Bár itthon még nincs a streamingszolgáltató tíz legnézettebb filmjének listáján, ez ne tévesszen meg senkit: A katolikus iskola remekül mutatja be, hogy hogyan válhat kívülről tökéletes életű, ragyogó jövő előtt álló, tehetős fiúkból brutális, nőgyűlölő gyilkos. A Netflixen látható dráma az 1970-es évekbe repít vissza minket, amikor Róma – és egész Olaszország –  egyik legszörnyűbb esete történt: a circeói mészárlásként elhíresült gyilkosság.

A Stefano Mordini rendezte alkotás története egy neves római katolikus fiúiskola diákjai körül forog, betekintést nyújtva az életükbe, és abba, hogy miként fordul több tanuló is az erőszak felé. Az olasz felnövéstörténet az iskolai évek átélhető és valósághű ábrázolása mellett megpróbálja felgöngyölíteni a kiváltó okokat is – több-kevesebb sikerrel –, amelyek Angelo és Gianni bűntettei mögött állnak, bár az igazi mélységeket nem kapargatja, csupán elkapott félmondatokkal sejtet, hogy aztán a néző vonhassa le a végső következtetést, és gondolkozzon el: vajon ki hibázott még a fiúkon kívül?

Jóravaló gyerekek romlott lélekkel

A katolikus iskola igaz történeten alapul, és egy azonos című, önéletrajzi ihletésű könyv adaptációja, amit Edoardo Albinati írt saját élményeit felhasználva, az ő nézőpontjából ismerhetjük meg a szereplőket és a történetet. Talán pont emiatt nem látunk igazán mélyen egyik diák életébe sem, hiszen mindenki csak a saját buborékjából képes megfigyelni másokat, legyen bármennyire is empatikus, így Edoardót is többször jobban leköti az, hogy mikor fog már lefeküdni egy lánnyal, mint az, hogy az egyre veszettebbül viselkedő iskolatársait elemezze. A cselekmény a circeói mészárlás körül forog, amelyet Edoardo iskolatársai, Angelo Izzo, Giovanni „Gianni” Guido és az akkoriban már a börtönt is megjárt Andrea Ghira követettek el; ezzel, vagyis a végeredménnyel indul a történet, és a film során végighaladunk az oda vezető úton.

A fiúk mindannyian Róma középosztálybeli negyedében nevelkedtek, és egy olyan fizetős magángimnáziumba jártak, ahova nem vettek fel lányokat. Gianni és Angelo már végzősök, eggyel alattuk jár utóbbi öccse, Salvatore, aki Edoardo – az író alteregójának – egyik osztálytársa. A társaságba tartozik még több vicces/érdekes töltelékszereplő, akik – bár nem sok közük van a történet alakulásához – megmutatják az akkoriban uralkodó társadalmi viszonyokat. Közös bennük az, hogy mindannyian érzik a kamaszokra jellemző bizsergést, a hormonok tombolását, érzik a nyomást magukon, hogy most kell kitalálniuk, mi lesz belőlük, mihez kezdenek az életükkel.

Angelo (Luca Vergoni) A katolikus iskola egyik jelenetében (Fotó: Netflix)

Már több alkotásban is láthattuk, hogy az ehhez az iskolához hasonló viszonylag zárt és merev hierarchián alapuló közösségek mennyire egészségtelen dinamikát hozhatnak létre. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy itt csak fiúk vannak, akik ha ki merik mutatni a gyengeségüket vagy mondjuk elárulják az igazgatónak, hogy a többiek bántalmazták őket, rögtön kegyetlen megtorlásra számíthatnak, vagy melegnek bélyegzik őket (utóbbi pedig kiemelkedő bűnnek számít) – akkor már érezhetjük azt is, hogy nem lesz ennek jó vége.

Ráadásul a tetteiknek – a súlyosságuktól függetlenül – hol durva következményeik (például szíjjal történő verés) vannak, hol pedig teljesen figyelmen kívül maradnak, így ebben a szabályok nélküli világban próbálnak különbséget tenni jó és rossz között, és igyekeznek megfelelni a homályos elvárásoknak A lényeg, hogy tartani kell a látszatot a külvilág előtt, és időben hazaérni vacsorára. Hogy közben mi történik, az senkit – sem a szülőket, sem a tanárokat – nem érdekel.

Közben pedig hiába van tele a láda gyönyörű, egészséges gyümölcsökkel, elég egyetlen romlott szem, és az előbb-utóbb megfertőzi a többit is…

Angelo az, aki homofób és nőgyűlölő nézeteit ráerőlteti a barátaira és a testvérére is, bár az nem igazán derül ki az alkotásból, hogy ő miért vált ilyenné. Az eredeti könyv fasiszta vonala, ami valamennyire magyarázatot ad a motivációjára, gyakorlatilag teljesen kimarad a filmből, így ez a rész inkább a nézőre van bízva. Az biztos, hogy a látszólag gondtalan élet fátyla mögül felsejlik a felületesség, a külsőségeknek élés szeretet nélküli valósága, de ezzel sem ad felmentést az elkövetőknek.

A nap, ami megváltoztatta Olaszországot

A fiúk egy barátjuk révén ismerkedtek meg a későbbi áldozatokkal, Donatella Colasantival és Rosaria Lopezzel, és megbeszélték a lányokkal, hogy újra találkoznak, elmennek moziba. Úgy volt, hogy jön velük egy harmadik barátnőjük is, de aztán máshogy alakultak a dolgok. 1975. szeptember 29-e egy verőfényes őszi nap volt, amikor Angelo és Gianni a megbeszélt helyen és időben találkoztak Donatellával és Rosariával. Azonban mozi helyett inkább a tengerpart felé vették az irányt a hozzájuk csak később csatlakozó harmadik elkövető, Andrea Ghira családjának tulajdonában lévő villába, amely az olaszországi Lazio régióban, San Felice Circeóban található.

Mint mondták, gyönyörű idő van, és onnan a hegyoldalból gyönyörű a naplemente, ráadásul a vonakodó lányokat hazaviszik vacsorára, így otthon sem kerülnek bajba a lógás miatt. Eleinte minden pontosan úgy alakult, ahogyan Angelóék állították: a táj és a ház tényleg mesés volt, a két jó családból származó, jóképű fiú pedig elbűvölte a lányokat. De aztán hirtelen valami megváltozott: Donatella későbbi beszámolója szerint mindketten szexuálisan közeledni kezdtek hozzájuk, Gianni pedig fegyverrel fenyegette meg őket, amikor nem engedelmeskedtek, majd bezárta őket egy fürdőszobába. Amikor a kétségbeesett lányok segítségért kiabáltak, kegyetlenül megverték őket, így már nem volt merszük ellenállni.

A filmben ez a rész szöges ellentétet mutat a korábbi jelenetekkel, már-már Pasolini Szodoma százhúsz napját idéző nyersességgel mutatja meg a kegyetlen kínzásokat, miközben az összes szereplő meztelen. Mintha ezzel is érzékeltetnék a lányok sebezhetőségét és kiszolgáltatottságát, és azt, hogy a fiúk levetkőzték – szó szerint – a társadalmi elvárásokat, ilyenek – ilyen állatiasan kegyetlenek – valójában.

Angelo és Gianni mellé később Andrea Ghira is csatlakozott, aki Jacques Berenguerként, a Marsigliesi-klán vezetőjeként mutatkozott be Donatellának és Rosariának. Ők hárman 35 órán keresztül erőszakolták és kínozták Donatellát és Rosariát, és el is kábították a két lányt. Miután kegyetlenül megerőszakolták Rosariát, Angelo, Gianni és Andrea megverték őt, majd a tehetetlen lányt a fürdőkádba fojtották. Donatellát is megpróbálták megfojtani, de ő a csodával határos módon halottnak tudta tettetni magát, így a bántalmazás abbamaradt. A három barát ezután Rosaria és Donatella testét műanyaggal letakarták, pokrócba csavarták, majd egy Fiat 127-es autó csomagtartójában Rómába vitték, hogy ott megszabaduljanak tőlük. Ez volt Donatella szerencséje: amikor a gyilkosok eltávolodtak a leparkolt autótól, hogy a testek eltüntetése előtt még hazamenjenek vacsorázni, a lány utolsó erejével kiabálni kezdett, amit egy ott lakó nő meghallott, és végül értesítette a hatóságokat.

Hamarosan a helyszínre érkeztek a carabinierik, megtalálták a csomagtartóban Donatellát és Rosaria élettelen testét, majd  pillanatok alatt letartóztatták Giannit és Angelót, Andrea azonban elmenekült, mielőtt a rendőrök elfoghatták volna. A triót végül 1976 júliusában életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Andrea az ítélet idején még mindig szökésben volt; hamis személyazonosság alatt Spanyolországban élt, és 1994-ben túladagolás következtében meghalt. Angelót 2005-ben feltételesen szabadlábra helyezték jó magaviseletéért, csakhogy a feltételes szabadlábra helyezés ideje alatt két nőt is megölt, amiért 2007-ben ismét életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Angelo, Gianni és Andrea (Forrás: Lettera43)

Gianni végül 2009-ben szabad ember lett a jó magaviselete miatt enyhített ítéletnek köszönhetően, Rosaria családjának legnagyobb megdöbbenésére. Ezt már nem élhette meg Donatella: 2005. december 30-án, mindössze 47 éves korában mellrákban meghalt.

Ez volt az az ügy, ami – bár húsz év kellett hozzá – megváltoztatta Olaszországban a jogot, nem elhanyagolható módon Donatella érdemeként: a gyilkosság idején a nemi erőszakot nem személy, hanem közerkölcs elleni bűncselekménynek tekintették. A circeói mészárlás 1996-ban hozott változást  az olasz törvényekben, amikor a nemi erőszakot börtönbüntetéssel kezdték sújtani. 

Az életben maradt áldozat, Donatella több interjút is adott, és küzdött a törvény szigorításáért (Forrás: ACCASFILM/YouTube)

A 105 perces film igazi érzelmi hullámvasút: egyrészt visszahozza az iskolai élményeket, amelyek kinek jobbak, kinek rosszabbak lehettek, belekóstolhatunk az olasz dolce vitába, miközben nagyon is látjuk azt, hogy a patriarchális társadalom és a toxikus maszkulinitás mennyire fiatal korban károsíthatja akár egy tehetséges fiatal világképét is. Ez tudatos lépés volt az alkotók részéről; egy 2021 szeptemberében adott interjúban a rendező elárulta, hogy azért iktatta ki a könyvben jelenlévő fasiszta utalásokat, hogy szigorúan a nők tárgyként való használatának és láttatásának patriarchális felfogásával foglalkozzon.

Kiemelt kép: Rosaria (Federica Torchetti) és Donatella (Benedetta Porcaroli), Részlet A katolikus iskola című filmből/Netflix