Mi történt 20 év alatt Brigivel és Brúnóval? Min mentek keresztül?

Oroszlán Szonja: Összeházasodtak. Még jobban megszerették egymást. Sokkal mélyebb érzésű emberek lettek. A húsz év nagyon jót tett nekik és a kapcsolatuknak is.

Szabó Győző: Hogy mi történt velük húsz év alatt, az persze nem fog kiderülni. De az tény, hogy sokkal érettebbek lettek. Huszonéves fejjel mi, akik eljátszottuk őket, sokszor olyan helyzetekbe lettünk bekényszerítve az írók által, amelyeket az akkori korosztályunk nem is értett meg. Most viszont már, hogy túl vagyunk sok jón és rosszon, könnyebb a helyzetünk. Nekem három gyerekem van, rengeteg kaland volt az életemben – így érvényesebbek lettek azok a mondatok, amiket kimondok. De azért Brúnó és Brigi most is ugyanolyan bolondos, cuki, hülyéskedni szerető pár maradt, mint akik húsz éve is voltak.

Szonja: Az biztos, hogy a jeleneteknek, a témáknak nagyobb a létjogosultsága azzal, hogy jelenleg a korunkhoz illő, negyvenes párt játszunk… Még úgy is, hogy én csak harminc-valahány vagyok! – nevet. – De a gyerektéma, a válások, a „húsz éve együtt vagyunk, és te sosem figyelsz”-szövegek hitelesebben hangzanak a szánkból. Emberileg is megéltünk húsz évet, és a két évtizednyi színészi tapasztalat is segít. Ez érezhető a sorozaton.

Beletesztek magatokból is? Mennyire van lehetőségetek erre?

Szonja: Ez egy kanadai licenc, amit a VIASAT3 számára „magyarosítanak”, és nagyszerűek a fordítók.

Az apró nüanszok is jól vannak meg írva – bizonyos szófordulatok is akár –, így könnyen boldogulunk a szöveggel. A fordítóknak pedig az lehetett könnyebbség, hogy pontosan tudták, ki az a két színész, akikre írják.

Győző: Beletesszük saját magunkat: régen is voltak improvizációk, és most is vannak. Ez abból is adódhat, hogy ha van egy féloldalas monológ, és nincs benne vágás, néha azért becsúszik a saját magunk által kitalált szöveg…

Szonja: Mondja ezt az a Győző, aki körülbelül úgy dolgozik, hogy elolvassa a papírt, és azonnal, szó szerint visszamondja a szöveget. Persze néha rögtönzünk, de mind a ketten nagyon szigorú színészek vagyunk ebből a szempontból.

Győző: Mindkettőnknek észnél kell lenni, mert ha egy négyoldalnyi szöveget a végén rontunk el, kezdhetjük elölről a felvételt. Ezért aztán olyan szintű figyelem és adrenalin túlbuzgás jön a forgatásokkal, mint sehol máshol.

Miért volt érdemes újra elővenni Brigit és Brúnót?

Szonja: Valószínűleg sosem mennek ki a divatból a párkapcsolati témák. Főleg a mostani világban, amikor sokkal jobban meggondoljuk, hogy amit érzünk, ki merjük-e mondani. Hogy megosszuk-e a másikkal a félelmeinket. Az elmúlt két évben mindenki magába szállt, magával van elfoglalva, ráadásul közben össze volt zárva másokkal… Éppen ettől aktuális az, hogy belelátunk két ember kapcsolatába. Hogy beleshetünk a falak mögé.

Győző: A társas magány, a gyerekkérdés, a pénzkérdés, a két fél közötti folytonos harc mindig aktuális. És amit boncolgatunk, az ugyanúgy megtalálható a lakótelepen, mint a Rózsadombon. Olyan, mintha folyamatosan kukkolnánk… Az emberek pedig szeretnek kukkolni. Hazudik, aki azt mondja, hogy nem. És talán most megint olyan idők jönnek, hogy a nézők inkább a nevetést, a jófajta szórakozást választják. Nem lehet őket átverni: mi élvezzük, amit csinálunk, és ez látszik a képernyőn. A színházban is nagy pluszt jelent, ha a színészek imádják egymást és a darabot.

Szonja: Akkorákat szoktunk nevetni, hogy néha le kell állni percekig a forgatással.

Szonja, te éltél angolszász kultúrában is. Hogy lehet, hogy a kanadai poénok – még ha a fordítók tesznek bele helyi ízeket is – itthon is ülnek?

Szonja: Mert ezek vidám jelenetek egy házasságból, és szerintem a civakodás egyetemes férfi és nő között: minden kultúrában nagyjából ugyanaz a képlet.

Győző: Volt egy előadásunk a Tilos az Á Performansz Színházban Vajdai Vilivel. Annak az volt a lényege, hogy elmondtunk vagy tizenöt viccet, de a poént soha nem ütöttük le. Ment az előadás, borozgattunk, és időnként benyomtunk egy-egy poént. És ha valaki összerakta, és rájött, hogy melyik viccet csatolja a poénhoz, az felnevetett. Ugyanez lesz a sorozat nézőivel. Mindig más fog felnevetni – azok, akivel ezek a helyzetek is egyenként megtörténtek. Ettől volt húsz éve is jó a sorozat, és hitték rólunk sokan, hogy mi a civil életünkben is házaspár vagyunk.

Szonja: Olyan is volt sokszor, hogy valaki azzal nyitott: „Mondja meg a férjének, hogy…” És akkor hosszasan kellett gondolkodnom, hogy ki is az én férjem. Persze mindig Győzőre gondoltak.