1982 áprilisa. A Petőfi utcai banda

Ekkor költöztünk Szarvason a Petőfi utcába, és rögtön barátságot kötöttem az ott lakó gyerekekkel, például a szomszéd Vicával. Engem nagyon erős kötelék fűz Szarvashoz: a várost is szeretem, anyukám is ott él, és a barátnőimhez is szívesen térek vissza. Mindenen együtt mentünk keresztül. Nem voltunk angyali jó gyerekek, inkább elevenek, bevállalósak. A mai napig szoros a kapcsolatunk.

1988 szeptembere.Szentes és Olga

Ekkor kezdtem a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumot, ahol egy osztályba kerültem Olgával. Addig ősellenségek voltunk, mert én ugye a Petőfi utcai bandába tartoztam, ő pedig a Bethlen Gábor utcaiba. Az osztályban viszont gyakorlatilag az első nap eldőlt, hogy mi már együtt húzzuk le ezt az életet. Sok mindent adott nekem ez a barátság, illetve maga a gimnázium is. Olga Észak-Olaszországban él, ő a nagyobb fiam keresztanyja, én pedig az ő egyik lányáé. Hétszáz kilométer távolságból is fontosak vagyunk egymásnak, sokat lógunk a telefonon.

1997 januárja. Híradós lettem

Kecskeméten jártam főiskolára, amikor felvételiztem egy újságíró-iskolába. Pont a dédnagymamámnál ebédeltünk, amikor anyu hozta a levelet, hogy felvettek. Nagyon örültünk neki. Ősztől belevágtam az iskolába, és elég komolyan megváltozott az életem. Már fél év után elvittek bennünket a Magyar Televízió ifjúsági híradójához riportergyakornoknak. Elképesztő sebességgel történtek velem a dolgok, az addigi nyugalmas életem pörgős budapesti létformává alakult.

2003. augusztus eleje. A szicíliai szál

A barátnőmmel elindultunk Szicíliába nyaralni, de ő halálosan rettegett a repüléstől, nekem pedig gyomorrontásom volt. Borzasztó állapotban érkeztünk meg. Nem kezdődött jól, de ezen a nyaraláson ismertem meg gyermekeim apját, és aztán alakult az életünk, ahogy alakult, de vele új családot is kaptam, belecseppentem egy új életbe, új struktúrába. Közel áll hozzám a szicíliai életérzés, egyből jól éreztem magam ebben a hangos, pergő, de a miénknél sokszor mégis lassúbb ritmusú, szeretetteljes közegben.