Néhány héttel ezelőtt nyilvánosságra került egy videó, amelyben Sanna Marin, Finnország harminchat éves miniszterelnöke énekel és táncol a barátaival egy privát buliban. Egy fiatal nőt látunk, aki nagyon jól érzi magát. Hasonló videók milliói kerülnek fel a közösségimédia-felületekre nap mint nap, de egy sem kavar ilyen nagy port. Sanna Marin kapott hideget-meleget, a botrányosnak címkézett videó világraszóló vitákat indított el arról, vajon meddig mehet el a szórakozásban egy miniszterelnök. És persze jöttek a kérdések is: Használt-e drogot? Ivott? Szabadságon volt, vagy dolgozott másnap? Vajon elég józan volt ahhoz, hogy kezelni tudjon egy hirtelen adódó, a nemzetet érintő vészhelyzetet?

Ugyanezekkel a kérdésekkel sokkal kevésbé kellett szembenéznie Boris Johnson egykori brit miniszterelnöknek, amikor olyan fotók kerültek nyilvánosságra róla, amelyeken többedmagával nyilvánvalóan összejövetelt tart és alkoholt iszik a legnagyobb járványügyi korlátozások és lezárások kellős közepén.  

A finn miniszterelnök önként vállalta a drogtesztet, hogy véget vessen a találgatásoknak, és a következőt nyilatkozta: „Reménykedem, hogy 2022-ben olyan időket élünk, hogy a döntéshozók is táncolhatnak, énekelhetnek és bulizhatnak. A felvétel nem a nyilvánosság számára készült, de végső soron a szavazókra bízom, hogy döntsenek róla.”

Vajon ez a rengeteg bírálat kinek szól igazán? A miniszterelnöknek? A nőnek? A szép nőnek? Az anyának? 2022-ben vajon olyan időket élünk, hogy egy vezető politikus, egy nő, egy anya megengedheti magának, hogy kedve szerint töltse a szabadidejét, vagy jogos társadalmi elvárás, hogy magyarázkodnia kelljen? 

Több szerep = esélyegyenlőség

Néhány évtizeddel ezelőtt anyáink nagy részének még eszébe sem jutott volna a partnere nélkül szórakozni, a mai lánybúcsúk műfaja pedig egyenesen elképzelhetetlen volt. Mára a szabadság nagyobb, de sajnos még mindig inkább csak a városokban. 

– A nők az elmúlt évtizedekben felvették a ritmust, sokkal önállóbbak, függetlenebbek, mint korábban. Ám ez általában véve nagy személyiségváltozással, ennek következtében bizony válsággal is járt, és ne feledkezzünk meg a generá­ciós szakadékról sem, melyet mindez generált. A nők ma többféle szerepben is  brillíroznak vagy éppen küzdenek, legyen szó a munkahely-magánélet problémájáról, a karrier kérdéséről, de része a mindennapoknak az a folyamatos harc is, amely látens vagy nem látens módon zajlik a nemek között – látja a helyzetet Tibori Tímea szociológus kutató. – Az európai gondolkodásban az esélyegyenlőség terén is változást hoztak a ’68-as mozgalmak, mert megmutatták, mekkora erőt képviselnek a nők, ha a politikai megmozdulásokban is részt vesznek, és eredményeket érnek el. Ez felforgatta a világot, és azóta a folyamat természetesen nem állt meg.