1907-ben így írt a Tolnai Világlapja:

Andrássik János, gróf Pongrácz volt kocsisa, aki megszöktette gazdájának Henriette nevű fiatal leányát s elvitte Vág-Révfaluba édes anyjához s jelenleg azon fáradozik, hogy a grófkisasszonyt feleségül vehesse. A grófkisasszony szülei természetesen mindent elkövetnek, hogy leányukat a paraszt legénytől visszahódítsák. 

Gróf Pongrácz Henriette hat évvel ezelőtt megszerette Andrássik Jánost, az apja kocsisát, akivel nemrégen megszökött a szülői kastélyból és Révfaluba költözött, szerelmese anyjának házába. A grófkisasszony arra kérte gróf Pongrácz vágujhelyi prépost nagybátyját, hogy eskesse meg Andrássikkal, de a prépost megtagadta húga kérését. 

A közelmúltnak nem egy eseménye igazolta azt a nagy igazságot, hogy a szerelem hatalma minden előítéletet, minden akadályt legyőz. Az igazi nagy szerelem demokratikus felfogású: a szerelmes nem kutatja választottja származását, ész nélkül, vakon szeret – szeret úgy, ahogy az Isten és a természet parancsolta. Nemrégiben az egész világsajtót bejárta Nyári Rudi, győri czigányprimás házasságának története. A czigány hegedüjátéka elcsavarta Festetich grófkisasszony fejét. A lány otthagyta atyját, főrangú családját és követte szive bálványát. Ez a romantikus történet megismétlődött a minap a trencsénmegyei Vág-Révfalu községben. Az esetnek Pongrácz Henrietta grófnő a hősnője, aki a szerelmi boldogságért odadobta rangját, vagyonát és egy szegénysorsu parasztlegénynek lett a párja.

A választottja, Andrássik János, hat év előtt kocsis volt a grófi kastélyban. A leánynak megtetszett a deli, szép legény, de a fel-fellobogó szerelmét féltékenyen rejtegette a világ előtt: nagyon is érezte, milyen rettenetes küzdelmet kellene vívnia családjával, hogy elérje azt, ami után vágyódott. A sors azonban mégis összehozta a szerelmeseket. Egy sétakocsizás alkalmával egy töltésen felborult a grófnő kocsija és a leány beleesett az ut mellett levő folyóba. Menthetetlenül elpusztult volna, ha a kocsis utána nem ugrik és ki nem menti a hullámokból. A tizennégy éves teremtés rejtett szerelmét erős lángra lobbantotta ez a véletlen: megesküdött, hogy megmentője felesége lesz – minden poklokon keresztül. A szerelmesek gyakran összejöttek, tervezgették a jövő virágos képét, légvárakat építettek, amikben tán maguk se hittek, hogy valóra válhatnak valamikor. Pongrácz gróf családja is megtudta, hogy leánya a kocsisukat szereti; elcsapta a legényt és mikor a leány egynéhányszor megkísérelte, hogy szerelmese után szökjék, a kérlelhetetlen apa zárdába dugta a leányát s mikor onnan is elszökött, idegszanatóriumba záratta a szerelmes leányt. A grófkisasszony azonban titokban értesítette erről Andrássik Jánost, aki nyomban szerelmeséhez sietett. Belopódzott a grófi kastélyba, ahonnan aztán könnyű szerrel megszöktette a kisasszonyt az ablakon át lebocsátott kötél segítségével. Aztán szülei házához vitte a leányt, aki azóta ott él és türelmesen várja azt az időt, mikor eléri nagykorúságát, hogy aztán törvényesen is egybekelhessen választottjával. A gróf minden erőszakoskodása hiábavaló volt, a leány hajthatatlan maradt. A fiatal gróf Pongrácz hadnagy egy ízben tettleg is bántalmazta nővérét, akit csak a vőlegénye erélyes fellépése mentett ki szigorú bátyja kezéből. Végre a gróf is belátta, hogy nem tehet semmit leánya szerelme ellen, kitagadta a szegény teremtést és azontúl nem törődött vele. A leány pedig boldogan él választottja szüleinél és egy csöppet se sajnálja azt a fényt és gazdagságot, amit otthagyott.

Ennek a szenzácziós eseménynek hire a napokban bejárta az egész sajtót. Mi pedig elküldtük fényképészünket a kis trencséni faluba, hogy a szerelmes párról fényképfelvételeket készítsen a „Tolnai Világlapja” részére. Sikerült képeinket itt mutatjuk be olvasóinknak. A szép grófnő még sajátkezű aláírását is elküldte szerkesztőségünknek. Itt láthatják olvasóink:

Gyönyörű írása is előkelő származásáról és műveltségéről tanúskodik. Választottja hétköznap gazdálkodik, műveli kis földjét, de ünnepnap úri ruhát ölt magára és akkor olyan előkelő a megjelenése, mint akármelyik grófé. Bizony nem a ruha teszi az embert, hanem a szivnemesség.

Nők Lapja 1992/42. (Forrás: Nők Lapja archívum)

Kiemelt kép: A Tolnai Világlapja Vág-Révfaluba küldött fényképészének eredeti felvétele. (Forrás: Nők Lapja archívum)