– Születésedkor az égbolton olyan bolygócsoportosulás jött létre, amely szerint a szürke hétköznapokat a nem evilági élmények tehetik színesebbé.

– Ha ezotériáról van szó, akkor az angyalok azok, akikre sokat gondolok, szerintem az élet nagy drámájának szereplői. Lilivel, a nagyobbik lányommal rendszeres témánk ezek a láthatatlan segítők: kikre vigyáznak, kikre nem. Annak ellenére, hogy ő még csak ötéves, arról számolt be, hogy neki van személyes védőangyala, aki csak rá vigyáz. Ezért nem üti meg magát, ha például leesik a lóról, vagy elcsúszik a vizes lépcsőn.

– A horoszkópod alapján a megérzéseid annyira erősek, hogy azt is mondhatnám, boszorkány vagy.

– Ezzel a megállapítással egyetértek, ugyanis a szakdolgozatomat a boszorkányperekről írtam. Egészen elképesztő volt, hogy milyen vádak alapján kiáltottak ki és ítéltek el lányokat, asszonyokat. Például valakinek a tekintetében találtak hibát, és azt mondták, szemmel ver. Ha belegondolok, én rengetegszer nézek úgy, hogy azt az inkvizíció bűnösnek találná. Amennyiben néhány száz évvel korábban éltem volna, biztos vagyok benne, hogy máglyán végzem. Így aztán nagyon örülök annak, hogy most élek, és nem a sötét középkor idején.

– A hétköznapokban figyelembe veszed, amit az ösztöneid súgnak?

– Fontos döntéseknél inkább a hatodik érzékemre hallgatok, és ennek megfelelően cselekszem. Érdekes módon a párom megérzései is tökéletesen működnek, az intuíció eddig még nem hagyott bennünket cserben. Például Lili még kicsi volt, amikor egy délutáni alvásból úgy ébredt, hogy a széles ágyon, ami magasabb általában a hagyományos ágyaknál, gurult. Én felálltam az ággyal szemben lévő kanapéról, odaléptem, és abban a másodpercben a kislányom legurult róla. De mielőtt még földet érhetett volna, sikerült elkapnom. De említhetném a jó megérzéseket: amikor külföldön járok, általában hagyom magam eltévedni. Például egy aranyos kis szigeten barangoltam, a szállodától messze elkeveredtem, de nem estem pánikba, hanem mentem tovább, és a leggyönyörűbb, turisták által nem látogatott helyen kötöttem ki.

– A horoszkópod szerint sok déjà vu élményben lehetett már eddig is részed.

– Ismerősek hangulatok, arcok, helyzetek, emberek. Legutóbb a teraszunkon üldögéltünk a barátainkkal, beszélgettünk, és hirtelen átcikázott az érzés rajtam: ezt már egyszer ugyanígy átéltem.

– A konstellációk szerint van a világnak olyan helye, ahol otthon érzed magad.

– Az egyik Magyarország, én valóban otthon érzem magam itthon. A másik Mexikó. Hosszú éveken keresztül minden telet ott töltöttem, egy kicsi faluban, a Csendes-óceán partján. Azok az emberek, akik oda járnak a világ különböző pontjáról, kis közösséggé kovácsolódnak össze ott. Ennek a közösségnek én is a részévé váltam. Olyan helye ez a világnak, ahol nagyon vad energiák tombolnak, és ahol a hullámok miatt sokan meghaltak. Talán ezért is nevezik a halottak partjának. Tudni kell, hogy meddig szabad a sziklákra merészkedni, mert az örvény egyetlen szempillantás alatt beránthat. Érdekes, hogy a sötét energiák mellett nagyon fényes hely. Olyasmit találtam ott, amitől lelkileg hihetetlenül gazdagnak érzem magam, és az érzés, miszerint én ott már valamikor éltem, erőssé vált bennem.

– Mindezek alapján gondolom, hiszel a reinkarnációban is.

…

Az interjú folytatódik a Nők Lapja Ezotéria 2017/3. számának 15. oldalán.

Szöveg: Izing Klára

Fotó: Emmer László