlt évtizedek legátfogóbb amerikai szexkutatásáért is felel; Dr. Justin Lehmiller egy a Journal of Sex Research című folyóiratban publikált kutatásra hivatkozva korábban blogján gyűjtötte össze, melyek a hűtlenség legáltalánosabb mozgatórugói, és az általa bemutatott eredmények nagyon jól rímelnek más, a témával foglalkozó kutatások megállapításaira is.
A Lehmiller által idézett vizsgálatban 495 felnőttet (nőket és férfiakat egyaránt) faggattak ki (esetleges) hűtlenségük motivációiról egy rendkívül alapos, 77 kérdést felsorakoztató kérdőív segítségével, majd válaszaik alapján
8 fő hűtlenségi okot tártak fel,
melyek – nem gyakorisági sorrendben – a következők:
Harag
Meglepő lehet, de a válaszadók egy jelentős része esetében a hűtlenség motivációja egyszerű düh vagy bosszúvágy volt: vissza akartak vágni partnerük vélt vagy valós hűtlensége miatt, esetleg más, a párkapcsolatra nézve negatív hatású cselekedete miatt akartak elégtételt venni rajta.
Szexuális kielégítetlenség
A kutatók ezen ernyő alá sorolták azokat a válaszokat, amelyek arról tanúskodtak, hogy a félrelépők az otthoninál lényegesen több vagy más jellegű szexre vágyva eveztek tiltott vizekre.
A szerelem hiánya
Ebbe a kategóriába a „nem vagyok benne biztos, hogy a nekem megfelelő emberrel vagyok”, a „kiszerettem a partneremből” és a „meguntam a páromat” – jellegű válaszokat sorolták.
Elhanyagolás
A megkérdezettek egy része a partnerrel együtt töltött minőségi idő hiányát, a magárahagyottság érzést és a gyakori konfliktusokat emelte ki, amikor hűtlensége okáról kérdezték.
Az elköteleződés hiánya
A válaszok tanúsága szerint a
hűtlenségek egy része mögött kötődési zavarok, nem világosan megfogalmazott párkapcsolati keretek (például: nem tudtam, hogy járunk), vagy a közös jövőre vonatkozó eltérő elképzelések álltak.
A körülmények hatalma
A hűtlenség kapcsán sokan kiemelték a külső körülmények szerepét: nyaralás, alkoholfogyasztás, alkalom a félrelépésre, nehezen elhárítható közeledés.
Alacsony önbecsülés
A félrelépők egy része a megcsalástól önbizalmának erősödését remélte, és saját értékességét szerette volna bebizonyítani partnerének.
Változatosság iránti igény
A válaszadók egy részét pedig egyszerűen a változatosság gyönyörködtette, ők úgy fogalmaztak, hogy a félrelépés elsődleges oka a kaland és az újdonság iránti vágy volt.
Ugye, hogy nem is olyan egyszerű a képlet, igaz? Bár alig tudunk valamit a ragyogó szépségű nők és partnereik mindennapjairól, nagyon valószínű, hogy ha olyan alapvetően emberi dologról van szó, mint a hűtlenség, az ő „ügyeikben” is több tényező megjelenhet a fentiek közül.
Hiszen jól tudjuk azt is, hogy a hűtlenség nem férfiügy.
Bár sokáig tartotta magát a nézet, hogy a férfiak jelentősen gyakrabban lépnek félre, és hiába foglalkozik ez az írás épp megcsalt nők esetével, mára jóval kisebb a hűtlen férfiak és nők aránya közti különbség – elsősorban a gyors társadalmi átalakulások miatt – és a félrelépésre adódó lehetőségek, valamint az ehhez szükséges kommunikáció csatornái is megszaporodtak és egyre inkább nyitva állnak a nők előtt is.
Azaz sokan, sokféle okból csalnak és ezek az általánosabb okok csak a jéghegy csúcsa. Azt, hogy végül mi áll össze egy a félrelépéshez vezető indulattá, vagy hogy lesz a tervből megvalósítás, ennél is jobban befolyásolja a pár tagjainak személyisége (nagyobb eséllyel lépnek félre például azok, akiket eleve jellemez egyfajta ingerkereső attitűd, aminek pedig neurobiológiai okai lehetnek), neme, kötődési stílusa vagy neveltetése (például, hogy mennyire tartja bűnnek a félrelépést) is.
Ha fontos, akkor miért?
A világhírű párterapeuta, Esther Perel – aki munkája részeként jelentős energiát áldozott a hűtlenség okainak feltérképezésére – szintén kiemeli, hogy a félrelépés csak nagyon ritkán vezethető vissza egyetlen okra, és fontosnak tartja hangsúlyozni azt is, hogy az emberek akár jól működő kapcsolatban is botlanak. Úgy tűnik, hogy a megcsalást ugyanolyan valószínűséggel idézhetik elő személyes problémák (önbecsülés hiánya, vagy épp a változatosság iránti igény), mint a pár tagjai közti konfliktusok (harag, szeretethiány), vagy szexuális problémák. Csupa olyan dolog, ami a legszebb embereket sem kerüli el. Behati Prinsloo, vagy épp Emily Ratajkowski (akinek a kapcsolata szintén a férj félrelépése miatt ment gajra állítólag) esetében ráadásul úgy tűnt, hogy a hűtlen fél nagyon bánja is tettét, azaz a félrelépéssel valami számára nagyon is értékes dolgot kockáztatott. Az, hogy miért teszünk kockára számunkra kifejezetten értékes valamit, azaz miért lépünk félre jól működő kapcsolatban is, megint csak nagyon érdekes kérdés.
Kegyes hazugságnak tűnhet, amikor a hűtlen fél azzal vigasztalja a megcsalt partnert, hogy „nem te vagy az oka, hanem én”, de Perel szerint nagyon is érvényes lehet egy ilyen állítás. Vannak ugyanis, akik egyszerűen azért lépnek félre, mert rossz helyen keresik személyes elakadásaik gyógyírét. Egy esetleges viszony az újdonság, frissesség érzését adja nekik, még akkor is, ha kapcsolatuk egyébként stabil és nem szeretnének véget vetni neki. Egy másik személlyel összejönni – legalábbis így érzi a megcsalók egy része – lehetőséget kínál arra, hogy a hűtlen felek újraértelmezzék magukat. „Nem arról van szó, hogy a félrelépők el akarják hagyni a partnerüket, hanem arról, hogy már nem tetszik nekik, amilyen emberré ők maguk váltak.” – mondja Perel, hozzátéve, hogy természetesen nem a hűtlenség a megoldás a problémákra, és más, sokkal konstruktívabb módjai is vannak a személyiségfejlesztésnek, miközben a párkapcsolatból viszonyba kivitt energia akár fűthetné a stabil kapcsolatot is. „Gyakran mondom a pácienseimnek, hogy ha a házasságukba csak egy tizedét tudnák bevinni annak a merészségnek és játékosságnak, amit a viszonyukba visznek, akkor az otthoni életük is egészen más lenne” – fogalmaz.
Nehéz a szebbnek
Látszik tehát, hogy bármennyire is csodálkozunk, amikor kifejezetten szép embereket csal meg a párjuk, valójában semmi meglepő nincs abban, hogy velük is megtörténhet. Sőt, egyes kutatások szerint épp az a ritkaság, ha őket nem éri párkapcsolati nehézség. Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szép emberek nemcsak a genetikai, de a szerelmi lottón is megütik a főnyereményt: hogy bizonyára elégedettebbek szexuális életükkel és olajozottabban működő párkapcsolatokat tudnak működtetni, kutatások szerint ennek érdekes módon épp az ellenkezője igaz.
A Psychology Today hasábjain több a témába vágó kutatást idéznek a szakértők, ezek mindegyikéből az derül ki, hogy a szépség és párkapcsolati elégedettség közti összefüggés inkább negatív előjelű. Az idézett kutatások többféle módszerrel igyekeztek megérteni a témát: volt köztük olyan, amiben mások által vonzónak ítélt emberek életét követték nyomon harminc (!) évig és olyan vizsgálat is, amiben a közvélemény által vonzónak ítélt celebritások válási statisztikáit böngészték. Rendre azt találták, hogy a szép emberek rövidebb ideig élnek házasságban, viszont nagyobb eséllyel válnak el, és emberi kapcsolataik összességében is sérülékenyebbek, mint az átlagos adottságú emberekéi. Ráadásul nemcsak az bizonyosodott be, hogy az, hogy valaki attraktív nem jelenti azt, hogy garantálva van párja hűsége, de az is, hogy van az az eset, amikor a másik vonzó megjelenése éppen hogy kiváltó oka a félrelépésnek.
Ha partnerünk például jelentősen előnyösebb külső adottságokkal van megáldva, mint mi, könnyen lehet, hogy elbizonytalanodunk saját értékeinket illetően (a nyolc alapvető ok közt ott volt ugye az önbizalomhiány is), szorongásunk oldására pedig külső megerősítést keresünk, sőt előfordulhat, hogy ő maga érezteti velünk, hogy nem vagyunk egy ligában. A kifejezetten vonzó, pláne sikeres nőkkel szembeni hűtlenségnek pedig – például a Boston Medical Group szerint – oka lehet az is, hogy partnereik komfortosabban mozognak a hagyományosabb, egyenlőtlenebb kapcsolati formákban, ahol egy fiatalabb, esetleg tapasztalatlan, és (még) kevésbé sikeres nő mellett megélhetik, hogy (ismét) ők legyenek dominánsak. Könnyen lehet, hogy a kifejezetten szép és sikeres nőket megcsalók nem szebbet, vagy jobbat, hanem fiatalabb, tapasztalatlanabb és kiszolgáltatottabb partnert keresnek – legalábbis időszakosan.
Amúgy csak ráírtam
Végezetül van itt még egy szempont, ami így vagy úgy, de kapcsolódik a bevezetőben említett esetekhez, már csak azért is, mert nem kis részben az online nyilvánosság előtt zajlottak az események. Az elmúlt 25 év digitális forradalmának hála milliónyi lehetőségünk lett egymással kommunikálni, és ezzel együtt egy sor, eddig ismeretlen csatorna nyílt a hűtlenségre is, miközben a kapcsolattartásnak ezeket a formáit ma még nem igazán tudjuk hova tenni.
Sokan úgy gondolják, hogy az online térben nem is megcsalás a megcsalás, hiszen itt „csak” érzelmi, vagy intellektuális kalandkeresésről van szó, szexről nem feltétlenül. Szakértők szerint azonban ez egy a párkapcsolatokat erősen veszélyeztető elgondolás, ugyanis egy kapcsolat jóval több mint szex: a közelség, a fontos gondolatok és élmények megosztása szintén beletartozik abba a csomagba, amivel kapcsolatban kizárólagosságra szerződtek a felek. Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy saját – például egy kollégánkkal folytatott – csetelésünk belefér-e még vagy sem, érdemes megnézni, mennyire kell azt titokban tartanunk párunk előtt. Természetes, hogy egy párkapcsolaton belül is lehet magánéletünk, de ha úgy érezzük, hogy a stílus, és/vagy az üzenetek tartalma olyasmi, amivel a másiknak fájdalmat okoznánk – például azt írjuk egy vonzó ismerősünknek, hogy róla nevezzük majd el születendő gyerekünket, mint ahogyan állítólag Adam is Summernek akarta elnevezni leendő gyerekét – valószínű, hogy átléptünk egy határt.
És akkor itt vége?
Változó, hogy mit tesz a megcsalás egy kapcsolattal, de azoknak, akinek a nyilvánosság előtt pattan ki ilyen ügyük, kevesebb a választásuk, mert a közvélemény rendszerint nagy nyomást helyez a megcsalt félre: robbantson, miközben persze semmit nem tudunk a körülményekről, előzményekről, motivációról. A való életben nem eszik ennyire forrón a kását.
Egy 2020-as tanulmány szerint azoknak a kapcsolatoknak, ahol történt hűtlenség, csak körülbelül 20%-a ért véget félrelépés miatt. Hozzá kell persze tenni, hogy a félrelépő résztvevőknek is csak körülbelül egyharmada vallotta be a félrelépést a partnerének… Az érintett párok körülbelül 20%-a maradt együtt annak ellenére, hogy az egyik partner rájött, hogy a másik megcsalta. Az is ritkább, hogy a megcsalás új kapcsolathoz vezet: a félrelépésről beszámoló résztvevők mindössze 11%-a szakított a partnerével, hogy együtt lehessen azzal, akivel megcsalta. Úgy tűnik, hogy a félrelépés menekülés – de nem feltétlenül egy új, egészséges kapcsolatba.
Perel szerint (hozzátéve, hogy mindez természetesen az adott kapcsolat érzelmi tartalékaitól is függ), a megcsalás nem kell, hogy a párkapcsolat végét jelentse, még ha kőkemény munka is kikecmeregni egy ilyen gödörből. Ahhoz, hogy tovább lehessen lépni, meg kell próbálni belehelyezkedni a másik helyzetébe és megpróbálni megérteni, mit rontottak el a pár tagjai az adott kapcsolatban. Ez nem minden esetben vezet el a kibéküléshez, de a nehéz érzések feloldásában sokat segíthet.
Azaz?
Szépeket és kevésbé szépeket sem egyetlen ok, és talán kevésbé a külsőségek, mint inkább a párkapcsolat működési zavarai miatt csalnak meg. Bár elképzelhető, hogy azokban az „ügyekben”, ahol a megcsalt fél egy gyönyörű és sikeres nő, szerepet játszhat a partner esetleges kisebbségi érzése (noha a szóban forgó esetekben a férfi partner sem akárki) vagy a kielégítetlen igény arra, hogy felnézzenek rá, nincs lényegi különbség abban, hogy miért csalnak és csalatnak a különböző státuszú, külsejű vagy életkorú emberek. Az okokat pedig nemcsak kívülről lehetetlen, de belülről is kemény munka visszafejteni. Saját párkapcsolatunk megóvása érdekében azonban mindenképpen érdemes energiát tenni bele.
Kiemelt kép: Getty Images/Canva