1990: Elment a mester – Meghalt Leonard Bernstein

Az életben minden megadatott neki, elégedett lehetett és elégedett is volt a sorsával. A karmester és komponista, milliók tanítómestere, Leonard Bernstein, a szeretet Lenny, korunk legközkedveltebb zeneművésze, sztármuzsikusa kezéből nemrégiben végleg kihullott a karmesteri pálca. 72 éves korában halt meg. Pedig halhatatlannak tűnt. Élet- és alkotókedve bámulatos volt, nehéz elhinni, hogy többé nem látjuk a pódiumon, hogy már csak a zenéje él tovább.

Rajongóit megdöbbentette a hír, amikor a Meastro szóvivője bejelentette: „Bernstein egészségügyi okok miatt feladja a karmesterséget.” A dirigálás ugyanis számára — mint mondotta — olyan volt, mint egy szerelmi aktus, a zenészeit, a közönséget, a muzsikát éltető elemének tekintette. A karmesterek nem vonulnak vissza — csak meghalni.

A senkihez sem hasonlítható, idősen is „kisfiús” sármőrt a magyar közönség még régen a szívébe zárta. Már 1948-ban, első magyarországi fellépésén — amikor Ravel versenyművét a zongora mellől dirigálta — sok rajongót szerzett magának.

Saját műveit is vezényelte — igen egyéni stílusban. Időnként a keze sem mozdult, a szemével, a fejével, a gesztusaival irányította — valósággal lebilincselte — a zenekarát. „Együtt lélegzem velük!” Virtuóza volt a karmesteri művészetnek. Showman — mondták rá egyesek. Az is volt, s ezt vállalta, de sokoldalúságában, istenáldott tehetségében senki sem kételkedett.

Apja orosz-zsidó emigráns volt, aki az Újvilágban jómódra tett szert. Lenny fia a jó hírű bostoni középiskolában, majd a Harvard egyetemen tanult. A papa évekig keserűen ellenezte fia pályaválasztását. Hajlott korában viszont finom öniróniával jegyezte meg: „Az ember nem várja el a gyerekétől, hogy egy Mózes, egy Majmunidész (XII. századi nagy teológus-filozófus tudós-orvos), vagy egy Leonard Bernstein legyen.”

1940-ben a tanglewoodi zenei fesztiválon a Harvard frissen végzett muzsikusa Serge Koussevitzky, a Bostoni Filharmonikusok karmestere mellé került. Tudta, hogy milyen sokat köszönhet mentorának, ezért élete utolsó éveiben minden nyáron visszatért Tanglewoodba, vezényelni és tanítani.

1943-ban Bernstein megfogta az isten lábát: Artur Rodzinski, a híres lengyel származású karmester a New York-i Filharmonikusok dirigense őt nevezte ki asszisztenséül. Három hónap múlva a világhírű vendégkarmester, Bruno Walter megbetegedett, Bernstein beugrását Egyesült Államok-szerte élőben közvetítette a rádió. Másnap a New York Times első oldalán zengett hozsannát a fiatal, ismeretlen amerikai karmesterről.

Bernstein máról holnapra híressé vált. Ő az első amerikai karmester, aki a milánói Scalában vezényel (1953); 1958-ban átveszi a New York-i Filharmonikusok vezetését; személyében először kap egy nagy amerikai zenekar amerikai születésű zenei igazgatót; ő az első karmester, aki a filharmónikusokat világ körüli hangversenykörútra viszi, a zenekar Bernstein vezetésével jó tíz esztendőn át aranykorát élte, milliószámra adták el lemezeiket.

A nagy mestert az érzelmei vezérelték, és hatalmas zenei tudása. Túlfűtött gesztusaival, teljes odaadásával a zenekarát is megbabonázta. Olykor behunyta szemét, arcát az ég felé fordította „ihletet meríteni”. A csupán 165 centi magas férfi táncolt, hatalmasakat ugrott, drámai jeleneteket rögtönzött a pulpitoson. Haydn, Beethoven, Mahler és mások műveit „bernsteinesen”, saját, egyéni értelmezése alapján mutatta be. Stílusát vulgárisnak nevezték, modorosnak, mesterkéltnek, de a hatás sohasem maradt el.

Csodálóinak egy része szerint Bernstein igazi elhivatottsága a zeneszerzés volt. Szimfóniákat, szonátákat, zsoltárokat, elégiákat, szerenádokat, operákat, musicaleket írt. Az első amerikai opera, melyet a Scala bemutatott, Bernstein műve, a Quiet Place.

Leghíresebb mesterműve, a West Side Story (a szövegkönyv Stephen Sondheim munkája). Bernstein nem nézte le a modern könnyűzenét, felismerte a benne rejlő lehetőségeket. A zenés Rómeó és Júlia-történettel milliók szívébe lopta be magát.

A mester kötelességének tartotta a zenei ismeretterjesztést. Televíziós sorozata a világ számos országában megszerettette, megérttette a gyerekekkel, a fiatalokkal és a felnőttekkel a zenét. Közérthetővé tette, mélyére hatolva feltárta a lényegét.

Romantikus lelkéhez a későromantika és a klasszikus modernek álltak a legközelebb. Fáradhatatlanul törekedett Mahler és Sztravinszkij zeneműveinek az újrafelfedezésére.

A berlini fal leomlásának hírére Bernstein a helyszínen termett és Beethoven IX. szimfóniájával, az Öröm-ódával ünnepelte a történelmi eseményt.

Magánéletéről — mint az amerikai hírességekéről általában — számtalan pletyka keringett. Egy időben radikalizmusát bírálták. Köztudott volt, hogy sok pénzt adott az Amnesty Internationalnek és az UNICEF-nek.

Bernstein felesége, Felicia Montealegre, chilei színésznő volt. Válni készültek, amikor kiderült, hogy az asszony rákban szenved. Bernstein két éven át, annak 1978-ban bekövetkezett haláláig, odaadóan ápolta asszonyát. Elvesztése után súlyos depressziós időszakot élt át. Három felnőtt gyermeke van. Nina 28, Alexander 35 (mindketten színészek) és Jamie 37 éves (ő rockzeneszerző, előadóművész). Bernstein imádta a családját, szoros kapcsolat fűzte rajongva szeretett gyermekeihez, unokájához.

Élvezte az életet. Kezében whiskys pohár, szájában az elmaradhatatlan cigaretta, a munka lázában égett, koncertek, könyvek, saját művei, lemezek, előadások, televíziós ünnepi játékok… Elképesztő volt a teherbírása, óriási energiák feszültek benne. „Boldog ember vagyok — hangoztatta —, naponta ötvenszer hálát adok a Jóistennek, hogy Leonard Bernstein lehetek.”

Yehudi Menuhin egyértelműen zseniálisnak tartja elhunyt barátját, aki „olyan volt, mint a láng, tüzet lobbantott másokban”. Isaac Stem, az ugyancsak világhírű hegedűművész, a New York-i Carnegie Hall elnöke úgy véli, hogy „Bernstein a legjobbat nyújtotta, amit az amerikai zenétől csak el lehet várni. Szokatlan bemutatkozásának napjával kezdődött a Bernstein-korszak”. Zubin Mehta, a New York-i Filharmonikusok zeneigazgatója szerint „Bernstein a legrendhagyóbb zenésze volt évszázadunknak”.

A nagy mester tiszteletére a világ leghíresebb zenekarai adtak emlékkoncerteket. Stílusos volt a zenei világ búcsúja.

sz. é.