2017 januárja és 2021 decembere között Angliában 59 százalékkal több nőnek írtak fel benzodiazepin típusú gyógyszerkészítményt, mint ahány férfinak – írja az Independent. Egészen pontosan 1 661 178 férfi és 2 641 656 nő kapott receptet legálisan kapható, de vényköteles, borzasztóan erős és veszélyes szorongáscsökkentőre.
De nehogy azt higgyük, hogy ez csak tőlünk nyugatabbra probléma: egy 2011-ben publikált magyarországi vizsgálat szerint a magyar nők kétszer gyakrabban (41,9%) fogyasztanak életük során vényre felírható nyugtató vagy altató hatású szereket, mint a férfiak (22,7%). A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint 2017-ben Magyarországon naponta átlagosan 126 ezer tabletta fogyott a benzodiazepin alapú gyógyszerekből.
Micsoda a benzodiazepin?
Benzodiazepineket (ide tartozik az alprazolám és a klonazepám is) általában szorongásra és álmatlanságra írnak fel az orvosok. Ezekre a gyógyszerekre azonban nagyon könnyű rászokni, sok esetben függőséget okoznak, az elvonási tüneteik pedig kifejezetten súlyosak lehetnek. Például depresszió, akut szorongás, álmatlanság, élénk rémálmok, fejfájás, hányás, remegés, görcsök, és a legrosszabb esetben olyan rohamok kísérhetik, amelyek akár halált is okozhatnak.
Sok országban kifejezetten tiltják, hogy valaki négy hétnél tovább benzodiazepineket szedjen. Már csak azért is, mert kutatások szerint ezeknek hosszú távú alkalmazása memóriavesztést és Alzheimer-kórt okozhat.
Stephen Buckley, az Egyesült Királyság egyik vezető mentálhigiénés jótékonysági szervezetének információs vezetője az Independentnek úgy fogalmazott, hogy egyelőre nem tudni, miért írnak fel a nőknek nagyobb valószínűséggel benzodiazepineket, mint a férfiaknak, de az megállapítható, hogy ez a nemek közötti eltérés már régóta fennáll.
A világ egyes részein végzett korábbi kutatások azt találták, hogy a férfi nemű orvosok nagyobb valószínűséggel írtak fel benzodiazepineket női betegeknek, mint férfiaknak. „A pszichiátriai gyógyszerek felírása során a nemek közötti különbségek okainak kutatása nagyon fontos” – hangsúlyozta.
„A betegeket teljes körűen tájékoztatni kell a benzodiazepinek lehetséges káros mellékhatásairól” – nyilatkozta. Majd felhívta a figyelmet arra is, hogy aki „le akarja tenni” ezeket a gyógyszereket, az csak fokozatosan és a háziorvosa segítségével kezdje el elhagyni a tablettákat.
Hamar megszerette az ember a benzodiazepineket
A benzodiazepinek az 1960-as évek elején kerültek piacra, majd hamar a leggyakrabban felírt gyógyszerfajtává váltak. Még ma is nehéz olyan háztartást találni, ahol soha egyik családtag sem kapott volna receptet hasonló készítményről. Angliában csak nemrég, 2010 óta kezdtek „veszíteni népszerűségükből” ezek a bogyók (a 2010-es 11,3 millióról 2020-ra 8,6 millióra csökkent a benzodiazepin-receptek száma).
De Dr. John Read, a Kelet-Londoni Egyetem professzora szerint a nemzetük kudarca, hogy még mindig ilyen sokszor írnak fel benzodiazepineket a betegeknek.
„A nőknek ilyeneket és más pszichiátriai gyógyszereket is sokkal gyakrabban írnak fel, mint a férfiaknak. Elsősorban amiatt, hogy ők nagyobb mértékben vannak kitéve az olyan fajta stressznek és szorongásnak, mint amit például az erőszak, a bántalmazás, a gyermekgondozás és az idősödő szülők gondozása okoz.
Ha ezeknek a függőséget okozó gyógyszereknek az összes káros hatását hozzáadjuk azokhoz a problémákhoz, amelyek okán a nők eleve segítséget kértek (az orvosaiktól), végeredményben azt kapjuk, hogy csak egyre romlik az életminőségük” – vélekedik Dr. Read. A professzor kiemelte, hogy „a hosszú távú benzóhasználat jelentős kognitív hanyatlást okozhat”, és akár azt is megakadályozhatja, hogy a gyógyszert szedő személy agya új emlékeket legyen képes kialakítani, megalkotni.
Fotó: Getty Images
Az Aberdeenben élő Fiona French ehhez hasonló, hátborzongató tapasztalatairól számolt be az Independentnek. Neki 1975-ben írtak fel először benzodiazepineket – izomlazítónak, mivel görcsöltek a végtagjai. Ezután mintegy 37 éven át, 2012-ig szedett különböző nyugtatókat, altatókat és antidepresszánsokat. „Nem tájékoztattak a veszélyekről. Amint elkezdtem szedni a benzókat, rosszul lettem” – emlékezett vissza a ma 68 éves, már nyugdíjas nő, aki korábban kutatóként dolgozott.
Mindennél nehezebb letenni
A benzodiazepinek hatására ő extrém módon lefogyott, „elfogytak” a mellei, többször próbálkozott öngyilkossággal (pedig előtte nem volt ilyen hajlama). De nem csak a tablettákkal, hanem a leszokással is meggyűlt a baja.
„Amikor nyugdíjba mentem, háziorvost váltottam, és kértem a gyógyszereim felülvizsgálatát. Az orvos azt javasolta, hogy gondolkozzak el azon, hogy leszokjak róluk, de nem adott semmilyen tanácsot arra vonatkozóan, hogy miként kéne ezt tennem” – emlékezett vissza. A nő hat hónappal azután, hogy teljesen leállt a benzodiazepinek szedésével, borzasztóan rosszul lett.
„Nem bírtam elviselni a fényt és a hangokat, nem tudtam felkapcsolni a villanyt, a tévét vagy a rádiót. Nem tudtam telefonálni sem, nem bírtam elviselni az emberek hangját. Körülbelül öt percig tudtam csak a lábamon állni. Nem tudtam zuhanyozni, mert nem bírtam elviselni a víz érzését a bőrömön… Kicsit olyan volt, mintha demenciában szenvednék. Ez egyfajta agykárosodás volt” – mesélte. A neurológusa ekkor azt mondta neki, hogy a rosszulléteit a benzodiazepinek abbahagyása miatti sokk okozta.
Az Independent riportjában a nő arra is visszaemlékezett, hogy egyszer látott egy dokumentumfilmet, amiben egy férfi úgy fogalmazott, hogy a benzodiazepinekről leszokni számára nehezebb volt, mint a második világháborúban a fronton harcolni.
Nőknek tabletta és leépülés, férfiaknak ital és öngyilkosság
Joanna Moncrieff, a University College London professzora hasonló tapasztalatokról számolt be: ő a páciensein azt látja, hogy a benzodiazepinekről nehezebb leszokni, mint a heroinról vagy az alkoholról; a nemi eltéréseket pedig meglátása szerint az magyarázhatja, hogy
„a nők többet figyelnek befelé, gyakrabban érzik depressziósnak magukat, és ilyenkor orvoshoz fordulnak. (Ezzel szemben) a férfiak nagyobb valószínűséggel vezetik le úgy a dühüket, hogy másokkal kiabálnak és alkoholizálnak”
– foglalta össze.
Stephen Buckley is hasonlókat mondott: bizonyított dolog, hogy a nők nagyobb valószínűséggel kérnek segítséget mentális egészségük miatt, mint a férfiak, így szerinte akár ez is magyarázhatja a különbség egy részét. Hozzátette azonban, hogy fennállhatnak olyan, életkorral kapcsolatos vagy diagnosztikai tényezők is, amelyekre a kutatás nem terjedt ki.
Azt viszont több, egymástól független tudományos kutatás is kimutatta már, hogy a nőket valóban gyakrabban diagnosztizálják szorongással és depresszióval; és írnak fel nekik ezekre veszélyes gyógyszereket. Míg a férfiak legtöbbször el sem jutnak az orvosi rendelőig, és nagyobb eséllyel lesznek öngyilkosok. (Erről a jelenségről többek között Bukta Zsuzsa is írt már a Nők Lapjában, mintegy harminc évvel ezelőtt, A nők betegek, a férfiak meghalnak címmel.)
Nem ciki segítséget kérni!
Mindig érdeklődjünk tehát az orvosnál és a gyógyszertárban a felírt gyógyszerek hatóanyagát és a mellékhatásokat illetően! Olvassuk el alaposan a betegtájékoztatót – különösképpen, ha nyugtatóról, altatóról vagy szorongáscsökkentőről (kifejezetten, ha valamilyen benzodiazepin-készítményről) szól a recept! Kérjünk segítséget az elhangzottak és a leírtak értelmezésében! Amennyiben pedig kételyeink vannak, kérjünk másodvéleményt, érdeklődjünk egyéb gyógymódokról, kezelésekről és terápiáról!
Ha lehangoltak, fáradékonyak és rosszkedvűek vagyunk, fordítsunk kiemelt figyelmet az egészségünkre, sportoljunk rendszeresen (ez lehet akár egy laza séta a természetben, otthoni jóga vagy kifejezetten a kedvenc zenéinkre végzett tornagyakorlat is)! Meditáljunk, aludjunk eleget (és jól), figyeljünk oda étkezéseinkre! Töltsünk sok időt szeretteinkkel és jóakaróinkkal (vagy egy jó könyv társaságában)!
Amennyiben pedig szükséges, kérjük pszichológus tanácsát az alvászavar kezelésére és a szorongás csökkentésére!
Kiemelt kép: PixelsEffect/Getty Images
