Különösen érettségi tájékán szaporodnak meg, hangosodnak fel azok a vélemények, miszerint teljesen felesleges egy iskolásnak kovalens kötéssel, másodfokú egyenlettel, és telített szénláncokkal szenvednie. Hát mikor fogja bárki a szögfüggvényekről, a koordináta-rendszerről tanultakat hasznosítani? Talán meglepő lesz, amit bölcsészként mondok: szerintem minden nap. Meggyőződésem, hogy a gondolkodásunkat alapvetően meghatározza, milyen széles körben szerzünk ismereteket a középiskola végéig.
Senkinek nem kérdés, hogy az Árpád-házi királyokat és Petőfi életrajzát meg kell tanulni, pedig ez a tudás sem szükséges a munkába álláskor, ugyanakkor a fizikát, a biológiát, a kémiát és a magasabb szintű matematikát sokan diákot megnyomorító átokként emlegetik. Túl azon, hogy ezek a tantárgyak nagyon érdekesek tudnak lenni, mindegyiknek komoly gyakorlati haszna van. Ezek az órák elengedhetetlenek ahhoz, hogy felnőttkorra kialakuljon a kritikai gondolkodás, hogy ne higgyek el mindent, amit hallok, vagy olvasok, hogy tudjam konstruktívan rendszerezni az információkat és képes legyek logikusan érvelni. Aki biológia órán tanult a szervezet működéséről, az kórházba kerülve megérti az orvos magyarázatát, vagy a gyógyszer leírását, nem retten meg a terheskönyvek magyarázataitól, és nem dől be a diéták és fogyiszerek áltudományos leírásának. Aki kicsit is odafigyelt kémia órán, az tudja, hogy véletlenül sem szabad sósavtartalmú vízkőoldó után hipót küldeni a vécébe, de ha ez pontosan nem is rémlik, az legalább az agyába vésődött, hogy nem szabad nyakra-főre összeönteni dolgokat. A fizika órán tanultak segítenek felfogni, hogy mi történik sütéskor és főzéskor, hogy miért marad fent a repülő és miért kell a búvároknak fokozatosan a vízbe merülniük. Ha megvannak az alapvető ismereteink, akkor képesek vagyunk nagy vonalakban felfogni mindazt, amiről korunk tudományos és technológiai hírei szólnak. Ha nem tesszük, óhatatlanul lemaradunk, ráadásul ősembernek tűnünk a saját gyerekeink szemében.
A tantárgyak sokszínűsége azért is fontos, hogy magabiztosabban tudjuk eldönteni, mivel szeretnénk foglalkozni, és hogy a különböző területeken megszerzett ismeretek és készségek egymást segíthessék. Rólam például hamar kiderült, hogy a humán tantárgyak érdekelnek, a kémiával megküzdöttem, de a fizikát és a matekot imádtam, az utóbbi kifejezetten jól jött a nyelvészeti tanulmányaim során, és a mai napig elbűvölnek a logikai fejtörők. Magyar és angol szakon végeztem az egyetemen, és már akkor feltűnt, hogy a természettudományi karon tanulók mennyivel jártasabbak a kultúra, történelem és zene világában, mint mi a saját szakterületünkön kívül eső bármilyen kérdéskörben. Valahogy ők jobban megőrizték a nyitottságukat, a más tudományágak iránti érdeklődésüket, és soha nem panaszkodtak amiatt, hogy feleslegesen sajátították el a mondattani ágrajzok készítését. Tanulhatnánk tőlük.
Jónap Rita
